2025-ben Magyarországon a kutatás-fejlesztésre fordított összeg elérte a több mint 1200 milliárd forintot, miközben a K+F ráfordítások GDP-hez viszonyított aránya 1,4 százalék körül alakult. Az összeg jelentős részét az üzleti szektor adta, miközben Magyarország az uniós átlaghoz képest továbbra is lemaradásban van: az EU-ban a K+F ráfordítások GDP-arányos szintje 2,2 százalék körül alakult.
Magyarország 2025-ben már 1154 milliárd forintot fordított kutatás-fejlesztésre, ami 8 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. A K+F-ráfordítások GDP-hez viszonyított aránya ugyanakkor csak 1,33 százalékra emelkedett. A pénz legnagyobb része a vállalkozásoknál jelent meg, miközben a kutatás-fejlesztésben dolgozók száma megközelítette a 90 ezret. A beruházások viszont tovább csökkentek, és az uniós összevetésben továbbra is jelentős a magyar lemaradás – ez derül ki a statisztikai hivatal adataiból.
A magyar gazdaság egyre több pénzt fordít kutatás-fejlesztésre, de a GDP-hez mért arány alapján még mindig messze van attól a szinttől, amelyet az Európai Unió 2030-ra célul tűzött ki. A 2025-ös előzetes adatok szerint a K+F-ráfordítások összege 1154 milliárd forint volt, ami 8 százalékos növekedést jelent 2024-hez képest. Ez az éves inflációt érdemben meghaladó bővülés volt.
A GDP-arány azonban mindössze 1,33 százalékot tett ki. Ez azt jelenti, hogy a kutatás-fejlesztésre fordított források növekedése ellenére Magyarországon továbbra sem jut minden hetedik-nyolcadik GDP-forintból egy sem K+F-re.
Messze még az uniós három százalékos cél
A legfrissebb, 2024-re vonatkozó uniós összehasonlításban Magyarország helyzete nem volt különösebben kedvező. Az Európai Unió egészében a K+F-ráfordítások GDP-arányos szintje 2,24 százalék volt, ami lényegében megegyezett az egy évvel korábbival. Magyarország 1,31 százalékos értékkel a 19. helyen állt a tagállamok rangsorában.
különbség különösen látványos az uniós élmezőnyhöz képest. Svédországban a GDP 3,56 százalékát, Belgiumban 3,36 százalékát fordították K+F-re 2024-ben. Az EU 2030-ra 3 százalékos GDP-arányos célt tűzött ki, amelytől a tagállamok többsége – köztük Magyarország – még jelentősen elmarad.
A 2025-ös magyar adat ugyan 1,33 százalékra javult, de ez még mindig csaknem a fele az uniós 2030-as célértéknek.
A vállalkozások viszik a hátukon a magyar K+F-et
A magyar kutatás-fejlesztés szerkezete az elmúlt két évtizedben fokozatosan a vállalkozói finanszírozás irányába tolódott. Ez 2025-ben is egyértelműen látszott.
A kutatóhelyre bontható K+F-ráfordítások 74 százaléka, 855 milliárd forint a vállalkozási kutatóhelyeken jelent meg. A felsőoktatás 179 milliárd forinttal 16 százalékot képviselt, míg az államháztartási szektorba tartozó kutató-fejlesztő intézetek és egyéb költségvetési kutatóhelyek 115 milliárd forintot, vagyis 10 százalékot használtak fel.
A vállalkozások tehát nemcsak a finanszírozásban, hanem a tényleges K+F-tevékenységben is meghatározóak.
A teljes K+F-ráfordítás közel felét, 47 százalékát 2025-ben a vállalkozásoktól származó források fedezték. Ez az összeg ugyan csak 1,4 százalékkal emelkedett az előző évhez képest, de továbbra is ez volt a legnagyobb finanszírozási forrás.
Az államháztartás szerepe közben látványosan nőtt: az innen származó források 20 százalékkal emelkedtek, így már a teljes K+F-ráfordítás 30 százalékát biztosították. A külföldi források 6 százalékkal nőttek, részarányuk azonban nem változott.
A felsőoktatási és nonprofit szervezetektől származó finanszírozás továbbra is marginális maradt: együtt mindössze 0,8 százalékot tett ki.
A nagyvállalatok uralják a vállalati kutatás-fejlesztést
A vállalkozási szektor 855 milliárd forintos K+F-ráfordításának 67 százalékát a 250 főnél nagyobb cégek adták. A középvállalkozások részesedése 19 százalék volt, a kisvállalkozásoké 10 százalék, míg a mikrovállalkozások 3,9 százalékot képviseltek.
A nagyvállalatok K+F-ráfordítása 5,6 százalékkal nőtt egy év alatt. Ugyanakkor a szektor erősen kötődik a külföldi tulajdonú vállalatokhoz: a 250 fő feletti, K+F-et végző vállalkozások 77 százaléka többségében külföldi tulajdonban állt.
Érdekes ellenpont, hogy a kisebb cégeknél erősödött a hazai tulajdon súlya. A mikrovállalkozások K+F-ráfordítása például egyetlen év alatt 56 százalékkal nőtt, és ennek 93 százalékát többségében hazai magántulajdonú vállalkozások adták.
A vállalati kutatás-fejlesztés koncentrációja ugyanakkor továbbra is rendkívül erős. A száz legnagyobb K+F-vállalkozás a teljes vállalkozási szektor K+F-ráfordításának 77 százalékát használta fel, ami a teljes magyar nemzetgazdasági K+F-ráfordítás 56 százalékának felelt meg.
A tíz legnagyobb kutatás-fejlesztést végző vállalkozás önmagában a top 100 vállalat K+F-ráfordításainak 43 százalékát koncentrálta. Ezeknél a cégeknél különösen erős a műszaki tudományok jelenléte.
A műszaki tudományok viszik a prímet
Ha azt nézzük, mely tudományterületekre jutott a legtöbb pénz, a műszaki tudományok egyértelműen kiemelkednek.
2025-ben összesen 593 milliárd forintot fordítottak erre a területre, vagyis a teljes K+F-ráfordítás több mint felét. A műszaki tudományokra jutó összeg közel felét a villamos-, elektronikai és informatikai mérnöki tudományok, valamint a gyógyszeripari kutatások vitték el.
A második legjelentősebb terület a természettudományoké volt. Ezekre a K+F-ráfordítások mintegy 30 százaléka jutott. Ezen belül különösen a fizikai és a biológiai tudományoknál volt jelentős a növekedés: a ráfordítások rendre 31, illetve 21 százalékkal emelkedtek.
Az informatikai tudományokhoz kapcsolódó kutatások szintén jelentős összegeket vonzottak.
Az orvos- és agrártudományok részesedése kisebb volt, de mindkét területnél növekedés történt. Az orvostudományokra a teljes K+F-ráfordítás 6,8 százaléka, az agrártudományokra 4,1 százaléka jutott.
A társadalomtudományok viszont látványosan felzárkóztak: 2025-ben 35 százalékkal többet költöttek ilyen kutatásokra, mint egy évvel korábban. Részesedésük így 5,1 százalékra emelkedett.
A rendelkezésre álló adatok a felsőoktatási szektoron belül nem bontják külön tudományterületenként a ráfordításokat, ezért ebből a forrásból nem állapítható meg, hogy kizárólag a felsőoktatáson belül melyik tudományterület volt a legaktívabb. A teljes magyar K+F-ben azonban a műszaki tudományok dominanciája egyértelmű.
Nemcsak a fejlesztés, az alapkutatás is erősödött
A magyar K+F-rendszer egyik érdekes változása 2025-ben az volt, hogy miközben a kísérleti fejlesztésre fordított összegek enyhén mérséklődtek, az alapkutatásra jutó források jelentősen bővültek.
A kísérleti fejlesztés továbbra is a legnagyobb kategória maradt, a teljes K+F-ráfordítás 52 százalékával. A vállalkozások a saját tudományos tevékenységükre fordított összegeik mintegy kétharmadát erre a területre költötték.
Az alapkutatás részesedése viszont egy év alatt 3,3 százalékponttal nőtt, és 2025-ben már a teljes K+F-ráfordítás 27 százalékát adta. Különösen figyelemre méltó, hogy a vállalkozási szektorban az alapkutatásra fordított összeg 43 százalékkal nőtt.
Az alkalmazott kutatások részesedése eközben alig változott, 22 százalékot tett ki.
Egyre több kutató dolgozik Magyarországon
A K+F nemcsak pénzben, hanem emberben is bővült. A kutatás-fejlesztéssel foglalkozók tényleges létszáma 2025-ben megközelítette a 90 ezer főt, ezen belül az állományban foglalkoztatottak száma meghaladta a 75 ezret.
A belső K+F-létszám egy év alatt 1 százalékkal, a kutatók száma pedig 1,3 százalékkal emelkedett.
Ha a K+F-re ténylegesen fordított munkaidőt is figyelembe vesszük, a számított létszám közel 61 ezer fő volt. Ebből mintegy 53 ezer fő tartozott az állományi létszámba.
A számított állományi létszám 66 százaléka a vállalkozási szektorban, 23 százaléka a felsőoktatásban, 11 százaléka pedig az állami szektorban dolgozott. Ez is jól mutatja, hogy a magyar K+F súlypontja az elmúlt években egyre inkább a vállalkozások felé tolódott.
A felsőoktatás ugyanakkor a kutatói utánpótlásban különösen fontos szerepet tölt be. A teljes K+F-létszámhoz képest itt dolgozott a legtöbb kutató: a felsőoktatási szektor teljes K+F-létszámának 81 százaléka kutatói pozícióban volt.
Az állami szektor helyzete ezzel szemben romlott: az ottani K+F-állományi létszám 6,2 százalékkal, a kutatói létszám pedig 10 százalékkal maradt el az előző évitől.
Budapest továbbra is a kutatás-fejlesztés központja
Területileg továbbra is Budapest a magyar vállalati K+F legfontosabb központja. A fővárosban volt a legmagasabb az egy vállalkozási kutatóhelyre jutó K+F-ráfordítás, 864 millió forinttal.
Budapesten egy vállalkozási kutatóhelyre átlagosan 38 fős, teljes K+F-létszám jutott, ami szintén országosan kiemelkedő érték.
A K+F teljesítményének koncentrációja tehát nemcsak a vállalatok között, hanem földrajzilag is jelentős. A Közép-Dunántúl 630 millió forintos egy kutatóhelyre jutó ráfordítással a második helyen állt, míg a legalacsonyabb értéket a Dél-Dunántúlon mérték, mindössze 139 millió forintot.
Budapesten az egy vállalkozási kutatóhelyre jutó számított K+F-létszám egy év alatt 8,6 százalékkal nőtt. Országosan ugyanez a mutató 24 fő volt, ami nem változott 2024-hez képest.
A rendelkezésre álló adatok alapján a területi koncentráció egyértelmű, ugyanakkor a KSH nem közöl olyan bontást, amely alapján pontosan meg lehetne mondani, hogy abszolút darabszámban melyik vármegyében vagy régióban működött a legtöbb kutatóhely.
A pénz nő, a beruházás viszont visszaesik
A magyar K+F egyik gyenge pontja továbbra is a beruházások alakulása.
2025-ben 106 milliárd forintot fordítottak kutatás-fejlesztéssel összefüggő beruházásokra és immateriális javak beszerzésére. Ez 6,3 százalékkal kevesebb az egy évvel korábbinál, és a nemzetgazdasági szintű beruházások mindössze 0,53 százalékát jelentette.
A visszaesés elsősorban a vállalkozási szektorra vezethető vissza: ott 11 százalékkal csökkentek a K+F-beruházások. A felsőoktatásban ezzel szemben 13 százalékkal, az állami szektorban pedig 4,1 százalékkal nőtt a beruházások összege.
A K+F-ráfordítások 91 százalékát egyébként költségként számolták el, összesen 1042 milliárd forintot. Ezen belül a legnagyobb tételt a kutatók és más állományban lévők bérjellegű kifizetései jelentették: ezek 14 százalékkal emelkedtek, és a K+F-költségek több mint kétharmadát tették ki.
A beruházásokon belül a pénz több mint fele, 56 százaléka eszközbeszerzésre – gépekre, műszerekre, berendezésekre, járművekre és infokommunikációs eszközökre – ment el, további 15 százalék pedig építési beruházásokra.
Merre tart a magyar kutatás-fejlesztés?
- A 2025-ös számok alapján a magyar K+F egyszerre mutat növekedést és komoly szerkezeti kihívásokat.
- A ráfordítások 1154 milliárd forintra emelkedtek, a GDP-arány 1,33 százalékra javult, a kutatás-fejlesztésben dolgozók száma pedig közel 90 ezerre nőtt. A vállalkozások továbbra is meghatározó szereplők: a teljes K+F-ráfordítás közel fele vállalkozási forrásból származott, a kutatóhelyre bontható ráfordítások 74 százaléka pedig vállalkozásoknál jelent meg.
- A rendszer másik oldala viszont az uniós lemaradás. Az EU-ban már 2024-ben 2,24 százalék volt az átlagos GDP-arányos K+F-ráfordítás, Magyarország pedig 1,31 százalékkal a 19. helyen állt. A 2025-ös 1,33 százalékos magyar érték javulást jelent, de az uniós 3 százalékos 2030-as célhoz képest még mindig jelentős a távolság.
- Közben a magyar K+F egyre inkább a vállalati szektorhoz és azon belül is a nagyvállalatokhoz kötődik. A száz legnagyobb K+F-vállalkozás a teljes vállalkozási szektor ráfordításainak 77 százalékát koncentrálta, miközben Budapest továbbra is a kutatás-fejlesztés legfontosabb földrajzi központja.
A következő évek egyik legfontosabb kérdése ezért nem pusztán az lesz, hogy sikerül-e tovább növelni a K+F-re fordított összeget, hanem az is, hogy a növekedés mennyire tud szélesebb vállalati és területi bázisra épülni, illetve miként lehet újra erősíteni a kutatás-fejlesztési beruházásokat. Magyarország ugyanis már most több mint ezermilliárd forintot költ évente K+F-re, de az uniós élmezőnyhöz való felzárkózáshoz ennél jóval nagyobb GDP-arányos erőfeszítésre lenne szükség.