Orvostechnikai Szövetség

Kiemelt hírek

Történelmi rekordon a kórházi adósság januárban

Január végi adatok szerint elérte a kórházak tartozása a 81 milliárd forintot, ami év eleji történelmi rekord, mondta az Economxnak Rásky László, az Orvostechnikai Szövetség főtitkára. Az egészségügyi államtitkár a héten márciusi adósságrendezésről beszélt.
További részletek

Követeléseik feléhez sem jutottak hozzá a kórházak hitelezői, a beszállítócégek az Orbán-kormány további intézkedéseire várnak

A kabinet december eleji adósság rendezése ellenére a múlt év végén 62-63 milliárdra nőtt az ellátók tartozása.
További részletek

Bejelentkezés

Eseménynaptár

Forrás: economx.hu, 2023. november 29. - Koncsek Rita
Januárban 35 milliárd forintos tartozással indítják az évet a kórházak, de egy finanszírozási átalakítás miatt már 2024-ben 50 milliárd forinttal csökkenhet az eladósodottságuk, mondta az Economxnak adott interjújában Kiss Zsolt, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) főigazgatója. Beszélt arról is, hogy nem engedheti meg magának az állami egészségügy, hogy a betegek fájdalmak között egy évet várjanak a térdprotézis műtétjükre. Szóval van teendő a kórházakban.

Jelenleg 41 ezer beteg van a kötelező várólistákon. A pandémia előtt 25 ezren voltak. Mikorra érik utol a kórházak magukat?

Hadd kezdjem egy kicsit messzebbről. A munkatársaimmal közösen alkottuk meg a hazai várólista nyilvántartási rendszert, amely nemzetközi szinten is nóvumnak számított és tulajdonképpen számít a mai napig, hiszen online realtime rendszerként ellenőrzött adatokat biztosít, mind a betegek, mind a döntéshozók számára. 2012-től kezdve, kormányzati támogatás mellett sikerült egy jól működő, a betegek és kórházak számára is visszajelzést biztosító rendszert létrehoznunk, amely megszüntette azt a gyakorlatot, hogy az intézmények kockás füzetben vezették a műtétre váró betegek nevét és taj-számát.

Kormányzati támogatás és akarat mellett a rendszer hozta is az eredményeket, a 2012-es 80 ezer műtétre várakozó betegről 2019-re már csak 25 ezer beteg várakozásáról beszélhettünk.

Aztán jött a koronavírus-járvány, az egészségügyi védekezéshez, a fertőzések megfékezéséhez szükség volt a kórházi ellátások, a halasztható beavatkozások elnapolására. Emiatt a járvány végére a várólisták ismét megnövekedtek. Jelenleg is ezt az elmaradást dolgozza le a rendszer. Ez egy nagyon nagy komplexitású rendszer, amely célzott intézkedéseken keresztül biztosítja az ellátások szervezését.

Mi egy bonus-malus rendszert működtetünk, amely egy tíz százalékos ösztönzőt tartalmaz, amelynek mértéke a járványhelyzet alatt átmenetileg harminc százalék volt. A bónusz a többletfinanszírozás, a malus vagyis a szankció pedig azt jelenti, hogy a NEAK folyamatos ellenőrzése következtében naponta jelzi az intézményeknek, ha a beteg nincs a listán, vagy ha nem időben vették oda fel…stb., húszféle olyan típusú hibatétel van, ami miatt –ha indokolt és az intézmény a jelzésünk ellenére sem javítja a hiányosságait – szankciót alkalmazunk az intézményekkel szemben. Amikor beérkezik a betegről az elszámolás és azt tapasztaljuk, hogy a műtét egy kötelező várólistás eset volt, de nem került be a beteg a rendszerbe, akkor azt a műtétet nem fizetjük ki a kórháznak. A rendszer komplexitását jól mutatja továbbá, hogy körülbelül 230 ezer műtétet követ nyomon valós időben évente. Ezzel a fejlesztéssel az Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) országok között azt mondhatom, hogy szinte egyediek vagyunk. Ez egy nagyon komplex rendszer. Nagy-Britannián kívül, ahol csak járványhelyzet után, reagálva a tapasztalatokra vezették be, nem nagyon van ilyen.
 

A pandémia miatt nem csak nálunk, de minden országban feltorlódtak a betegek, nem vagyunk ebben egyedüliek...

A konkrét kérdésére válaszolva a NEAK célja az, hogy a várólistáknál egy normalizált helyzetet hozzon létre, számszerűsítve azt mondanám, hogy 36 800 várakozó, akiket 60 napon belül el is látnak az intézmények egy megfelelő helyzet lenne.

Egyébként három várólista kivételével a kiterjesztett gerincműtétek, valamint a térd- és csípőprotézis műtétek kivételével, mindenhol teljesítették a kórházak az ez évi elvárást. De azt el kell ismerni, gerincműtéteknél és a csípő és térdprotézis műtéteknél még nem teljesültek az elvárásaink.

Ha már említette az OECD országokat. Hogy állunk a várólisták összehasonlításában?

Magyarország a felső harmadba tartozik az OECD országok között a legutóbbi 2022-es adatok szerint. Maga a várólista nyilvántartási rendszer az, ami ezt biztosítja, hiszen máshol nincs ilyen komplex módon kontrollált rendszer. A többi ország jellemzően változó időközönkénti statisztikai összesítések alapján ad adatot az OECD-nek. Említhetem itt akár Ausztriát, akár Norvégiát, mindkét ország esetén elmondható, hogy magyar rendszerhez képest egy egyszerűbb technikát alkalmaznak.

Most 13 műtéti eljárás tartozik a kötelező várólisták csoportjába. Ezt mi alapján határozzák meg?

Alapvetően a rendszer kialakításánál az OECD adatközléseit vettük figyelembe, és ennek alapján születtek meg a jogszabályok is, amelyek meghatározták a várólista vezetésre kötelezett műtétek körét. Természetesen szakmailag azok a műtétek kerültek bele ebbe a körbe, ahol indokolt a szoros nyomonkövetés a betegek ellátásának szervezése érdekében. Ez egy folyamatosan változó rendszer. Volt, amikor tizenhat ellátástípus volt a kötelező várólistás beavatkozásoknál, most éppen tizenhárom van. Ezen felül a jogszabályok várólistavezetési kötelezettséget írnak elő azoknál a beavatkozásoknál is, ahol a beteg számára az ellátást a szakmailag indokolt időben nem tudják biztosítani - ez a világon mindenhol így van - ott az intézmény köteles várólistát vezetni. Az alapszabály az, hogy ha a tervezhető ellátások esetén 60 napon túl kell várnia egy betegnek, akkor az intézmény köteles várólistát nyitni és a beteg ellátását ennek megfelelően besorolni.
 

Évente több milliárdot költenek várólista programokra. Miért nem mozdulnak el mégsem jelentősen a betegszámok?

Évente jellemzően ötmilliárd forintot fordít az egészségbiztosító a műtétre várakozó betegszámok csökkentésére. De az egészségbiztosító az aktuális helyzetet folyamatosan monitorozza és amennyiben szükséges, javaslatot tesz a forrás bővítésére. Például a pandémia évében 13,7 milliárdot biztosítottunk célzottan az elmaradt ellátások pótlására. Idén is elsődlegesen ötmilliárd forint volt erre a célra elkülönítve, de még 2,5 milliárd forint plusz forrást is biztosítottunk. Az idei évben a kasszában még körülbelül hatezer olyan műtétre van forrás, amit a várólisták keretében elvégezhetnének a kórházak, de most azt látjuk, hogy nem fogják. Sok olyan célzott intézkedés van, amit azért tettünk, hogy csökkenjenek a várólisták. Példaként hadd említsem meg a rendszer egyik fontos funkcióját, hogy központi adatbázisként lehetőséget biztosít a területi különbségek felderítésére, illetve kezelésére. Például az intézmények folyamatosan visszajelzéseken keresztül láthatják, hogy a közelükben lévő intézményekben – egy adott ellátás esetén- mekkora a várakozási idő. Előfordulnak olyan szélsőségek, hogy az egyik kórházban 16 napot, egy másik kórházban pedig 140 napot kell várni ugyanarra a műtétre a betegnek. Ilyen esetben mi arra kérjük az intézményeket, hogy kommunikáljanak egymással.

És kommunikáltak?

Nem annyira. Éppen ezért kötelezővé tettük július 1-től, hogy az intézményeknek gondoskodniuk kell a megfelelő betegtájékoztatásról, és el kell mondania kezelőorvosnak vagy éppen a várólistafelelősnek, hogy hol érhető el kisebb várakozási idő mellett az ellátás. Ezt a tájékoztatást jogszabály írja elő az intézmények számára.

És mennyire mobilak a betegek? Vállalják az utazást, a másik kórházat, vagy egy másik orvost?

A betegek sem annyira mobilak és az intézmények sem annyira rugalmasak. A betegeknél jellemző például, hogy egy adott orvoshoz kötődnek.

Nekünk az fáj a legjobban, hogy idén hatezer műtét ragadt benn, vagyis ennyi beteg ellátása nem valósult meg és nem azért, mert nem volt rá forrás.

A szeptemberi forrásbővítéskor azok az intézmények is kaptak pluszforrást, akik nem is kérték, mert ezzel is ösztönözi kívántuk a betegellátást.

És akkor adódik a kérdés, de miért nem?

Nem találjuk ennek az egésznek a tényleges hátterét, mert ez önmagában nem magyarázható az orvos- és a szakdolgozó hiánnyal. Nincs eszközhiány, a lejárt kötelezettségállomány vagyis a kórházi adósságok ugyan okozhatnak féket a gazdasági vezetők gondolkodásában, de ez sem állhat az elmaradt műtétek hátterében. Mert, ha egy kórháznak van egy nagyobb tartozása, de az egészségbiztosító által van még szabad műtéti kerete, akkor neki az lenne az érdeke, hogy több műtétet végezzen el, mert ez a pozícióját javíthatja. Ezt kell felismernie az intézményeknek.
 

A napokban jelent, hogy a kórházak október végi adóssága 125 milliárd forint, a szeptember végi 110 milliárd forint után. És bár a Magyar Közlönyben már megjelent egy 90 milliárd forintos kórházkonszolidáció, de akkor a jövő évet rögtön egy 35 milliárdos tartozással indítják az intézmények?

Igen, így indítják. És ráadásul év közben már volt kétszer rezsitámogatás az intézmények számára, egyszer 11-12 milliárd forintos és ha jól emlékszem egy 28 milliárd forintos is. De történt egy jelentős változás, azért, hogy ezek a típusú működési egyenlőtlenségek kikerüljenek a rendszerből, mármint, hogy az egyik kórház jobban eladósodik, mint a másik. A Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság (KEF) idén nyártól 15 fővárosi intézményt és annak a telephelyeinek az üzemeltetését átvette, jövőre pedig az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) által üzemeltetett összes intézmény a KEF-hez kerül. A rezsiveszteségek kikerülhetnek a rendszerből, ami közvetett módon egy jelentős többletforrást jelent a kórházak felhalmozódó tartozásállományában.

Már évtizedek óta év végére mindig több tízmilliárd forintos kintlévőséget halmoznak fel a fekvőbeteg-ellátók. Jövőre lesz ezen a téren valamilyen változás?

Igen lesz. Az OKFŐ-nek egyre jobban kiépített kontrolling rendszere van a saját fenntartású intézményeiben, amiben nyomon követik a működési költségek alakulását. Ez alapján vizsgáltuk közösen az osztályos adatokat, például, hogy mennyi egy sebészeti, egy onkológiai vagy a kardiológiai osztály működési költsége. Készítettünk egy kódkarbantartást, ami alapján korábban, 2021-ben már 4-25 százalékkal javult az ellátások finanszírozása. Januártól jön egy második körös újabb kódkarbantartás is. Mi a NEAK-ban azt becsültük, hogy évente 30 és 50 milliárd forint közötti összeg az, ami az új rendszer által megérkezhet az intézményekhez, vagyis ennyivel csökkenhet az eladósodottság is. A cél hogy ne, vagy sokkal kisebb mértékben keletkezzenek kórházi adósságok. A 2024-es költségvetésben a finanszírozási rendszer megújítására rendelkezésre áll pénzügyi fedezet.

Korábban egy egészségügyi konferencián azt mondta, eltűntek a betegek a rendszerből. De hova? Elmentek a magánellátásba, ne adj’ Isten meghaltak?

Nem tudjuk pontosan mi sem, de semmiképpen nem indokolnám ezzel, hogy elmaradt a betegellátás szintje a pandémia előtti időszakhoz képest. Annak a fontosságát viszont szeretném hangsúlyozni - és a konferenciákon is – mindig megteszem, hogy a jelenlegi időszakban igenis azzal kell számolnunk, hogy több műtétet, ellátást kell végeznünk azért, hogy a COVID időszakban keletkezett hátrányokat ledolgozzuk, Vannak szakmák, ahol nagyobb arányban érezhető, hogy csökkent a betegszám, ez a rehabilitációs terület, ahol az idősebb populáció egy része eltűnt az ellátásból.
 

Bár már hónapok óta visszatértek a teljesítmény finanszírozáshoz az intézmények, mégis meg tudja mondani mekkora lemaradást kell behozni a fekvőbeteg-ellátásban?

Minden finanszírozási rendszernek megvannak az előnyei és a hátrányai is. A tisztán teljesítményfinanszírozásnak van egy olyan előnye, hogy követi és menedzseli az intézmények teljesítményét, de van egy olyan hátránya is, hogy olyan betegek is bekerülnek a rendszerbe, akik nem szorulnak arra az ellátásra, amit megkapnak. Takács Péter államtitkár úr is azt mondta, nem feltétlenül cél a 2019-es ellátási esetszámok visszanyerése, mert nem feltétlenül volt indokolt minden egyes ellátási esemény. Hangsúlyozom, nem vitatható, hogy maradtak el ellátások, és azt sem engedhetjük meg, hogy nem látjuk el a nagy fájdalommal élő térd-és csípőprotézisre váró betegeket.

Évente 10 ezer térdprotézis műtétet végzünk, most 12 ezren vannak a várólistán, vagyis egy évet kell várnia fájdalmak között a betegnek és a rendszer felelős gondozóiként semmiféleképpen nem engedhetjük ezt meg. Csípőprotézis esetében 14 700 az éves műtétszám, most 7600-an várakoznak, ott sem teljesül a két hónapos várakozási idő, hanem sokkal többet kénytelenek várni a betegek. Szóval van még teendő a kórházakban.

Meg kell jegyeznem, hogy ezeknél a műtéteknél nemzetközi szinten is elfogadott a 6 havi várakozás, amely a csípőprotézis műtéteknél viszont már nagy arányban teljesült is. Amit általában mindenki problémaként említ, az a szürkehályog-műtét, azonban ezeknél a műtéteknél alig több mint egy hónap a várakozási idő, ugyanis az éves ellátási esetszám ebben a kategóriában mintegy 90 ezer műtét.