Orvostechnikai Szövetség

Kiemelt hírek

Megjelentek az Egészségipari Támogatási Program részletei

A Pénzügyminisztérium közzétette az Egészségipari Támogatási Program részleteit, és elérhető a támogatás kérelmezéséhez szükséges űrlap is.
További részletek

Megint tovább nő a kórházak adóssága

Júniusban újabb 2,6 milliárd forinttal nőtt a magyar kórházak tartozásállománya, elérve az első félév végére a 35,2 milliárd forintot. Havonta átlagosan 5,8 milliárd forint a növekedés szemben a tavalyi 4,4 milliárd forinttal – írja a Napi.hu a Magyar Államkincstár adataira hivatkozva.
További részletek

Bejelentkezés

Eseménynaptár

Forrás: MTI - mti.hu, 2020. július 2. - OS
Korábban a sajtóban bemutattuk, hogy 10 éve változatlan az ortopédiai cipők ára, amely az évi közel 140.000 ortopéd cipőt rendelő beteg ellátását és a gyártást végző a közel 100 magyar kkv és a háttéripar létét veszélyezteti.
Tavaly óta kisebb-nagyobb megszakításokkal folytak tárgyalások a terület megreformálásáról és az árak rendezéséről, de ezek a járvány miatt abbamaradtak. A vírushelyzet alatt minden fronton keresték a szövetségek az operatív törzset, az akciócsoportokat, a Pénzügyminisztériumot és az egészségügyi kormányzatot, hogy kapjanak segítséget az amúgy is csőd szélén álló kkv-k, ám az államigazgatás cserbenhagyta a gyártókat. A járvány csak súlyosbított az amúgy is kritikus problémákon, de sem adó, sem járulékkedvezményt, sem finanszírozási előleget nem kaptak a gyártók, miközben legtöbbjüknek április hónapban gyakorlatilag nullázódott a megrendelésszáma. Sokan elbocsátásokba kezdtek, nem tudták megtartani speciális szakképzettséggel rendelkező szakembereiket, hiszen a forgalomcsökkenés olyan mértékű volt, mely mellett nem jogosultak bértámogatásra, illetve tartalékjaik nincsenek és jellemzően már így is hitelből finanszírozzák működésüket.
A korlátozások enyhítése óta is jelentősen alacsonyabb a forgalom, mint korábban, sok jellemzően idős, mozgáskorlátozott vagy több alapbetegséggel rendelkező beteg azóta is önkéntes karanténban van, így még tovább esik az ellátást biztosító vállalkozások amúgy is szűkös bevétele.
Az elmúlt bő 1 évben 10 feletti vállalkozásról van tudomása az Ortopéd Cipőkészítők Szövetségének, akik véglegesen tárgyalásokat, a kapott visszajelzések szerint jellemzően lesöpri az asztalról az összes olyan javaslatot, ami plusz pénzügyi forrást igényel. Az EMMI sokáig nem vette komolyan a gyártók vészjelzéseit, háttérinformációk szerint vészmadárkodásnak tartotta azokat.

Ezzel párhuzamosan az árrendezés egyetlen ellenérve a PM-re mutogatáson, vagyis a 4 éve tartó forráshiányon túl az, hogy esik a kiszolgálás minősége, egyre több a piacon a szabálytalanság. Valóban vannak szabálytalan kiszolgálások a piacon, ám ezek leggyakoribb oka a hiányos jogszabályi környezeten túl pont az alulfinanszírozottság, hiszen ha a megfelelő eszköz előállítására nincs meg a pénzügyi háttér, akkor olyat szolgál ki több gyártó, amit tud a rendelkezésre álló forrásokból és a lehető legkevesebb veszteséget termeli neki. Emellett a szabályok betartatása pont a felügyeleti szerv feladata lenne, de többnyire nem teszi meg, és a gyártókra mutogat.
Pedig szövetségeink több olyan piacfelügyeleti javaslatot is tettek, amelyeket gyorsan, akár 1 héten belül be lehetne vezetni és csökkentenék a szabálytalan kiszolgálások számát. A fentiek ellenére is a legtöbb cég erőn felül teljesít és még úgy is ellátja a rászoruló magyar betegeket, hogy az neki minden hónapban veszteséget termel, abban a reményben, hogy végre az államigazgatás tudomásul veszi a problémát, és még azelőtt pótolja a 10 éves elmaradását, mielőtt túl késő lenne.

Úgy tűnt, a járvány enyhülése után végre az EMMI tenni akart az ellátás biztosítása érdekében, azonnali segítséget ígértek, ám a tárgyalások ismét elakadtak, a gyártók nem kapnak választ megkereséseikre, úgy tűnik, a minisztérium meggondolta magát. A felajánlott segítség nem lett volna érdemi megoldás a kérdésre, mert a gyártási költségek 10 év alatt több mint duplájukra emelkedtek. Ezzel szemben az finanszírozó csupán 20-30%-os árrendezést tartott megvalósíthatónak, azt is más területről történő elvonással,átcsoportosítással. Egy ilyen kismértékű árrendezés egy év eleji minimálbér emelés és a jellemzően import alapanyagokat drágító folyamatos forintgyengülés mellett már januárra semmissé válhat és a jelenlegi finanszírozási szintre juttatja vissza a gyártókat. Ennyi év után, költségduplázódás mellett amúgy is elfogadhatatlan ilyen mértékű és csupán rövidtávú, átmeneti segítséget jelentő árrendezés, de a gyártók elfogadták volna azonnali segítségként, de nem látják biztosítottnak az ígéretek ellenére sem a tárgyalások folytatását és további árrendezési lépcsők megvalósítását.
Vagyis sajnos 10 év után is értelmezhetetlen módon csak átmeneti tűzoltásban és kasszasemleges átcsoportosításoknak gondolkodnak a hivatalok, lyukat lyukkal tömnének, ahelyett hogy biztosítanák az indokolt forrásokat. Nem tudjuk másképp értelmezni, minthogy az állami szervek visszaélnek azzal, hogy sok cégvezető az elmúlt 20-30 évét tette fel a családi vállalkozására, így a tulajdonosok még akkor is küzdenek, mikor már veszteséget termelnek. Ezek nem import termékek, ezeket a termékeket magyar vállalkozások, magyar szakemberek, magyar adók, szigorú előírások mellett állítanak elő magyar betegeknek, mindezt 10 évvel ezelőtt rögzített árakon, miközben az állam minden évben egyoldalúan emeli a költségeiket az éves minimálbéremelések által.
Más országokban évekre előre rögzített a termékek ára, addig hazánkban 10 éves elmaradást sem lehet bepótolni.
Évek tárgyalásai alatt többször kértek a hivatalok tanulmányokat, normaidő becsléseket, komplex szakmai javaslatokat, termékspecifikációkat, melyeknek a szövetségek mindig eleget tettek, ám azok rendre a fiókban landoltak, vagyis csak időhúzási célzattal lettek bekérve. A legtöbb beadványra a mai napig nem érkezett válasz, mind a NEAK, mind az EMMI gyakran hetekre eltűnik, nem válaszol megkeresésekre.
Vagyis egyik fejlemény sem jelent érdemi segítséget az ellátást végzők anyagi helyzetében.  A gyártók eddig csak azért nem kezdtek sztrájkba, mert nem akarták, hogy pont a betegek szenvedjék el annak következményeit, de lassan nem hagy más választást az egészségügyi kormányzat.

Az egészségügyi kormányzat nem mer hozzányúlni sem az ellátási rendszerhez, sem annak finanszírozásához, holott elismerik, hogy elmaradott és rosszul működik. A tárgyalások során a hivatalok képviselői kizárólag időhúzásra rendezkedtek be. Pedig mind a szakmai, mind a betegszervezetek felajánlották segítségüket, maximálisan együttműködtek és több előremutató piacfelügyeleti és szakmai javaslatot is tettek, de amíg az egészségpolitika vezetése nem elkötelezett a helyzet soron kívüli rendezésében, a PM pedig nem akarja biztosítani a kellő finanszírozást, addig betegek kapnak egyre rosszabb minőségű ellátást, a hazai több száz kkv-k tönkremegy, a szakemberek pedig elmennek külföldre. Mára olyan mélypontra jutottunk, ami azonnali beavatkozást igényel és nem hónapokig tartó egyeztetést, emiatt javasoljuk egy kompetens kormánybiztos kijelölését, aki néhány hét alatt végig viszi a tárgyalásokat az érintett szövetségekkel.
 
A szövetségek mindig kínosan ügyeltek arra, hogy csak a tényekre szorítkozzanak, és ne legyen semmilyen politikai felhangja a sajtómegjelenéseknek; elutasították az ellenzéki pártok megkeresését, sosem vádoltak a médiában senkit, hiszen az egész GYSE-t érintő strukturális és finanszírozási problémák több évtizeddel ezelőttre nyúltak vissza, és az előző kormányok is negligálták a területet. Ám ma már nem tudjuk a felelősök megnevezése nélkül végignézni, ahogy a folyamatos időhúzás és döntésképtelenség miatt szépen lassan megszűnik a szakszerű magyar ortopéd cipő és egyedi ortopédtechnikai ellátás, nem kapnak megfelelő ellátást a betegeink, tönkre mennek cégeink, utcára kerülnek a szakemberek és megszűnik a szakmánk, az életünk.