Mit hoz az új államtitkár?

Október 3-án, szombaton délelőtt egy autentikus, kormányközeli lap kiszivárogtatta a hírt: dr. Ónodi-Szűcs Zoltán az új államtitkár.

Hasonló érzésem volt, mint a hívők millióinak, amikor a Sixtus-kápolna kéményéből finoman előgomolyog a fehér füst.

33 napja ezen a felületen köszöntem el Zombor Gábortól. A cikk minden olvasottsági rekordot megdöntött az egészségpolitikai témában. Mutatja ez azt is, hogy az egészségügy ugyan látszólag csendben van, de az érintettek ugyancsak figyelik az eseményeket. Pár napja a Facebookon kérdezték tőlem, ki a befutó. Azt válaszoltam, hogy az elmúlt hónapban már legalább ötször „biztosan" tudtam, ki a kiválasztott, de már nem találgatok tovább.

Mai fogalmak szerint „méretes casting" volt! A dolog természeténél fogva pontos információink soha sem lesznek a valóságos történetről. Már nem érdemes visszaidézni a jelölteket (és önjelölteket), s ha nem lenne ilyen nagy bajban az egészségügy, akkor ez igazán szórakoztató játék is lehetett volna. De inkább aggódós, szorongó, kellemetlenül hosszú időszak volt. Nem tudom, hogy a termodinamika első tétele alkalmazható-e egy ilyen bonyolult tudományos, szakértői és a gazdaságot erősen érintő ellátó rendszerre, de az a véleményem, hogy a magára hagyott rendszer inkább romlik, mint stagnál. Ezzel határozottan „szembe is megyek" sokak rosszkedvű vélekedésével, mely szerint nem is fontos, hogy egy ilyen ágazatnak legyen vezetője.

Érteni vélem a kormányfő dilemmáját. Zombor Gábor tapasztaltsága, ismertsége, empátiás személyisége még politikai értelemben is magasra tette a mércét. Politikust nevezzen ki? Akkor baj lesz a rendkívül bonyolult ágazattal való együttműködésben. Egy ilyen összetett szakértői rendszer könnyen „zár" a komisszárral szemben. Láttunk ilyet az elmúlt évtizedekben. Nagy tekintélyű professzor, vezető orvos személyiség legyen az államtitkár? Hát, ilyet is láttunk: könnyen kezelhetetlenné válik a kormány szempontjából, mert túl erős a szakmai identitása. Ismerjük el, nem könnyű a feladvány! Nem másról van itt szó, mint a politikai kormányzás prioritásáról és a szakértői alapon működő, nagy ellátórendszer megértésének nehézségeiről, a lakosság teljes körét elérő hatásairól.

Ma úgy érzem: megérte várakozni, és a sok ellentétes hatás között ezt a személyi döntést meghozni.

Ónodi-Szűcs Zoltán orvos, menedzser, az egészségügyet szervező, szabályozó szakterület PhD-jelölt kutatója. Vezetett városi egészségügyi szolgálatot (az ország egyik legnagyobb méretű járóbeteg szakrendelőjét), vezetett nagy kórházat (a Kenézyt), végigharcolt egy gazdasági társasággá átalakítást és megtapasztalta annak visszaalakítását közintézménnyé. Irányította a GYEMSZI regionális igazgatóságát. Itt szembesült egy nagytérség minden ellátási és szervezési problémájával. Miniszteri megbízottként felügyelte az egyetemi klinikai központ és a megyei kórház integrációjának kezdeti lépéseit. Vezette és irányította az országos hatáskörű GYEMSZI átalakítását Állami Egészségügyi Ellátó Központtá. Megismerhette az irányító intézmények problémáit, korlátait, lehetőségeit. Ismertté vált az egészségügyi vezetők széles körében, a rendszer működtetéséhez szükséges kapcsolatokat is kiépíthette.

Most jönnek viszont a nagy kérdések: milyen eszközöket, mennyi pénzt és milyen politikai támogatást kap a munkájához?

A fő problémákat Zombor Gábor búcsúztatójában vázoltam. Pár napja, október 1-jén a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal nagyon részletesen számba vette a népegészségügyi problémákat és a gazdasági helyzet összefüggéseit. A következő hetekben, hónapokban következnek a kormány válaszai. Gondolom ezekre az új államtitkár ugyanolyan kíváncsi, mint az érintettek, az egészségügyi dolgozók, a betegek, az ország lakossága.

Az egészségügy minden lakossági felmérés szerint az egyik legfontosabb prioritás. A kérdés az: a kormány felismeri és elfogadja ezt? A jó állam egyik alappillére az egészségügy. Annak minősége, hozzáférhetőség sokat javíthat a korai kapitalizmus kialakította társadalmi egyenlőtlenségek nyomasztó igazságtalanságain. De ennek feltételei vannak: az emberektől beszedett forrásokat vissza kell vezetni hozzájuk, és az ő valóságos problémáikra kell költeni. Oktatás, egészségügy, kultúra, közbiztonság, infrastruktúra és még számtalan fontos dolog. Ebben eligazodni, döntéseket hozni – ez a jó kormányzás.

Ennek a rendszernek lesz kitüntetett szereplője Ónodi-Szűcs Zoltán, mostantól egészségügyi államtitkárként.

Kívánjunk neki sikereket, és támogassuk a mindannyiunk érdekében végzendő erőfeszítéseit. Az óra elindult!