Hiába támogatja egyre nagyobb összeggel a gyógyászati segédeszközök megvételét az állam, az átgondolatlanság miatt a beteg, a forgalmazó és a finanszírozó is vesztesnek érezheti magát.
Jó ideje pénzszűkére panaszkodnak, a koronavírus-járvány pedig még a korábbinál is újratermelődő kórházi adósságok és a rendre elszálló gyógyszerkassza mellett a harmadik „mumusa" az egészségbiztosítási büdzsének, évtizedek óta baj van körülötte. E kategóriába tartozik az egyedi méretre készült sérvkötőtől a kerekesszéken vagy a lábszárfekélyre használt korszerű kötszeren keresztül a halló-készülékig kilenc nagy csoportba sorolt, összesen mintegy 3400-féle, orvosi rendelvényre, támogatással kapható termék. A piaci szereplők több mint egy évtizede ugyanarra panaszkodnak a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő munkatársainak: a közfinanszírozott ár - vagyis amennyit a NEAK elismer - nem fedezi a termék költségeit,
A pandémia miatt időlegesen leállított rendelések és a potenciális kuncsaftok fertőzéstől való félelme még egy lapáttal rátesz a szektor gondjaira: az orvosok nem írják fel a segédeszközöket, mivel a betegek el sem jutnak hozzájuk. A NEAK adatai szerint az idén időarányosan 7 milliárd forinttal kevesebb volt az ezek vásárlására adott támogatás igénybevétele, ami az ágazat szereplőinek jelentős bevételkiesés. A sok esetben vékony hasznot hozó vagy csupán az önköltséget fedező forgalom mellett csak a nagyobb mennyiség előállítása-forgalrnazása tartja fenn a vállalkozásokat.
Így hamarosan nagy baj lesz, fontos gyógyászati portékák kerülhetnek ki a forgalmazásból. Igaz, a NEAK szerint a vele szerződött gyártóknak és forgalmazóknak ellátási kötelezettségük van, és bár minden évben farkast kiáltanak, a ragadozó eddig soha nem bukkant fel. Vagyis minden eddigi panaszkodásuk ellenére nem keletkezett drámai hiány a piacon. Ráadásul a gyógyászatisegédeszköz-kassza kifizetései jelentősen növekszenek. Míg 2010-ben 44 milliárd forintot fizetett a társadalombiztosító a segédeszközök megvásárlásának támogatásához, tíz évvel később a 71 milliárdot is meghaladta a számla, az idei évre pedig 80 milliárdosra nőtt az előirányzat. Az egyik legnagyobb, viszonylag homogén tétel a kötszereké, ami 9,5 milliárd forintot tesz ki. Eközben mégsem elégedett valójában senki sem. Utoljára húsz évvel ezelőtt volt ártárgyalás, amikor a gyártók és forgalmazók az egészségbiztosítási pénztár képviselőivel megállapodtak minden termék közfinanszírozott térítési díjáról. Azóta, kevés kivételtől eltekintve, csak az újonnan befogadott termékek kaptak magasabb árat, a kifizetés növekedése döntő részben a forgalom bővüléséből jött össze. Különösen nagy bajban vannak a protézist és ortézist előállítók. Idetartoznak egyebek mellett a művégtagok, a testen viselt (kéz-, könyök-, térd- és egyéb) támasztékok, valamint az egyedi méretvétel alapján készített ortopéd cipők. Ezek gyártói jellemzően mikro-és kisvállalkozások, amelyek egyre kevésbé tudják kivédeni a kedvezőtlen külső hatásokat.
„Körülbelül nyolcszáz termékünk ára húsz éve változatlan. Akkor 250 forint volt az euróárfolyam, most 360. Ehhez jön még az infláció, az üzemanyagárak és a rezsiköltségek növekedése, a minimálbér kötelező emelése. Ez utóbbi az elmúlt 9 évben 100 százalékos pluszt jelentett" - vázolja Ágoston Lajos, az Ortetikai, Protetikai, Rehabilitációs Szövetség elnöke, miért lehetetlen kijönni a két évtizeddel ezelőtti közfinanszírozásból. „A dolgozókat meg kellett tartani, de ehhez támogatást nem, csak visszafizetendő előleget kaptunk. Utánpótlásképzés idehaza nincs, a szakma erősen elöregedett. Az ortopédiai cipészeknek és műszerészeknek több mint a fele 55 évesnél idősebb" - sorolja.
Elvileg lehet kérni árkorrekciót, az igény benyújtása termékenként 300 ezer forintba kerül, akár egy 300 forintos botról van szó, akár egy több százezer forintba kerülő eszközről. A siker pedig korántsem garantált, a befizetett eljárási díj könnyen odaveszhet. Az elmúlt négy évben mindössze negyven áremelési kérelmet nyújtottak be a NEAK-hoz a gyártók, forgalmazók. A mozgássérülteknek készült lábbelikre beadott áremelési igényre a 90 napos válaszadási határidő először háromévesre nyúlt, végül egy tavaly őszi határozott elutasítást követően januárban 1,5 milliárdos „gyorssegélyt" hagytak jóvá egyes cipők közfinanszírozott árának átlagosan 20 százalékos növelésére. Így valamivel 10 milliárd forint fölé emelkedett az éves cipőtámogatási keret. „Ez messze elmarad a realitástól. Míg Németországban egy pár egyedi ortopéd cipő átlagosan 2100 euró, nálunk körülbelül 250, ami a cseh áraknak is csak az ötöde. Ugyanakkor a betegek Németországban 76 eurós önrésszel kapják meg a lábbelit, nálunk, mivel az áremeléshez nem társul támogatásnövekedés, a korábbi 18 ezer helyett 24 448 forintot kell a jogosult pácienseknek kifizetniük" - magyarázza Rozsnyai Sándor, az Ortopéd Cipőkészítők Szövetségének elnöke.
„Az ágazat szereplőivel együtt a finanszírozó is látja, hogy időszerű lenne hozzányúlni a gyógyászati segédeszközök támogatásának idejétmúlt rendszeréhez. Ám az egész országban csupán ketten értenek e terület átfogó jogi szabályozásához, és egyikük sem az államigazgatásban dolgozik. Ráadásul a kevesebb több alapon nyugvó rendszer, amelyben a minőségi termékeket preferálná a finanszírozó, akár évi 100 milliárd forinttal is megnövelné az egészségbiztosítási alap kiadását" - véli Rásky László, az Orvostechnikai Szövetség főtitkára. A gazdaságilag meggyengült kisvállalkozások csődközelbe kerültek, ami már rövid távon is negatív hatással van a betegek ellátására - figyelmeztet Záros Gábor, az Ortopédikusok Magyarországi Ipartestületének elnöke. Márpedig az biztosnak látszik, hogy ennyi pluszpénz nem lesz, hiszen a kormánynak nem kell attól tartania, hogy járókerettel, műlábbal és kerekesszékkel nagy tömegek indulnak tüntetni korszerűbb és jobb minőségű segédeszközöket követelve.