Megújuló alapellátás: hol tartunk? Interjú Dr. Beneda Attila helyettes államtitkárral

Az alapellátás megerősítését és a térségi-megyei el­látásszervezést helyezte fókuszba az IME Interdiszcip­lináris Magyar Egészségügy - Az egészségügyi vezetők szaklapja 2016. február 11-én megrendezésre került Xl. Regionális Egészségügyi Konferenciája. A tanácskozá­son az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egészség­ügyért Felelős Államtitkársága (EMMI) ezzel kapcsola­tos programjáról Dr. Beneda Attila egészségpolitikáért felelős helyettes államtitkár tájékoztatta az egybegyűlte­ket. Lapunknak adott interjújában összefoglalta az alap­ellátás komplex, minőségi megújítását célzó cselekvési terv legfontosabb elemeit.

 

- Nem egészen egy évvel ezelőtt Ön azt nyilatkozta lapunknak, hogy a kormányzat törekvése az egészség­ügyi alapellátás új alapokra helyezése, prevenciós tevé­kenységének erősítése.* Mennyiben harmonizáltak ezzel az elgondolással az elmúlt év során megtett lé­pések?

 - Megalkottuk az egészségügyi alapellátásról szóló tör­vényt, amelynek 2015. augusztus 1-jén történt hatályba lé­pése megteremti az alapellátás megerősítésének jogszabá­lyi kereteit. Ehhez készült egy koncepció, mely vizionálja, hogy a lakóhely közeli egészségügyi szolgáltatásokat mely szereplők bevonásával, milyen struktúrában képzeljük el. Ez az egyedülálló megközelítés, a lakóhely-közeli szolgáltatá­sok (LESz) rendszere az alapellátás komplexitásán alap­szik. Egyes körökben még mindig a háziorvosokkal és a házi gyermekorvosokkal azonosítják az alapellátást, holott pontosan tudjuk, hogy sok más szereplő is ebbe a körbe tar­tozik, az alapellátást végző fogorvostól a védőnők és iskola­orvosok hálózatán át az üzemorvosokig, az otthoni szak­ápolást végző szakemberekig. Az alapellátási egységek kö­zötti együttmüködés szorosabbá tételén túl azon is dolgo­zunk, hogy az eddigieknél intenzívebb kommunikáció ala­kuljon ki a szakellátást végző járóbeteg intézmények és az alapellátás között, és a szakorvosok aktívabban bekapcso­lódjanak a praxisközösségek munkájába. Mivel az alapellá­tást nem pusztán ágazat-specifikus tevékenységnek gon­doljuk, fontosnak tartjuk az integrációt a szociális és oktatá­si szférával, valamint a családüggyel is. Elképzelésünk sze­rint e társágazatok kölcsönös egymásra hatása ad ki egy olyan ellátó struktúrát, amely mind a betegek, mind az orvo­sok, mind az ellátórendszer egésze szempontjából a legha­tékonyabb és a leginkább költségkímélő.

- Hol tud bekapcsolódni a családügy az alapellátás feladataiba?

-A Család- és lfjúságügyért Felelős Államtitkárság egy vi­szonylag új ágazat a minisztériumi struktúrában. Mivel a kormány erősen fókuszál a családok megerősítésére, a csa­ládügynek mind az egészségügyi ellátásban, mind a primer prevencióban jelentős szerepe lehet. Hatékonyan támogat­hatja az egészségfejlesztést, az otthoni szakápolást és a foglalkozás-egészségügyet is.

HELYZETÉRTÉKELÉS

- Ismert, hogy nagyszámú háziorvosi praxis betöl­tetlen, sokan már a vészharangot kongatják emiatt. Hol tart most ennek a problémának a kezelése?

-A tartósan betöltetlen praxisokra történő pályázatkiírás tovább folytatódik, az elmúlt két évben és idén is 750 millió forint áll rendelkezésre erre a célra a költségvetésben. Eddig 75 praxisban dolgozó háziorvos került be a rendszer­be, így jelenleg 180 üres, tartósan betöltetlen praxist tartunk nyilván, ami az összes praxis 3 százalékát teszi ki. Az alap­ellátási törvényből fakadóan természetesen ezeken a helye­ken is megoldott az ellátás, az önkormányzatok gondoskod­nak a helyettesítésről. Mivel azonban a háziorvosi korfában 38 százalékot tesz ki a 60 éves, vagy annál idősebb kollé­gák aránya, készülnünk kell a háziorvosi létszám további csökkenésére. Ezért a lakóhely-közeli ellátást úgy kell kiala­kítani, hogy a háziorvosok több szakdolgozó. illetve az egyéb szakmák bevonásával lényegesen több beteget le­gyenek képesek ellátni. A háziorvosi munka 60-70 százalé­ka nem orvosi tevékenység, ha sikerülne 50 százalékra csökkenteni ezt az arányt, sokkal több definitív ellátást tud­nánk elérni - erről szól a svájci modellkísérlet.

- Ha sikerülne vonzóvá tenni a háziorvoslást a fiatal orvosok körében, vélhetően megoldódna az utánpótlás kérdése.

-Egyetértek, ilyen tekintetben a jelenlegi képzési rend­szer felülvizsgálatra szorul, mert nem jelenik meg benne kellő súllyal a háziorvoslás, és nem tükrözi a háziorvosi munka jelentőségét, adott esetben szépségét. Azt látjuk, hogy a gyakornoki idő letöltését követően a kollégák körül­belül kétharmada helyezkedik el háziorvosként. Nyilvánvaló tehát, hogy a graduális és posztgraduális képzésben komoly beavatkozásra van szükség.

- Milyen intézkedéseket hozott a kormányzat a házi­orvosi ellátórendszer helyzetének javítása érdekében?

-Nem szeretném a valóságnál fényesebbnek láttatni a helyzetet, de joggal állíthatom. hogy az alapellátásban meg­hozott intézkedések hatására több ponton is sikerült előre­lépni. Azt szeretnénk elérni, hogy az orvosok és szolgáltatók a praxisfinanszírozás - vagyis a rezsiköltségek fedezése - mellett olyan anyagi juttatást kaphassanak, amelyből tisz­tességes bért gazdálkodhatnak ki. A háziorvosi szolgálatok teljesítménydíjazásának emelésére négy év alatt háromszor került sor. A háziorvosi indikátorrendszer díjazását szintén három alkalommal emeltük. Az alapellátási vállalkozások körében megújult és kiszélesedett az eszköztámogatási rendszer, és bevezettük a szakdolgozói kiegészítő díjazást. Bevezettük a háziorvosi, illetve fogorvosi szolgálatban eltöl­tött húsz év után adható címzetes főorvosi címet.

- Idekapcsolódó aktuális kérdés: mikor kaphatják meg a háziorvosok az idei évre ígért 1 O milliárdos több­letet? Feltételhez fogják-e kötni a folyósítást?

-A korábbi évek gyakorlata - amikor a háziorvosok a re­zsiköltségek fedezéséhez kapták a támogatást - elképzelé­seink szerint annyiban fog megváltozni, hogy a jövőben bár­milyen többlet kerül a rendszerbe, azért valamilyen ellenté­telezést kell nyújtani. Ezzel kapcsolatban még zajlanak az egyeztetések a szakmai szervezetekkel, amelyek hamaro­san lezárulnak. Ezt követően, várhatóan a közeli időszak­ban az alapellátásban dolgozók meg fogják kapni az ígért összeget. A támogatott körbe nem csak a háziorvosok, hanem például az alapellátásban dolgozó fogorvosok is be­letartoznak, akik számára - munkájuk tetemes anyagköltsé­ge miatt - talán még inkább jelentős lehet a pluszfinanszí­rozás.

PERSPEKTÍVÁK

- Mely feladatok megoldásán dolgozik jelenleg az egészségpolitika?

-Már említettem a háziorvosi létszámhiány megfelelő ke­zelését, különös tekintettel a korfára és az üres praxisok be­töltésére. Fontos feladatunk a praxisközösségek és cso­portpraxisok kialakításával kapcsolatos szempontok megha­tározása. Sor kerül a területi ellátási kötelezettség nélküli háziorvosokra vonatkozó finanszírozási szabályok megha­tározására, mivel továbbmüködésüket a korábban elmon­dottak miatt is célszerű elősegíteni. Kiemelten kívánunk fog­lalkozni a jelenleg demarkáltan működő foglalkozás-egész­ségügyi alapellátás körében végezhető megelőző ellátások részletes szakmai szabályozásával is. Nem rendelkezünk kellő rálátással a foglalkozás-egészségügyben zajló tevé­kenységekre, ezért feladatunk ennek feltérképezése. Ez a terület ugyanis fontos népegészségügyi találkozópontként szolgálhat, ahogy a lakóhelyi patikák is, hiszen a gyógysze­részi-gondozás nagyban hozzájárulhat a lakosság egész­ségfejlesztéséhez. A generikus program során a gyógysze­részek partnereink voltak ebben, ezért minden reményünk megvan arra, hogy ez a fajta együttműködés tovább folyta­tódjon. Elvégzendő feladatunk továbbá az iskola-egészség­ügyi ellátásról szóló hatályos miniszteri rendelet alapos fe­lülvizsgálata és az ellátás részletes szakmai szabályozásá­nak meghatározása.

- Milyen fázisban van a háziorvosi kompetenciák ki­szélesítése?

-Némi késedelemmel ugyan, de februárban újjáalakult a Szakmai Kollégium, ennek a testületnek a munkája szüksé­ges ahhoz, hogy megtörténjenek a kompetencia vizsgálatok. Hamarosan a háziorvosi tagozat és a társtagozatok egyeztetni fognak arról, hogy milyen tevékenységeket lehet még az egyébként is széles háziorvosi kompetenciakörbe beleilleszteni. Ilyen lehet például a krónikus betegek gondo­zásában a receptfelírás, hogy adott esetben egy ismerten, hosszú ldori keresztül szedett gyógyszer felírásáért ne kell­jen a be1eg.f'e;o<: minden évben elmennie a szakrendelőbe. A fő cél. hogy a !e"'letö legtöbb beteg jusson definitív ellátás­hoz az alapelíátásban.

- Hol tart a háziorvosok egyéb szakvizsgáinak elis­merése?

-A minap mega'.aki.ilt Szakmai Kollégium feladata lesz, hogy kijelölje. mely szakvizsgákat gyakorolva fogadhatnak betegeket a názrorvosok az alapellátásban. A szakmai szempontok meghaaározása mellett ennek finanszírozási hátterét is ki kell dolgozni. amit az Országos Egészség­biztosításai Pénztárral együttműködve fogunk megtenni.

- Milyen további lehetőségeket lát az alapellátás megújítására?

-Az alapellátás infrastrukturális fejlesztéséhez kapcsoló­dóan decemberben két pátyázat is megjelent összesen több mint 22 milliárd forint értékben. A támogatási kérelem benyújtására február elejétől van lehetősége az önkor­mányzatoknak. Jelenleg egy tízmilliárd forintos uniós forrás lehetősége áll előttünk az alapellátás komplex minőségi megújítására. A pályázati kiírást megelőzően szeretnénk komplex módon áttekinteni a felhasználás potenciális terü­leteit, mert a forrásnak olyan módon kell bekerülnie a rend­szerbe, hogy a továbbműködésre is lehetőséget adjon. Tehát ne csak egy átmeneti finanszírozási bővülés történ­jen, hanem a forrásbevonással olyan működési anomáliá­kat sikerüljön megoldani. ami a fenntartható működést is biztosítja. Kiindulási alapnak a praxisközösség működését modellező T ÁMOP 6.2.5/B programot tekintjük. Emellett körülbelül egy évig zajlik még a svájci modellkísérlet is, amely reményeink szerint szintén további kiaknázható le­hetőségeket hoz felszínre. Nem kellően kidolgozott, és úgy gondolom, hogy az alapellátással kapcsolatos, fontos kér­dés a roma egészségügy. Azokban a hátrányos helyzetű térségekben, ahol a magyar átlagnál rosszabbak a mortali­tási és morbiditási adatok. sikeres lehet a roma segéd egészségőrök képzése és aktivitása. Arra számítunk, hogy érintettség és helyismeret okán hatékonyabban képesek közvetíteni a közösség tagjai felé a megelőzés és a szűré­seken való részvétel jelentőségét.

- Tavaly decemberben elindult egy nagyszabású fel­mérés a ház.iorvosok körében. Milyen releváns informá­ciót várnak ettől?

-A svájci modellkísérlet keretében 2015 decembere és 2016 áprilisa között az összes háziorvosi praxist felkeres­sük. hogy feltérképezzük a humán erőforrás viszonyokat, valamint a rendelkezésre álló eszközrendszert és infrastruk­túrát. Ennek köszönhetően egy eddig nem látott térkép fog kirajzolódni arról, hogy háziorvosaink milyen egyéb szak­vizsgákkal rendelkeznek, hány asszisztenssel, milyen esz­közparkkal és milyen infrastrukturális körülmények között dolgoznak. Az információk alapján választ kaphatunk arra is, hogy mely praxisokban áll rendelkezésre .a rendelő mellett egy olyan helyiség, ahol a praxisközösség más munkatársa dolgozhat.

- A felsorolt elképzelések megvalósulása milyen jö­vőképet vetít elénk?

-Erős, egészségfejlesztésre, megelőzésre és gondozásra egyaránt koncentráló, megújuló alapellátási modellt képzelünk el. A tervbe vett, összehangolt interszektoriális beavatko­zások az ellátó szintek horizontális, és a praxisközösségek vertikális összekapcsolódását eredményezik. Mindez összes­ségében az alapellátás komplex megújulását, azaz a betegek és a társadalom érdekeit szolgálja, hiszen „minél erősebb, il­letve minél nagyobb figyelmet kap egy adott országban az eqészséqüqyi alapellátás, annál alacsonyabb a halálozás, ezen belül pedig a korai halálozás is" (Starfield 2006).