mondta Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke a Magyar Tudományos Akadémián tartott előadásában. Tavaly emellett az E-Alap költségvetése az összevont szakellátásra 937 milliárd forintot tartalmazott, vagyis a két piac mérete már nagyjából egyforma. Világszerte az országok GDP-jének egyre nagyobb részét teszik ki az egészségügyi kiadások, ugyanakkor gyakorlatilag egyetlen országban sem megoldható az egészségügyi ellátórendszer fenntartása közforrásokból.

Magyarországon a magánfinanszírozás aránya jelenleg 25 százalék körüli az egészségügyi világszervezet (WHO) szerint, ha pedig elérik a 30 százalékot az out of pocket (zsebből fizetett) kiadások, az már veszélyes zónát jelent.

Ekkora magánegészségügyi kihasználtság esetén egészség-egyenlőtlenségek alakulhatnak ki, és romlik a populációs szintű egészségügyi állapot is.

Kincses Gyula kiemelte,

Magyarországon meg kell alkotni azt a kormányrendeletet, amely az állami és a privát szféra együttműködését szabályozza.

Eddig az orvosok és az ápolók főleg külföldi munkavégzés miatt hagyták el a hazai egészségügyet, most pedig a hazai magánegészségügy szívja el az állami rendszerből a dolgozókat. A MOK elnöke szerint a magánegészségügyet az ellátórendszer részének kell tekinteni, ugyanazzal a szabályozással és figyelemmel kell nyúlni mindkét szférához, és betegérdek által vezérelt együttműködésre van szükség. A magánegészségügy erősödése elkerülhetetlen Magyarországon is, de erős szeparációs szándék esetén az egészségügy kettészakadhat, és akkor a romló közellátás miatt egyre többen mennek át a magánellátásba. Ez viszont egy nem működő modellt eredményezhet, hiszen

nincs két egészségügyre elegendő személyzet Magyarországon.

A humánerőforrás tekintetében az európai országokhoz képest a magyarországi orvosellátottság 10 százalékos mínuszban van, ezer betegre 3,3 orvos jut, a szakápolói ellátottság pedig 25 százalékkal alacsonyabb, ezer betegre 6,8 szakdolgozó jut – erről már Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Közszolgálati Karának dékánhelyettese beszélt.
Kiemelte, hogy az orvosi béremelésre a szakellátásban közel 200 milliárd forintot fordítanak, az ügyeleti ellátás biztosításához pedig további 60-70 milliárd forintra lesz szükség. A háziorvosok és nővérek béremelésére 71,6 milliárdot költenek, az alapellátó fogorvosoknak 24,6 milliárddal növelték a kasszáját. Az idén az egészségügyi dolgozók béremelésére 360 milliárd forintot fordítottak, jövőre majd 460 milliárd forintot, ezek hatalmas összegek.
Ugyanakkor olyan válságjelek vannak az egészségügyben, amelyek korrekciót tesznek szükségessé. Például a kórházak költségvetésében a bér- és bérjellegű kiadások elérik a kiadások 85-90 százalékát, a dologi kiadásokra így már nincs forrás. A kórházi adósságok a szeptember végi adatok szerint már meghaladták a 30 milliárd forintot, az ügyeleti ellátások pedig csak súlyos kompromisszumok árán szervezhetők meg – sorolta Sinkó Eszter.
Jelenleg a háziorvosi praxisok 10 százaléka betöltetlen, több mint 600 betöltetlen praxis van Magyarországon annak ellenére, hogy több mint 20 millió forintot adnak a letelepülni vágyó orvosokat, a költségvetés pedig évente 1,2 milliárd forintot szán az alapellátó orvosok humánerőforrás-helyzetének javítására, de még így sem vonzó a háziorvosi praxis.