Nemcsak a kórházi-, hanem a gyógyászatisegédeszköz-ellátás is megérett az átalakításra, a szabályrendszer ugyanis immár tíz éve változatlan, és ezen a téren is nagyot változott a világ, ám a magyar betegek ebből egyelőre vajmi keveset profitálnak – vélik a gyógyeszköz-forgalmazókat képviselő Orvostechnikai Szövetségnél.
Magyarországon becslések szerint 1-1,2 millió ember szorul tartósan vagy átmenetileg gyógyászati segédeszközre (gyse). A rendszeresen kerekes székkel közlekedők, hallókészüléket vagy gyógycipőt viselők száma nagyjából nyolcszázezerre-egymillióra tehető. Rajtuk kívül mintegy kétszázezer betegnek kell speciális kötszert, pelenkát vagy kompressziós harisnyát használnia egy-egy műtét után. Az egészségügy költségvetéséből a gyógyeszközök támogatására évente nagyjából 60 milliárd forint jut, ugyanakkor ha a jelenlegi szabályok szerint minden rászorulót ellátnánk, ez az összeg jóval nagyobb lenne. Ráadásul ez a támogatás jobban is hasznosulhatna, ha felülvizsgálnák a támogatott termékek körét – mondta a Magyar Időknek az Orvostechnikai Szövetség (OSZ) főtitkára. Rásky László emlékeztetett: az OSZ már évekkel ezelőtt felhívta a figyelmet arra, hogy a magyarországi gyógyeszközellátás színvonala korántsem egyenletes, és több szempontból sem felel meg a 21. század követelményeinek. Jelenleg termékcsoportonként ugyan nagyon különböző mértékben, de összességében az eszközök kilencven százalékát támogatja a társadalombiztosítás.
Az OSZ szerint az egészségbiztosító támogatási rendszerét meg kellene tisztítani az ápolási és az úgynevezett életvitelt segítő eszközöktől is (például szobai vécék, zuhanyozáshoz használatos kapaszkodók). Ezeket a szociális szféra költségvetéséből lenne célszerű finanszírozni, és erre az átalakításra az OSZ szerint igazán jó alkalom kínálkozik most, amikor élesebben meghúzzák a határt az egészségügyi és a szociális ellátás között azzal, hogy a kórházak ápolási osztályaiból szakápolási otthonokat terveznek létrehozni.
Gyógyászati segédeszközöket jelenleg mintegy hetven termékcsoportban forgalmaznak. Az olyan, támogatással is kapható eszközök mellett, mint a kötszerek, inkontinenciatermékek, az egyedileg gyártott ortopéd cipők, a vércukormérők, idetartoznak például a tönkölypárnák is. Ez utóbbi úgy lehetséges, hogy a forgalmi engedélyt kiadó hatóság jellemzően ide sorol be minden olyan terméket, amelynek a gyártója vagy a forgalmazója gyógyhatást tulajdonít, és amelynek használatához nem szükséges orvos vagy ápoló jelenléte. A gyógyeszköz-forgalmazók azonban azt szeretnék, ha a gyógyászati segédeszköz címkét csak azok a termékek viselhetnék, amelyek tb-támogatással (is) rendelhetők, ami szintén garancia lenne arra, hogy ezek valóban gyógyító eszközök. A változtatással egyébként – mint Rásky László elmondta – az engedélyező hatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár is egyetért, ezért az OSZ-nél bíznak abban, hogy az átlátható és a betegek érdekeit szolgáló egészségügy kialakításának részeként hamarosan ebben az ügyben is lesz előrelépés.
Befagyasztott árak
Nem csupán a gyógyeszközöket használók, de az azok gyártásából-forgalmazásából élők száma is jelentős: sok száz mikro-, kis- és közepes vállalkozás, valamint mintegy ötven nagyobb vállalkozás működik ezen a területen, hozzávetőlegesen húszezer embernek adva munkát. A cégek azonban az úgynevezett sorozatgyártású eszközöknél – vagyis például a daganatos betegek által használt sztómazsákoknál, kötszereknél, rögzítőeszközöknél – immár tizenharmadik éve nem emelhettek árat, miközben a költségeik folyamatosan növekedtek, különösen hogy a termékek többségét külföldről szerzik be. Az árak befagyasztása – mondják az OSZ-nél – a gazdasági válságnál és a forint árfolyamának romlásánál is kedvezőtlenebbül érintette a cégeket, amelyek egyre több termék forgalmazását szüntetik be, így azokhoz már nem férnek hozzá a betegek.