Magyarországon jelenleg egymillió embernek van szüksége átmenetileg vagy tartós jelleggel valamilyen gyógyászati segédeszközre. Az érintettek pontosan tudják, hogy míg ezek egy része a gyógyulásban segít, köztük a mankók vagy a test elveszett funkcióit pótoló ortézisek, mások az egészség fenntartásában játszanak kulcsszerepet. Utóbbi kategória leggyakrabban használt eszközei a vérelemző tesztcsíkok, amelyekkel a diabéteszesek ellenőrizhetik saját vércukorszintjüket.
Miközben azt se feledjük, hogy a gyógyászati segédeszközök nemegyszer a betegek emberi méltóságát is fenntartják. Aki például egy daganatos vagy más bélbetegség, gyulladás, elzáródás, esetleg sugárterápiás szövődmény miatt sztómával él, neki egyáltalán nem mindegy, hogy kap-e jól illeszkedő, megbízhatóan záródó sztómazsákot, amibe ürítheti a bélsarát. Ahogy az ágyban fekvő, magatehetetlen betegeknek sem, hogy egész nap a saját ürülékükben kell-e feküdniük, vagy sem.
Mára a gyógyászati segédeszközön piacán is elszálltak az árak, részben a pandémia hatására. A kereskedők jelenleg is szinte napról napra kénytelenek szembesülni azzal, hogy a beszállítók folyamatosan emelik az árakat, húsz, harminc vagy akár ötven százalékkal. Ám olyan termék is van a palettán, amelynek tavalyról januárra egyenesen duplájára nőtt a beszerzési ára.
Ha a költségek ugrásszerű növekedése nem volna elég, a pandémia általános termékhiányt is okozott. A nagykereskedők és az eszközgyártók hiába rendelték meg ezúttal is a többnyire Távol-Keletről beszerezhető alapanyagokat, illetve késztermékeket, a jelentős alapanyaghiány, valamint az ellátási láncok akadozása miatt a szükséges gyógyászatisegédeszköz-készletek egy része azóta sem vagy igen jelentős késéssel érkezett meg.
A kollégáim közt van olyan, aki már ott tart, hogy az országot járja elfekvő készletek után kutatva, hogy hol lehet még alapanyagot kapni járóbothoz, amely talán a leggyakrabban igénybe vett gyógyászati segédeszközök egyike. Döbbenet.
– illusztrálta szemléletes példával az Indexnek az általános termékhiányt az egyik családi vállalkozásban működő fővárosi gyógyászatisegédeszköz-üzlet tulajdonos-vezetője.
Jelenleg is hiánycikk többek között:
- a mozgásukban korlátozottakat a közlekedésben segítő négykerekű rollátor;
- a betegek megfelelő körülmények között történő fürdetéséhez szükséges fürdetőszék;
- valamint az ugyanúgy ezt a célt szolgáló fürdőkád ülőke;
- a fekvőbetegek számára szintén elengedhetetlen szobai mobil toalett.
Az állam esete a hatósági árakkal
A gyógyászati segédeszközöket elsősorban szakorvos, kisebb részben a háziorvos vényre írja fel, és akárcsak a gyógyszereknél, az állami támogatás mértékétől függően a beteg a gyógyászatisegédeszköz-üzletben vagy a patikában kisebb-nagyobb összeget fizet ezekért. A boltosnak pedig törvényi kötelezettsége, hogy kiszolgálja a beteget. Például a sztómaeszközök teljes árának mindössze két százalékát fizeti meg a beteg, míg az inkontinenciatermékeknél 80 százalékos az állami támogatás.
A teljes hazai gyógyászatisegédeszköz-szektorban közel ezer cég mintegy harmincezer munkavállalót foglalkoztat, a hazai orvostechnikai cégek körülbelül 80 százaléka magyar tulajdonban van, a gyógyászatisegédeszköz-üzletek száma pedig nagyjából 700-ra tehető, ezekben szakképzett munkatársak szolgálják ki a betegeket. Emellett megközelítőleg 1000 szakember készít itthon egyedi igények alapján, többek között az uniós előírásoknak megfelelő speciális termékeket. Nélkülük például a cukorbetegek sem jutnának speciális cipőkhöz.
Hiába a drasztikus drágulás és az általános készlethiány, a vonatkozó finanszírozási rendelet előírja, hogy a gyógyászati segédeszközökkel kereskedőknek törvényi kötelességük kiszolgálni a betegeket. Ráadásul továbbra is az állam által megszabott hatósági árakon, mert a társadalombiztosító által támogatott árak közel húsz éve változatlanok. Ezen a listán jelenleg 3400 tb-finanszírozott termék szerepel, és ezeknek már közel a húsz százalékát lehetetlen gazdaságosan forgalmazni, előállítani.
Totális patthelyzetben vagyunk, mert ha a vényre kiadott terméket elszámolom a NEAK felé, és hozzáadom a térítési díjat, amit a beteg fixen fizet az adott gyógyászati segédeszközért, kisebb összeget kapok a végén, mint amennyiért a terméket eredetileg beszereztem. Hetente tízes nagyságrendben nő az eszközök száma, ahol negatív árrést tapasztalunk. Ha törvényesen működünk, az most gyakorlatilag azt jelenti, hogy a szektorban hamarosan mind csődbe megyünk
– részletezte a problémát a már említett gyógyászatisegédeszköz-bolt ügyvezetője, aki most sorstársaival együtt kénytelen veszteségesen dolgozni. A szakember hozzáteszi, természetesen rendelkezésre állnak úgynevezett helyettesítő termékek, csak épp állami támogatás nélkül, teljes áron. Míg például a rollátor, a kerekes járókeret NEAK-finanszírozással 3700 forintba kerül a betegnek, vény és állami támogatás nélkül már körülbelül 36 500 forint.
A teljes csődöt az üzletben egyelőre a nem vényköteles termékek árának drasztikus emelésével igyekeznek elkerülni. Így volt olyan gyógyászati segédeszközük, amelynek árát a közelmúltban kénytelenek voltak a duplájára emelni, hogy ki tudják gazdálkodni a bérleti díjat és a béreket.
Már így is túl sokat költünk gyógyászati segédeszközre?
A szakmai érdekképviseletek, élükön az Orvostechnikai Szövetséggel, nem ma kezdték a témáról való gondolkodást. A probléma lényegében egy 2007-ben született törvényben gyökerezik. Ugyanis akkor, a második Gyurcsány-kormány idején született meg az új, máig hatályos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátásról szóló törvény, amely sok mindent felülírt a területen – mondta el az Indexnek Rásky László, az Orvostechnikai Szövetség (OSZ) főtitkára.
A törvény többek között megszüntette a korábbi rendszert, mikor a gyártók, illetve az importőrök évről évre leültek az egészségügyi tárca vezetőivel, és közösen megállapodtak, hogy a jövő évtől mennyi lesz a gyógyászati segédeszközök közfinanszírozott ára. Csakhogy a legutolsó ilyen típusú ártárgyalásra 2002-ben került sor, és ennek akkor elfogadott árlistája 2003-ban lépett életbe, vagyis a kereskedők közel két évtizede változatlan árakon adják ezeket a gyógyászati segédeszközöket.
A TÖRVÉNY ELMÉLETBEN BIZTOSÍT LEHETŐSÉGET AZ ÁREMELÉSRE, ÁM CSAK JELENTŐS ANYAGI ÉS ADMINISZTRATÍV TÖBBLETTEHER ÁRÁN, TERMÉKENKÉNT 300 EZER FORINTÉRT. A BEADVÁNYOKAT RÁADÁSUL A NEAK MIND KÖVETKEZETESEN ELUTASÍTOTTA. ÍGY A CÉGEK EGY IDŐ UTÁN EL IS ENGEDTÉK, HOGY ÁREMELÉSI KÉRELEMMEL KERESSÉK A HIVATALT.
Mint Rásky László mondja, a közelmúltban akárhányszor leültek tárgyalni a Pénzügyminisztérium, valamint az egészségügyi tárca képviselőivel, rendre megkapták, hogy folyamatosan nőnek az állam segédeszköz-támogatási költségei. Az OSZ főtitkára szerint ez való igaz, mert az esetleges túlköltéseket az állam következetesen kipótolta, beleértve a 2010 utáni kormányokat is. Például a 2010 környékén 44 milliárd forint körüli segédeszköz-támogatás tavaly több mint 72 milliárd forint volt.
Ugyanakkor látni kell, hogy a gyógyászatisegédeszköz-ellátás jelentős része importból származik. Bár a termékek körülbelül harmadát egyedi gyártásban készítik, például a hazai művégtaggyártók, ortopedikusok és cipészek, alapvetően ők is importalapanyagból dolgoznak. Az elmúlt 19 évben többek között az infláció miatt folyamatosan nőttek a költségeik, majd erre a folyamatra tett rá még egy lapáttal a lassan két éve tartó pandémia
– magyarázza Rásky László, hogyan jutottunk el mára odáig, hogy egyre kevesebb gyógyászati segédeszközt tudnak beszerezni a közfinanszírozott hatósági ár alatt.
A szakmának mostanra nem véletlenül meggyőződése, hogy az eddigieknél komolyabb beavatkozásra, sürgős állami segítségre lenne szükség. A forgalmazó ugyanis saját működését veszélyezteti, amennyiben kiadja a negatív árréses terméket. Azzal viszont jogszabálysértést követ el, ha nem szolgálja ki ezekkel a gyógyászati segédeszközökkel a jellemzően alacsony jövedelmű, segítségre szoruló, nemegyszer idős, fogyatékos, segélyekből és nyugdíjból élő betegeket.
Legutóbb októberben kerestük föl a Pénzügyminisztérium, az Emmi és a NEAK vezetőit, a tárgyalás pedig abból a szempontból sikeres volt, hogy elismerték, az ellátási kötelezettség valóban arra kényszerítené a gyógyászatisegédeszköz-üzleteket, hogy veszteségesen működjenek. Kérték, hogy tegyünk javaslatot az áremelésre, amit mi két héten belül a teljes munkaanyaggal együtt el is küldtünk, ám legjobb tudomásunk szerint azóta is az Emminél van elakadva a folyamat
– részletezte Rásky László, hogy közel negyedéve miért nem történik érdemi előrelépés az ügyben. Ha nem lesz azonnali változás, jogszabály ide vagy oda, az OSZ főtitkára lehetséges forgatókönyvnek tartja, hogy a gyártók és az importőrök nemes egyszerűséggel termékeket vesznek le a palettáról. Helyettük pedig rövid időn belül jóval gyengébb minőségű, jellemzően ázsiai gyógyászati segédeszközök áraszthatják el a hazai piacot. Például a 200 ezer, inkontinenciában érintett magyarnak, akinek a nyugati betétből elég volt naponta egy-kettő, kínaiból már öt sem lesz elég.
Rásky László, akárcsak a tapasztalatairól beszámoló boltvezető, abba már bele sem mer gondolni, mi történt, történik a betegekkel, akik hónapok óta nem tudják kiváltani és használni a számukra felírt gyógyászati segédeszközöket. Könnyen lehet, hogy ők azóta is a négy fal közé zárva várják, hogy legyen, amivel kimozdulhatnak otthonról, és jelentős leépülés indult el az egyébként is meggyengült szervezetükben. Az ezzel járó negatív mentális hatásokról már nem is beszélve.