Orvostechnikai Szövetség

Kiemelt hírek

Nincs megállás - 41 milliárddal tartoznak a kórházak

Augusztus végére 41,1 milliárd forintra duzzadt a magyar kórházak beszállítók felé fennálló tartozása. A adósságállomány a nyolcadik hónapban 4,1 milliárd forinttal, idén havonta átlagosan 5,1 milliárd forinttal gyarapodott a Magyar Államkincstár friss adatai szerint.
További részletek

Ötvenmilliárdra nőhet a kórházak adóssága

Ismét halmozódik a kórházakban a kifizetetlen számlák mennyisége, míg tavaly havonta átlagosan 4,2 milliárd forinttal nőtt a tartozás összege, addig az idén júliusig már 5,2 milliárd a havi növekmény.
További részletek

Bejelentkezés

Eseménynaptár

Forrás: hvg.hu, 2020. június 23. - Gáti Júlia
A koronavírus-járvány borítékolható következménye, hogy az egészségipar lesz a következő évek egyik – uniós és állami – pénzosztási terepe.

Hitték is, meg nem is a NER haszonélvezői, hogy az egészségügy nem üzlet. A miniszterelnök ugyan azóta sem vonta vissza 2014-es kinyilatkoztatását, de egyre világosabban látszik, hogy az egészségipar igencsak vonzó pénztermelő ágazattá válhat.
 
Az államosított és egyre inkább központosított egészségügyben nem nehéz elérni, hogy a kormány által preferált termelők, szolgáltatók vagy beszerzők jussanak megrendeléshez. Nem utópia ez, hiszen például 2011-ben elegendő volt egy kormányrendelet ahhoz, hogy a kórházak akkor is a büntetés-végrehajtás cégeitől rendeljenek bizonyos árucikkeket és szolgáltatásokat, ha azok a legjobb ajánlatnál 20 százalékkal drágábbak. A szisztéma hasonló a belügyminiszterhez köthető őrző-védő vagy takarítócégek preferálásához, újabban az egészségügyi védőfelszerelések, orvosi eszközök, például lélegeztetőgépek beszerzéséhez.
 
Csak a fantázia szabhat határt annak, hogy milyen többletköltségeket lehet megfinanszíroztatni az állami fenntartású egészségüggyel, a koronavírus-járvány kezelése pedig bőven adott játékteret az e sportot űzőknek. A 633 milliárd forintos védekezési alapból eddig elköltött 380 milliárd forint nyilvános és tételes elszámolás híján is eredményezett lélegeztetésre alkalmatlan, a korábbi ár tízszereséért beszerzett masinákat, drága, ám kétes minőségű védőeszközöket.
 
Az ágazat iránti érdeklődést mutatja az a csődtörvényt több ponton módosítani célzó, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által benyújtott javaslat, amely a stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetek közé sorolná a „közegészségügyi” profilúakat, csődjük esetén az államnak elővásárlási jogot adva.
 
Az egészségipar – legalábbis papíron – kormányzati ciklusokon átívelően perspektivikus nemzetgazdasági ágazatnak számított. Nem véletlenül kapott helyet tucatnyi kormányzati tervben és stratégiában az elmúlt 6-8 évben is. Szerepéről megemlékezett egyebek mellett az egészségügyi ágazati stratégia, a nemzeti export-, a nemzeti kutatás-fejlesztési és innovációs, a nemzeti turizmusfejlesztési stratégia, ahogy az iparfejlesztés Irinyi-terve is számolt fontosságával.
 
Tavaly őszre az Innovációs és Technológiai Minisztériumban (ITM) elkészült „Magyarország átfogó egészségipari stratégiája”, amely azóta is arra vár, hogy a kormány megtárgyalja, elfogadja. Az egészségipar a hazai ipari termelés árbevételének 3 százalékát adja, ennek négyötödét a gyógyszeripar állítja elő.
 
A klinikai gyógyszervizsgálatok évi 90 milliárd forint értékűek, a gyógynövénytermesztés évi 30 milliárd forinttal, a gyógyhatású készítmények 10 milliárddal képviseltetik magukat az ágazatban. Megközelíti a kétezret az orvosieszköz- és -berendezés-gyártók száma, ám a termelés zömét közülük mindössze kétszáz vállalkozás hozza össze – ez az ágazati bevétel 15 százalékát képviseli.
 
A világpiaci trendek elemzéséből arra következtettek az ITM stratégiaalkotói, hogy a jövőt az e-health, a bionika és a genomika jelenti. Az ágazat uniós és hazai pénzekkel is jócskán kistafírozott kedvence az egészségturizmus, amelyről – adatok híján – az ITM is csak annyit tud, hogy bevételei 90 százalékát a fogászati turizmus jelentheti.
 
Ha már van turisztikai, sport- és digitális beruházási ügynökség, ezek mintájára létre kell hozni az egészségipari innovációs ügynökséget is – olvasható a dokumentumban. Bár magára a stratégiára még nem bólintott rá a kormány, az ügynökség létrehozásához rendelt szerény 50 millió forint már kiolvasható a jövő évi költségvetés tervezetéből. Ez az összeg egyelőre néhány fős apparátus eltartására lehet elegendő. Szakértői bázis és információs központ kialakítása, tanácsadás, koordináció, mindez azért, hogy fel lehessen gyorsítani az ötlettől a késztermékig vezető utat – így szól címszavakban az ügynökség korábban körvonalazott munkaterve.
 
A szolid szakmai program azonban máris gellert kapott, bennfentes információk szerint vannak, akik jelentős gazdasági potenciállal erősítenének rá az ügynökség szerepkörére. Felmerült például a központosított kórházi gyógyszer- és eszközbeszerzés áthelyezése az ügynökséghez.
 
A váltás a jelek szerint összefügghet azzal, hogy a stratégiai terv kidolgozásával megbízott miniszteri biztos, Lengyel Györgyi az egykori csoporttársát, Németh Lászlót szeretné látni az ügynökség élén. Azt, akit 2016–2018-ban a kórházfenntartó Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) főigazgatójaként számos kritika ért szabálytalan közbeszerzési kiírások miatt. A Közbeszerzési Döntőbizottság öt nagyobb értékű ügy miatt 2017-ben összesen 100 millió forintos bírságot szabott ki az ÁEEK-ra.
 
 
Kétség sem férhet hozzá, hogy most kell a várható pénzeső alá állni.
 
A következő hétéves uniós fejlesztési ciklusban – egyelőre csak becsült számok alapján – 7 milliárd euró érkezik a „humán tőke” felvirágoztatására. Nem véletlen, hogy az egyetemek az ITM-hez igazoltak át, a mostaninál több támogatást remélve az oktatás-kutatás-gyógyítás hármas egységéhez.
 
Az egészségipari stratégia nagy reményeket fűz az oltóanyaggyártás újrahonosításához, amire – de legalábbis a megvalósíthatóságáról szóló terv elkészítésére – két évvel ezelőtt adott a kormány pénzt és meghatalmazást a Debreceni Egyetemnek. Az ünnepélyes alapkőletételre éppen a minap kerítettek sort: 8 milliárd forintból kísérleti oltóanyagüzem és innovációs központ épülne. Egy vakcinagyárhoz azonban több mint 40 milliárd forintra és még néhány évre lenne szükség. Csak remélni lehet, hogy a koronavírus elleni oltóanyagra nem kell a hazai gyártás elindulásáig várni.