Rendre tilosban járnak a kórházak: gyakran a közbeszerzés mellőzésével, a verseny lehetőségét kizárva vásárolnak.
Talicskával tolta az aktákat az Állami Számvevőszék a Közbeszerzési Döntőbizottság elé. A politikai zsargonban meghonosodott kifejezés ezúttal úgy értendő, hogy összesen 105 ügyben kérte a testületet, állapítsa meg, hogy a Magyar Honvédség Egészségügyi Központja az elmúlt években jogsértően működött. Az eljárást kezdeményező számvevők valamennyi ügyben azt kifogásolták, hogy 2013-ban és 2014-ben a Honvédkórház pályáztatás nélkül vásárolt árukat és szolgáltatásokat. A törvény betűje szerint minden olyan beszerzés esetén ajánlatot kell kérni, amelynek értéke meghaladja az évi 8 millió forintot; ilyenkor a vételi szándékot a Közbeszerzési Értesítőben meg kell hirdetni. Elvileg ez a biztosíték arra, hogy a szállítók nyílt versenyben nyerjék el a megbízást. A kifogásolt esetekben azonban a pályáztatás elmaradt, holott a tételek egyike sem tűnik váratlanul felmerült stratégiai igénynek: laborvegyszerek, kötszerek, gyógyszerek, egyszer használatos orvosi eszközök, élelmezés - ezek bukkannak fel a leggyakrabban a listán.
„Folyamatban lévő ügyről nem adhatunk tájékoztatást" - hárította el a HVG érdeklődését a számvevőszék, igaz, a már lezárultakról is csak nagy általánosságban adott információt. Mert nem a honvédségi gyógyintézmény az egyetlen, ahol kikerülték a nyilvános ajánlatkérést. Legalábbis ez derül ki a Közbeszerzési Döntőbizottság elé került ügyekből. A számvevők a közelmúltban folytatták 2013-ban lezárt kórházellenőrzési projektjüket, és megállapították, hogy a dél-pesti Jahn Ferenc, az erzsébetvárosi Péterfy Sándor utcai és a Zala Megyei Kórház összesen több tucatszor hagyta figyelmen kívül a közbeszerzési jogszabályt. Ezekben az ügyekben már döntés is született: a Közbeszerzési Döntőbizottság érdemi vizsgálat nélkül utasította el a kérelmet. A számvevők azért kaptak kosarat, mert felszólamlásukkal lekésték a törvény szabta határidőt. Így viszont sok munkát spóroltak meg a Közbeszerzési Döntőbizottságnak, a kórházak pedig tetemes pénzbüntetést úsztak meg. Más vizsgálódásai során frissebb volt a számvevőszék, időben beérkezett a kérelme, így az Országos Mentőszolgálat, a Pécsi és a Szegedi Egyetem Klinikai Központja magyarázkodásra kényszerült - nem sok sikerrel, mert ők nem minden esetben úszták meg a bírságot.
Olyannyira általános jelenség az egészségügyben a közbeszerzés megkerülése, hogy vélhetően csak azok nem buknak le, akiket nem vizsgálnak a számvevők. „Az első buktató az, hogy a kórház nem egy átlagos nagyüzem, ahol eltervezik, miből mennyit fognak gyártani" - magyarázza Molnár Attila, az Egészségügyi Gazdaság Vezetők Egyesületének elnöke. Például változhat a betegek száma, még inkább az összetételük, például több súlyos eset érkezik. Ha az év elején úgy becsülték, hogy elég lesz 7 millió forintért - mondjuk - kötszert venni, könnyen átléphetik a közbeszerzés 8 milliós nemzeti értékhatárát.
„A konkurens cégek hónapokkal is lassíthatják a már kiírt közbeszerzés folyamatát kérdéseikkel, vitarendezési igényükkel, és az is előfordul, hogy egy eljárást végül érvényteleníteni kell" - folytatja a nehézségek felsorolását Fendler Judit, a Magyar Honvédség Egészségügyi Központjának gazdasági igazgatója. „A beszerzőnek, amely költségvetési intézmény, nincs kapacitása arra, hogy külön orvosi-műszaki egységet tartson fenn közbeszerzési műszaki leírások összeállítására" - adta elő védekezésként a Közbeszerzési Döntőbizottság előtt a Szegedi Egyetem Klinikai Központjának képviselője. Márpedig a főállásban betegellátással foglalkozó orvosok, főműtősök számára megterhelő többletfeladat az éves beszerzési igények részletes leírása, amit nehéz időben kivasalni belőlük.
A kórházakat abban a reményben államosította a kormány, hogy a beszerzéseken spóroljon, és logikus elvárás volna, hogy az eljárás egyszerűsödjön. De nem egészen ez történik. Létezik egy országos, központosított közbeszerzés: egyes gyógy-, és fertőtlenítőszerekre, orvostechnikai eszközökre a fenntartó kér ajánlatot valamennyi kórház számára. A földgáz és a villamos energia beszerzése is összevont módon történik, ami a központ szerint legalább évi 1,4 milliárd forinttal csökkentette a kórházak energiaszámláját. Ugyanakkor az összes többi beszerzésüknél a kórházak csak egy évre szóló szállítási vagy szolgáltatási szerződést köthetnek, így az igazán előrelátó menedzsment jószerével akkor írja ki az újabb pályázatot, amikor az előző szerződés épp életbe lépett. A szabályos ügymenet szerint a közbeszerzésiajánlat-kérés szövegét el kell küldeni a fenntartónak, az Állami Egészségügyi Ellátó Központnak, itt egy szakértői bizottság véleményezi, majd továbbküldi a Miniszterelnökségre, ahol további kontrollon kell átesnie az iratnak. Tavaly összesen 441 alkalommal ellenőrzött közbeszerzésiajánlat-kéréseket a fenntartó, ez messze alatta van - jó esetben a harmada - azoknak a beszerzési aktusoknak, amelyeket a kórházaknak törvény szerint nyilvános árversenyre kellene bocsátaniuk.
Akik nem dolgoznak több hónapos előretartással, könnyen kicsusszanhatnak a határidőből. Hiszen a dupla jóváhagyást követően idő kell a Közbeszerzési Értesítőben való megjelentetésre, a pályázat beadására, az értékelésre, s persze az érdekeltek közötti esetleges viták rendezésére is. Elvileg egyszerre három követelménynek kell eleget tenniük a kórházaknak, csakhogy ezek gyakran ellentétesek egymással. Az első, hogy 8 millió forint felett ki kell írni a közbeszerzést. A második, a lehetőséget szűkítő szabály, hogy nem lehet olyan közbeszerzést közzétenni, ahol nincs meg az ajánlatkérő anyagi fedezete. Márpedig ez az egészségügyben gyakran megesik. Harmadrészt az egészségügyi törvény kimondja, hogy a betegellátás folyamatosságát biztosítani kell. Eddig ez utóbbi volt a tromf, egyetlen kórházi vezető sem merte megreszkírozni, hogy a miniszteriális bólintás késlekedése vagy a pénzügyi fedezet hiánya miatt ne hágja át a közbeszerzést előíró törvényt. Inkább kockáztatják a néhány százezer forintos bírságot, semmint azt, hogy gyógyszervagy eszközhiány miatt a betegellátás leálljon. Így mindenki jól jár, ha az Állami Számvevőszék túl későn hívja fel a figyelmet a törvénysértésre. Leszámítva persze a lehetséges szállítókat.