– Két lehetősége van. Az állami egészségügyben két és fél év múlva tudjuk megoperálni. A fájdalom nem szűnik meg, valamelyest romlik, egyre rosszabbul tud járni, de a gyógyulási esélyeit a várakozás nem csökkenti. A másik választási lehetőség: két hónap múlva megoperálom privátban – ezt közölte az orvos Kiss Zsuzsával. A kétgyermekes családanyáról 42 évesen, sportolás közben derült ki, hogy csípőprotézis beültetésére van szüksége, mert gyerekkorában nem vették észre enyhe csípőficamát. Ez egy időseknél végzett műtéti fajta, amelynél komoly várólistával kell számolni, és a fiatal nővel sem tehettek kivételt. 2022 szeptemberében, egy héttel az események után kapott egy emailt a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőtől (NEAK), hogy várólistára vették, és 2026 februárjában tudják megoperálni.
A család úgy döntött, nem kockáztatják meg Zsuzsa lenyomorodását, inkább kifizettek kétmillió-hétszázötvenezer forintot a műtétért, így november végén kapott egy csípőprotézist egy fővárosi magánklinikán. A gyógytornásza azt mondta neki, örüljön, hogy így történt, mert így a bikinivonalánál van egy kis bemetszés, az állami kórházak többségében viszont ennél sokkal nagyobbat vágnak. Kevés sebész alkalmazza a kíméletesebb műtéti megoldást, amelyek révén nem sérülnek az izmok.
| A leghosszabb várólisták – térdprotézis beültetése a 2024 januárjában (vagy az ehhez legközelebbi időpontban) előjegyzett betegeknél |
| 1. Szombathely – 2030. október |
| 2. Szekszárd – 2027. december |
| 3. Veszprém – 2027. október |
A fiatal nő „várólista-helyezése” nem kirívó a magyar egészségügyben. Szombathelyen például jelenleg az orvosok hat év és kilenc hónapra kínálnak időpontot a betegeiknek térdprotézis műtétre, Szekszárdon és Veszprémben 2027 őszére, telére osztják be azokat a betegeket, akik ezekben a napokban kerülnek várólistára.
A fővárosban is csak valamivel jobb a helyzet: térdműtétre a Szent János Kórház 2026 augusztusára, az Uzsoki Kórház és a Semmelweis Egyetem 2026 tavaszára-nyarára, a Honvéd 2025 közepére tud beteget fogadni azok közül az intézmények közül, amelyek szerepelnek az országos kimutatásban. Listára azok a kórházak és műtéti fajták kerülnek fel, amelyeknél tartós kapacitáshiány miatt a betegeknek legalább 60 napot kell várniuk. (A listán nem szerepelnek szakrendelések, azok sem, amelyeknél nem tudják tartani ezt az idősávot.)
1. ok: Sorozatban végzett műtétek helyett heti néhány operáció a kórházak több mint felében
Az egészségügyért felelős államtitkár a héten meglepő interjút adott a Magyar Nemzetnek, amelyben egyebek között a várólisták hosszának látványos csökkenéséről beszélt. Így fogalmazott: „Hála a magyar egészségügyi dolgozók áldozatos munkájának, már nem sokáig lehet politikai terméket csinálni a várólistákból.”
Valójában a listákból könnyen lett politikai termék a hozzájuk fűződő lakossági elégedetlenség miatt. (Nem csak most, már 15 éve is, csak éppen akkor, ellenzékben, a Fidesz csinált politikai terméket ezekből.) Tavaly év végén mindenesetre az egészségbiztosító adatai szerint 41 500 biztosított volt várólistán, és 23 ezer kapott közülük 60 napon túli időpontot. Ha ennyire kínos jelenség ez a politika számára, miért nem lép fel hatásosabban ellene? Írásunkban a várólisták közül a legtöbbeket érintő három elemet, a térd- és a csípőprotézis, valamint a szürkehályog-operációt vizsgáljuk, hogy választ kaphassunk erre a kérdésre.
A helyzet eltérő megítélése abból származik, hogy az egészségpolitika országos átlagokkal számol, ám a várakozási idők rettentően szórnak, ezért a betegek egy része egészen mást érzékel, mint az ágazat irányítói. Takács Péter államtitkár szerint a Covid-időszakot követően még húsz fölött volt a vezetett várólisták száma. „Akkor megígértem, hogy 2023 végére öt vagy hat olyan műtét lesz csak, ahol 60 napnál több lesz az átlagos országos várakozási idő. Mára csupán három ilyen műtétcsoport van: a térdprotézis, a csípőprotézis, valamint a kiterjesztett gerincstabilizáló műtétek. Az összes többi műtét esetében 60 nap alá süllyedt a várakozási idő, tehát nincs is igazán értelme várólistáról beszélni, viszont a transzparencia miatt a nyilvántartást továbbra is szeretnénk fenntartani”.
Az államtitkár tehát elégedettségét az országos átlagos múltbéli várakozási időre alapozza. A beteg viszont intézményi listákkal és a saját jövőbeli időpontjával találkozik. Áttekintve a hivatalos kimutatásokat összesen tizenöt féle beavatkozásnál – a sérvtől a mandulaműtétekig – fordult elő az országban legalább egy olyan intézmény, ahol 60 napnál többet kellett az elmúlt hat hónapban átlagosan várni egy műtéti beavatkozásra. Ettől még
az országos átlagot tekintve igaza lehet az államtitkárnak, ám a magyar egészségügy nem Svájc vagy Svédország, ahol viszonylag kicsik a területi eltérések. A hazai ellátórendszert a végletek jellemzik.
Nézzünk egy konkrét példát. Már közel húsz éve visszatérő gond a várólisták ügye, azt várnánk, hogy a legrosszabb helyzetű intézmények éjjel-nappal térdet és csípőt műtenek, hogy leoperálják intézményüket és betegeiket a listák végéről. Valójában erről szó sincs. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) folyamatosan frissülő listáján cikkünk véglegesítésekor az látható, hogy a magyar várólista-rekorder Szombathelyen az elmúlt fél évben összesen 83 térdprotézis-beültetést végeztek, Veszprémben 41-et, a budai Szent János Kórházban 84-et. Vagyis esetükben heti kettő-négy beavatkozásra került sor, miközben betegek százai, országosan pedig ezrei várnak erre a műtéti fajtára. Összesen tizenhárom olyan várólistás kórházat találtunk, amely fél év alatt 100-nál kevesebb térdprotézis-beültetést végzett, vagyis az érintett kórházak több mint fele ebbe a körbe tartozott.
A várólisták élén persze szerepelnek olyan intézmények is, amelyek a magyar mezőnyben kiemelkedően sokat operálnak. A fővárosi Uzsoki Kórház például a NEAK-lista hazai bajnoka fél év alatt 447 térdműtéttel. A Doktor24 csoporthoz tartozó Kastélypark Klinika a lista egyetlen közfinanszírozott magánkórháza (ilyen is van), ahol 235 térdprotézist ültetnek be tb-finanszírozott betegbe fél év alatt. (A magánklinika régóta kap tb-finanszírozást, az utóbbi években azonban a cégcsoportot az állam is támogatta. Az egészségügyi vállalkozás igazgatótanácsának elnöke a jó kormányzati kapcsolatokat ápoló volt SZDSZ-es miniszter, Kóka János.) Szerepel a listán a környező kis kórházak sebészeteinek megszűnése miatt túlterhelt győri kórház is, ott 242 műtétet végeztek ebben az időszakban.
A betegek feltorlódásának első okaként azt azonosíthatjuk, hogy számos kórház nem pusztán az igényekhez mérten, hanem általánosságban is túl alacsony esetszámot lát el, ezért nő a területén a várakozási idő. Hasonló számokat találunk a csípőműtéteknél is: kilenc olyan intézményt számoltunk össze, amely fél év alatt száznál kevesebb betegen tudott segíteni. A várólistás kórházak mintegy fele tartozik ebbe a körbe.
Az intézmények energiáját a sürgős beavatkozások és az onkológiai esetek ellátása foglalja le. Egy évekig halasztott ortopédiai műtétbe általában nem halnak bele az emberek, ám ettől még a betegek számára nem kis kihívás az állandó fájdalom elviselése, a családok számára pedig az önálló életvitelét feladni kénytelen rokon, aki egyébként a modern sebészeti eljárásoknak köszönhetően a műtét után akár napokkal újra mozgásképessé válhatna.
| A leghosszabb várólisták – csípőprotézis beültetése a 2024 januárjában (vagy az ehhez legközelebbi időpontban) előjegyzett betegeknél |
| 1. Szombathely – 2026. október |
| 2. Szekszárd – 2026. március |
| 3. Kastélypark Klinika – 2025. november |
Különösen szembeötlő a különbség, ha a nagy ortopédiai várólistákat a magyar egészségügy rejtett sikertörténetével vetjük össze van. Létezik szerencsére ilyen is, ráadásul a várólisták terén: a szürkehályogműtétnél ugyanis az elmúlt években a várakozók nagy része eltűnt. Olyan történt, ami sokáig elképzelhetetlennek tűnt: még a leghosszabb várólistával rendelkező kórházban, Kiskunhalason is sorra kerülnek a betegek idén ősszel, miközben emberemlékezet óta kellett éveket várni erre a beavatkozásra. (Vagy magánklinikákon megoperáltatni magukat.)
A térdeknél a magyar egészségügynek mindössze két olyan várólistával küzdő intézménye van, ahol fél év alatt 250-nél több térdprotézist ültettek be, a szürkehályogműtéteknél viszont a NEAK-listán ennek éppen az ellenkezője játszik: öt olyan intézmény van, amely fél év alatt 250 műtétnél kevesebbet látott el. Három kórház ezernél is többet operált (az Uzsoki, a nyíregyházi és az 1251 operációval élen járó fővárosi Bajcsy-Zsilinszky Kórház.) Tehát a szemműtéteket jó néhány intézmény tényleg „futószalagon” végzi, és ez az egyik oka annak, hogy mára kikerültek a vörös zónából, sőt, a Covid miatti kényszerszünet alatt felhalmozódott hátralék zömét is ledolgozták. A legtöbb intézményben simán lehet idén tavaszra időpontot kapni.
| A leghosszabb várólisták – szürkehályogműtét a 2024 januárjában (vagy az ehhez legközelebbi időpontban) előjegyzett betegeknél |
| 1. Kiskunhalas – 2024. október |
| 2. Kisvárda – 2024. szeptember |
| 3. Zalaegerszeg – 2024. július |
AZ OECD 2023-as listáján a szürkehályogműtétek terén 2021-ben Magyarország Spanyolországgal együtt állt az élen a legrövidebb várólistájú országokat bemutató listáján. Úgy sikerült a várakozók tömegét leoperálni, hogy a szemműtéteknél elképesztő mennyiségről van szó. Adataink a világjárvány kitörése előtti időszakból vannak, akkor 93 ezer műtétet végeztek évente. Ha belegondolnak, hogy a jelenleg 70 évesek összesen 103 ezren vannak, ez lényegében azt jelenti, mintha a magyar szemészek egy év alatt az érintett idős embereknek csaknem egy teljes „évjáratát” megműtenék. (Pontosabban kettő alatt, ha mindkét szemnél műlencsét kell beültetni.) A csípőprotézisre és a térdprotézisre várók száma ennek töredéke, ám ott mégsem sikerült mennyiségi áttörést elérni.
Takács Péter is megemlíti, hogy „a szürkehályogműtéteknél a Covid-időszak után 90 nap fölött volt az átlagos várakozási idő, most 42-43 napnál járunk”. A térdprotézisről viszont azt mondja, a korábbi 500 nap fölötti átlagos várakozási idő most 200 nap környékén tart, „amivel az európai középmezőnyben vagyunk”. Az átlagok azonban félrevisznek, mert elfedik, hogy a nagy műtéteknél sok helyen a most kiadott időpontok 2027-2030-ra szólnak, és nem egy kórházban, hanem egész térségekben, például a Dunántúl északi felében.
2. ok: A pénzhiány miatt nehéz beszerezni a nagy értékű protéziseket
Azért lehet meglepő a szemészek sikere, mert a három, cikkünkben elemzett beavatkozásnak van egy közös pontja: mindegyikhez szükség van egy nagy értékű eszköz (protézis vagy műlencse) beültetésére. Az általunk megkérdezett kórházgazdálkodási szakértők szerint pedig ez jelentősen hozzájárul a várólisták hosszához. A második okként tehát azt azonosítjuk, hogy a pénzhiány, a kórházak eladósodottsága miatt nehéz beszerezni a nagy értékű protéziseket.
A kórházak százmilliárd feletti tavalyi adósságállománya, az igazgatók elmozdítása, a költségvetés bénító hiánya miatt hatalmas a nyomás az intézményeken, hogy ne növeljék a kifizetetlen számláikat. Ahogy egy szakember lapunknak fogalmazott,
hiába kapja meg a kórház az egészségbiztosítótól a műtét árát vagy akár még többet is, a vezetés arra is kénytelen figyelni, hogy közben ne növekedjen a kórház kiadásainak aránya.
Ha egy biztosított például pszichiátriai ellátásra szorul, ott nagyon kevés a pluszköltség, mert gyakran még a gyógyszereit is magával hozza, és ugyan egy átlagos protézis nem kerül 750 ezer forintba, mint az, amit a magánkórházban cikkünk elején említett fiatal és sportos életmódot folytató Zsuzsával kifizettettek, de azért néhány százezer forintot elkérnek értük.
A kórházigazgatók egy része bevételcentrikus és kemény költségkontrollt alkalmaz: nem szívesen ad ki százezreket a protézisért. Ráadásul ezek a számlák rendre „beragadnak”, mert először a béreket fizetik ki, azután fentről jönnek az instrukciók, hogy mely cégeknek nem ajánlatos parkoltatni a számláját. A sor végén a beszállítók maradnak, ezért amikor a kórházi adósságállományt számba veszik, elég magas arányt tesz ki a protézisek ára. Rásky László, az Orvostechnikai Szövetség főtitkára a lapunknak azt mondta, sokat segítene, ha az év végére rendre keletkező adósságot előre megkapnák a kórházak, így megszűnhetne az állandó feszültség az intézményekben, ami azzal is jár, hogy – és ezt határozattan állítja – eszközhiány miatt is maradnak el műtétek. A főtitkár szerint el kellene tanulni a szemészektől, hogyan sikerült kis centrumokat létrehozniuk a kórházon belül, ahol mindent összeraktak, ami egy sikeres programhoz kell. Még a műlencsék beszerzését is.
3. ok: A teljesítményhez kötött ösztönzés hiánya az egészségügyi dolgozóknál
Harmadik okként azt azonosítottuk, hogy visszahat a rendszerre a hálapénz korszakos jelentőségű kivezetése. A betegek számára ez elképesztően fontos, mert az ortopédián nyomasztóan magas volt az összeg, amit kénytelenek voltak odacsúsztatni az orvosoknak. Az ortopédorvosok a legjobban keresők közé tartoztak, és a legtöbbjük jövedelme a paraszolvencia kiesése miatt akkor is bezuhant, ha egyébként a legális bérük megnőtt. Most a magánszférából próbálják pótolni a kiesőt, ami visszaveti a szóba jöhető specialisták számát az állami szektorban.
A fizetőképes kereslet tavaly visszaesett a magánegészségügyben, megállt a magánszektor gyors bővülése, és a magánklinikák egyre nehezebben termelik ki a megemelt orvosbéreket. (Kénytelenek voltak ugyanis az állami bérek fölé menni, hogy megtarthassák orvosaikat.) Állami szektorban dolgozó forrásaink szerint előbb-utóbb beállhat valamilyen egyensúly a magán és az állami bérek között, ha ez megtörténik, az orvosoknál csökkenhet a magánegészségügy szívóereje. A szakdolgozókat továbbra is könnyű elcsábítani, mert az államiban óriási a munkaterhelés és nyomottak a bérek, bár itt idén megpróbálják behozni a lemaradás egy részét.
Ám miközben évtizedekig azon sírtak az egészségügyiek, hogy a közalkalmazotti bértábla miatt nem lehet ösztönözni a dolgozóikat, a szolgálati törvény minden eddiginél szilárdabban betonozza be a fizetéseket, és zárja ki a rugalmas, teljesítményalapú bérezés lehetőségét. A példáknál maradva: az a kórházi osztály, amely heti egy térdet vagy két csípőt operál, pontosan annyit fizet az orvosainak, mint ahol naponta látnak el ennyi beteget.
Pedig történelmi pillanathoz értünk. Közel két évtizeden keresztül növelte a várólistákat, és gátolta a leoperálásukat, hogy a mindenkori kormányok (Gyurcsány Ferencé kezdte, Orbán Viktoré folytatta) limitálták az elvégezhető beavatkozások számát. Most új helyzet állt elő: már nem fagyasztják be a kórházak teljesítményét. A korábbi gyakorlat szerint, ha egy intézmény elérte a műtéti limitet, afölött nem kapott pénzt a beavatkozásokért, ezért is nőttek meg a várólisták. Forrásaink szerint ma lényegében annyit operálnak, amennyit akarnak, mert már messze nem végeznek az országban annyi műtétet, hogy a limit közelébe kerüljenek. Ha valaki mégis túllépi a határt, könnyedén átcsoportosítanak más intézmény kihasználatlan keretéből.
Ám, ha a bebetonozott bér a gátló tényező, akkor a hasonló helyzetben lenne a szürkehályogműtét is, hiszen itt is szolgálati jogviszonyban dolgoznak az egészségügyiek, a szemészeti osztályokon mégis minden másként történik.
Az elmúlt tíz évben a magyar kórházakban forradalmi változások zajlottak le, és éppen a szemműtétek terén.
2014-ben még a szürkehályogműtétek 76 százalékát, 2022-ben viszont – a nemzetközi trendeknek megfelelően – már 94 százalékát egynapos sebészeti eljárás keretében operálták. Lényegében a teljes szakma elsajátított egy jóval kíméletesebb, kórházi bennfekvést nem igénylő eljárást.
A beteg reggel bemegy, kora délután már lehet menni érte. A beültetéseket sorozatban végzik, az eljárás során jóval kisebb az aneszteziológia terhelése, mint a hagyományos műtéteknél. Egyszerre kíméli ez a beteget és a kórházat. Ráadásul kórházi háttér sem feltétlenül szükséges: több szakrendelő is bekapcsolódhatott a várólista leoperálásba. A szürkehályogműtéteket két okból is jól díjazzák, egyrészt az egynapos sebészeti eljárást magát jutalmazva, másrészt 2022-ben a várólistás eljárásokra 30 százalékkal magasabb összeget fizetett ki Pintér Sándor egészségügyért is felelős belügyminiszter javaslatára az egészségbiztosító.
A nagy protézisműtéteknél hasonló technológiai forradalom nem zajlott le. Léteznek jóval kíméletesebb eljárási formák is, amelyeket több kórházban már alkalmaznak, kisebb bemetszéssel, az izmokat, ínakat nem átvágva operálnak, ezért a beteg gyógyulása gyorsabb. Tapasztalatunk szerint ezek a modern technikák lassabban terjednek, mint a szürkehályog gyógyításánál, mert a tudás megszerzése a sorozatban végzett műtéteknél fizetődne ki. A modern műtéti technika gyorsan terjed viszont a magánegészségügyben: a kórházi várólisták mellett ez tette lehetővé a magánműtétek gyors felfutását az ortopédia területén.
4. ok: Szakemberhiány beteghordótól a specialistáig
A térdprotézis-beültetéseknél kevés a specialista, ezt a műtétet az ortopédiai sebészek közül is kevesen végzik. A legjobb szakembereket pedig rész- vagy egész munkaidőben, és gyakran a stábjukkal együtt elcsábítják a magánklinikák vagy az év egy részében külföldön operálnak.
Említettük már, hogy a kevés szakembert sem használjuk okosan, mert az egy műtétfajtára specializálódott sebészek sokkal hatékonyabbak, évente több száz ilyen beavatkozásra képesek, sokkal kisebb szövődményrátával. Végh Attila, aki korábban több külföldi kórházat is vezetett, arról beszélt egy tavalyi konferencián, hogy Svédországban a finanszírozó úgy döntött: az egyszerűbb csípő- és térdprotézis műtéteket és szürkehályog-operációt ne végezzenek állami kórházakban. Nem az állami vagy a magán a lényeg a svéd példában, hanem a szervezettség. Azok az intézmények ugyanis, ahol „futószalagszerűen”, csak erre koncentrálva operálnak, évente 1500-2000 műtétre is képesek. Ne gigakórházakra gondoljunk: egy 20 ágyas ortopédiai centrum például kétezer csípőprotézist helyez be évente úgy, hogy az orvosai fejenként naponta öt ilyen beavatkozást végeznek, és egy ágyon évi 100 beteg fordul meg. Két-három ilyen kis klinika, amely lényegében egy kórházi osztálynak felel meg, leoperálná a teljes magyar várólistát.
Ha kiszámítható és tartósan kiemelt finanszírozás volna ezen a téren, akkor nem pusztán az Uzsoki Kórház vállalná be, hogy kiemelt szerepet visz a várólisták a leoperálásában, hanem több állami intézmény is üzletet látna benne.
A 30 százalékos többletfinanszírozás, „várólistapénz” például elegendő ösztönzőnek – ahogy egyik forrásunk fogalmazott: pokoli jó pénz – látszott arra, hogy több kórház is ráálljon erre a vonalra. Számos területen estek neki a várólistáknak, hogy a jelentős többletforrást bevonzzák, de azután tavaly egyik napról a másikra az extrapénzt tíz százalékra csökkentették. A rendszer kiszámíthatatlansága rögtön visszahat. Ficzere Andrea, az Uzsoki Kórház főigazgatója egy múlt évi rendezvényen arról beszélt, hogy azonnal visszavette az intézményében a tb-finanszírozott ortopédiai műtétek számát. Nem igaz tehát, hogy az egészségpolitika nem tud hatni a várólisták hosszára, ám nem annyira rendőri utasítással, mint ösztönzőkkel.
Néhány állami kórháznak, például az egyetemeknek és az Uzsokinak is van fizetős részlege, amivel sakkozhat. Ha az államiban nagyra nőnek a sorok, felpörgeti a fizetős részleg forgalmát, és orvosai magánbetegeket látnak el a kórházon vagy az egyetemen belül. Viszont, ha jobban fizet az egészségbiztosító, akkor belehúznak a közfinanszírozott ellátásokba. Ám félévi 400-500 tb-finanszírozott műtétével még az Uzsoki is kis forgalmúnak számít a svéd példában említetthez képest.
Holott a magasabb esetszámnak más hatása is van, a nagy beszállító cégek a forgalmas kórházakban úgynevezett konszignációs raktárat telepítenek. Vagyis a különböző méretű protéziseket vagy eltérő jellemzőjű szemlencséket nem kell előre megrendelni, mert azt a gyártó „bizományban” leteszi a kórházban, és az intézménynek csak a felhasznált darabok után kell fizetnie. Ha viszont fél év alatt csak 40-50 beavatkozást végez egy intézmény, akkor a gyártók meggondolják, hogy teljes választékot biztosítsanak, mert megnő a kockázat, hogy az eszköz felhasználhatósága lejár, és ennek költségét a beszállítók viselik.
A szürkehályogműtétek viszont pörögnek, ott sikerült felülemelkedni a napi nehézségeken, és ezek a listák az átlagos várakozási időt tekintve Európában az egyik legrövidebbek.
2014-ben még közel négy hónap volt az átlagos várakozási idő, ez már a járvány előttre közel egy hónapra, 34 napra csökkent.
A nagy protézisműtétek sokkal összetettebb beavatkozások, többféle egészségügyi szakember közreműködésére van szükség, mint a szürkehályognál. Egészségügyi forrásaink szerint nemcsak az altatóorvos és a térdspecialista hiányzik, számos egyéb dolgozó is. Az orvosi csapat váltja egymást a műtéteknél, de a kisegítő személyzet a műszak végéig marad, ezért számukra különösen nagy a terhelés, a bérek pedig nem bírják a versenyt sem a magánegészségüggyel, sem az élet más területével. Több helyen óriási a hiány műtősnőből (vagyis abból a gyakorlott szakemberből, aki a sebész kezébe adja az eszközöket), a műtősfiúból (aki a műtősnőt segíti) vagy éppen beteghordozóból. Ha a rendszer valamelyik pontja kilyukad, az kihat a listákra.
5. ok: Az egészségügy általános állapota
Sok helyen megszűnt a sebészet, ezért a betegek kisebb műtétekkel is a nagy centrumokban összpontosulnak. Vagyis a várólista akkor is nyúlhat, ha egyébként a nagy kórházak a korábbinál többet operálnak, hiszen kevesebb lett az ellátási pont.
A várólisták ügyén sokat lendítene, ha visszaállna a korábbi 30 százalékos extrapénz, és nem nőne vissza az a hátralék, amit korábban már le tudtak operálni.
Sokat számítana, ha előre garantálnák, meddig biztosítják a pluszpénzt, mert így külön programokat hozhatnának létre a műtéti szám növelésére. Rövidülnének a listák akkor is, ha legalább ezekben az esetekben megengednék a teljesítményalapú extradíjazást a teljes team számára.
Persze a várakozási idők nem nőnek a végtelenségig: a betegek, ha tudják, megoperáltatják magukat privátban. Az is egy módja az állami várólista rövidítésének.
| Módszer Cikkünkben a NEAK intézeti várólista adatai közül a térd-, a csípő- és a szürkehályogműtétekét gyűjtöttük le. A számok a 2024. január 18-i állapotot tükrözik. Összeállításunkban az elmúlt hat hónapban elvégzett beavatkozások számát is figyelembe vettük a várólistával rendelkező intézményeknél. Kértünk adatokat a nem várólistás kórházak elmúlt években végzett műtéti számairól is, ám ezek cikkünk megjelenéséig nem érkeztek meg lapunkhoz. Az adatok értelmezésében az egészségügy jeles szakembereitől kaptunk háttérinformációt, köszönjük a munkánkhoz nyújtott segítségüket! |