Az egészségügyben edződött menedzser veszi át az ágazat vezetését. Teendője bőven lesz, politikai támogatása és felhasználható pénze nem biztos.
Úgy látszik, a miniszterelnök is felfogta, hogy nagy bajban van az egészségügy. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a kínálkozó lehetőségek közül, számos jelöltet meghallgatva, kipróbált szakembert és nem politikust választott az augusztus 31-én, Zombor Gábor lemondásával megürült államtitkári posztra. Ráadásul Ónodi-Szűcs Zoltán orvos-menedzser személyében olyanra esett a választása, aki több egészség-gazdaságtani publikációjában is provokatív vitatézisekkel állt elő, melyekből annyi kiviláglott, hogy nem városi legendákra, rózsaszín agitprop szólamokra, hanem adatokra, tényekre alapozva szeretne változtatni.
„Az elmúlt tíz évben beszéltünk ugyan az egészségügy problémáiról, de világosan senki nem mondta ki: ( ... ) a lobbi mentén alakult érdekeltségi rendszer, az átgondolatlan beavatkozások okozták a rendszer »halálát«, Az ellátást már rég nem a betegek igényei alakítják, hanem a szolgáltatók érdekei" - mondta 2011-ben a Medical Tribune egészségügyi szaklapnak adott interjúban Ónodi-Szűcs, aki abban az időben szűkebb pátriájában, Debrecenben igazgatta a város egészségügyi holdingját. A Zombor-érában került a fővárosba, a 130 állami tulajdonú kórház fenntartói feladatait ellátó GYEMSZI - most már Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) - élére. Szigorúan a budapesti Corvinus Egyetem doktori címvédésre készülő kutatójaként - nem pedig kormánytisztviselőként - jegyzett, ez év májusában megjelent dolgozatában azt fejtegette, hogy az egészségügyi intézményrendszer gondjaiért nem lehet önmagában a finanszírozás elégtelenségét hibáztatni. „Számomra a tények,nem mutatnak mást, mint hogy a jelenlegi 'struktúra bármekkora összeget fel tudna szippantani, áttörő eredmények nélkül, és anélkül, hogy bármelyik intézményi szereplő elégedettséget érezne. Pedig égető szükség lenne a betegek és a dolgozók elégedettségére, ami épület, technológia és bér fejlesztése nélkül csak álom maradhat."
Az új posztját október közepétől betöltő államtitkár a HVG kérdésére a korábbinál nyíltabb kommunikációt ígért. Szerinte a miniszterelnök értelmes célokra hajlandó lesz politikai és pénzügyi támogatást adni. A költségvetés hároméves távra szóló előrejelzése nem számol azonban számottevő egészségügyi többletforrásokkal, talán mert a kormány számára „értelmes cél" eddig nem mutatkozott. Hogy ez pontosan mi lenne, még nem tudni, de bőségesen lesz tennivalója az államtitkárnak. A bevonható pluszforrásokkal legalább azonos súlyú kérdés lesz, hogy mennyire kap szabad kezet Ónodi-Szűcs Zoltán a munkatársai megválasztásában. Intézményfenntartóként nem volt ugyanis hatásköre arra, hogy a korábban kinevezett, ám nem megfelelően teljesítő kórházi vezetőket és a térségi menedzsereket lecserélje. Arra már biztos rájött, hogy az említett 2011-es interjújában egy dologban alaposan tévedett. Az egészségügyi intézményrendszer akkor küszöbönálló államosításáról úgy vélte, hogy egy előnye bizonyosan lesz: „a helyilobbiknem csatáznak egymással". A rendszer a legalsó szinttől a legfelső pontokig érdekcsoportok csatatere, amelyet nagyobb eséllyel uralhatna, ha az egészségügy is önálló tárcaként, nem pedig Balog Zoltán erőforrás-minisztériumának függelékeként indulhatna harcba. A közös tárca nem segített abban, hogy ki .lehessen rostálni az egészségügyből a kényszerűségből ellátott szociális feladatokat - a szimpla, ámde nagyon is szükséges ápolás, gondozás továbbra is a feladathoz mérten drága kórházi rendszert terheli.
Az orvos- és nővérhiány, az uniós pályázatok menedzselése, a konszolidáció után ismét növekedésnek indult kórházi adósságok - csupán néhány, az államtitkárra nehezedő akut gondok közül. Ezek azonban még mindig kezelhetőbbnek tűnnek, mint a főváros egyre aggasztóbb helyzete. „Vidéki emberként azt feltételeztem, hogy a budapesti intézményeknél folyik el rengeteg pénz, és azzal szembesültem, hogy ez nem igaz" - ismerte fel már 2011-ben, számításait egymás mellé téve Ónodi-Szűcs, hogy a közkeletű, az egészségügyben széltében-hosszában terjedő legenda minden alapot nélkülöz. Az ország lakosságának egyharmadát ellátó fővárosi intézmények százmilliárdos felújításdeficitet görgetnek maguk előtt.
A hivatalába lépő államtitkár rögvest bemosakodhat: asztalán fog feküdni a Korányi-programban 15 milliárd forintért felépült, átadás előtt álló Semmelweis egyetemi klinika gnóm teste is. A nem éppen körültekintő fogantatás eredményeként az év végén nyitó intézmény egyelőre a legalacsonyabb, az egyes szintű sürgősségi ellátást gondolná kínálni, amellett hogy helyet adna a Budáról átköltöző ortopédiai klinikának. De ott van a Fidesz-frakció javaslataként a minden szakmai egyeztetést nélkülöző komplex fővárosi kórház építésének az ügye is. Tervezési munkáira már előirányoztak egymilliárd forintot, ám arról még szó sem esett, hogy milyen nagyságú lakosságot és milyen szolgáltatással látna el. A kiszivárgott hírek szerint az új építmény - amelynek helyszíne a Sportkórház egykor félbehagyott épülete lenne - mindössze 250 ággyal elsősorban a sportsebészetet és a fizetős VIP-ellátást szolgálná, valamint a reménybeli olimpia egészségügyi háttérbázisa lenne. Igaz, aligha erre gondoltak a fővárosiak, amikor a „giga", „mega", sőt „szuper" kórházról beszélek a politikusok.