Újabb nyolcmilliárd forinttal nőtt a kórházak adóssága, a lejárt tartozások összege szeptember végére meghaladta a 75 milliárd forintot. A számlák kifizetésére váró orvostechnikai cégek egyre nehezebb helyzetbe kerülnek, a kisebb, magyar tulajdonú vállalkozások pedig különösen megszenvedik a kórházak romló fizetési fegyelmét. Az ágazati érdekképviselet szerint a betegellátáshoz szükséges eszközök finanszírozása továbbra sem kap kellő figyelmet.

Tovább emelkedett a magyar kórházak adóssága, szeptember végén már több mint 75,1 milliárd forintnyi kifizetetlen számla állt az intézmények gazdasági igazgatóinak asztalán – mondta az Economxnak Rásky László, az Orvostechnikai Szövetség (OSZ) főtitkára.

Egy hónap alatt több mint nyolcmilliárd forinttal nőtt a lejárt tartozásállomány, ez pedig valóban sokTovább nőtt a kórházak adóssága

Tovább nőtt a kórházak adóssága

Az idei szeptemberi adósságadat még a tavaly szeptemberi összeget is meghaladja, amikor 74,7 milliárd forintot tett ki a tartozások összege. Rásky László úgy véli, az intézményrendszer a jelenlegi finanszírozási feltételekkel továbbra sem képes úrrá lenni a veszteséges működésen és annak mértékén.

A Magyar Államkincstár (MÁK) adatai szerint az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) felügyelete alá tartozó intézmények szeptember végén 48,4 milliárd forint tartozást halmoztak fel. Ez azért alacsonyabb összeg a teljes kórházi adósságállománynál, mert a négy egyetemi klinika adatai nem szerepelnek benne: az orvosegyetemek fenntartói jogait ugyanis még közérdekű vagyonkezelő alapítványok (KEKVA-k) gyakorolják. 2026-ban már folyamatban van a KEKVA-rendszer átalakítása.

Szeptember végén az egyetemi klinikák tartozása így alakult:

• Semmelweis Egyetem: 2,2 milliárd forint;
• Szegedi Tudományegyetem: 8,9 milliárd forint;
• Pécsi Tudományegyetem: 7,9 milliárd forint;
• Debreceni Egyetem: 7,7 milliárd forint.

– válaszolta az OSZ főtitkára arra a kérdésre, hogy mennyire elkeseredettek a cégek.

Elsősorban a magyar tulajdonú kis- és középvállalkozásoknak (kkv-k) fizetnek kevésbé a kórházak.

Több OSZ-tagvállalat is arról számolt be, hogy a kórházak fizetési fegyelme sokkal rosszabb, mint az előző években

– mondta Rásky László.

A nagy beszállítóknál pedig nominálisan is nagy a lejárt kintlévőségek volumene. Ezek az adatok azt mutatják, hogy az orvostechnikai beszállítók továbbra is a magyar egészségügy mostohagyermekei – érvelt az Orvostechnikai Szövetség főtitkára.

Úgy véli, ennek elsődleges oka az éles versenyhelyzet: ugyanabban a termékkörben több beszállítót is meg tudnak keresni az intézmények. A kórházak egy része él is azzal a módszerrel, hogy ha az egyik beszállító felé már kényelmetlenül sok tartozást halmozott fel, akkor egy másik céget keres meg.

Ez azonban egyrészt nem jelenti azt, hogy a korábbi adósságukból bármit is rendeznének, másrészt a cégek száma véges, tehát egy idő után nem lesz kihez fordulni.

Az OSZ még nem kapott eszközhiányról szóló információkat, de a jelenlegi adósságszint alapján már lehetnek látens elakadások a rendszerben.

A MÁK adatai szerint a 174 adós intézményből 62-nek kizárólag 30 napon belüli tartozása van. Amikor a cikkünk készült, október 26–27-én, a Magyar Államkincstár oldalán a Közpénzügyi Portál nem működött, ezért egyelőre nem tudjuk részletesen bemutatni az egyes intézmények tartozásadatait, mint ahogy azt a korábbi hónapokban mindig megtettük.

Rásky László azonban azt mondta: Pásztélyi Zsolt, a ráfordítás-adatgyűjtési projekt vezetője szeptemberben, a Balatonfüreden tartott Országos Járóbeteg Konferencián azt mondta, hogy a ráfordítás-adatgyűjtési pilotprojekt nagyjából tíz kórházban működik. Egyelőre azt látják, hogy ha ezeket az adatokat kiterjesztenék a teljes fekvőbeteg-ellátó rendszerre, az további egyenlőtlenségeket és igazságtalanságokat okozna, mivel az intézmények rendkívül eltérő gazdálkodási körülmények között működnek. Például a hazai csúcsintézmények közé tartoznak az egyetemi klinikák, az országos intézmények és a megyei irányító kórházak. Ezekben az intézményekben továbbra is nagyon magas az adósságállomány, hiszen itt látják el a legtöbb beteget.

Még nem érte el a kkv-kat a pénzeső

A szeptemberben, Siófokon tartott Kórházszövetség Konferencián Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter újabb adósságrendezést helyezett kilátásba. Ezzel kapcsolatban Rásky László azt mondta: az orvostechnikai beszállítók érdekképviseletei szeptember elején levelet küldtek az egészségügyi miniszternek, amelyre néhány napja kaptak választ. Ebben a miniszter arról tájékoztatta az orvostechnikai vállalatok érdekképviselőit, hogy megkezdődtek a tárgyalások a Pénzügyminisztériummal, de az egyeztetéseknek egyelőre nincs konkrét, kommunikálható eredménye.

Azt már tudni lehet, hogy a költségvetési tervezet szerint 2027-ben több mint 500 milliárd forintos többletforrás érkezik az egészségügybe. Ezzel kapcsolatban Rásky László megjegyezte, hogy jól látható, hogy az egészségügyi ágazat fejben már többszörösen elköltötte a jövő évi 500 milliárd forintot. Természetesen mindennél fontosabb, hogy elkezdődjön, illetve folytatódjon az egészségügyi szakdolgozók és a műszaki-gazdasági személyzet bérkorrekciója.

Elmaradnak a fejlesztések?

Az orvostechnikai szektor viszont arra szeretné felhívni a döntéshozók figyelmét, hogy a kórházi gyógyító tevékenységben az eszközökön alapuló egészségügyi technológiák – a kerekesszéktől a diagnosztikán át a műtéti eszközökig és eljárásokig, egészen a digitális megoldásokig – ugyanolyan fontosak, mint a felkészült, jól fizetett szakszemélyzet. Az eszközös technológiák kapcsán egyelőre nem látnak fejlesztési forrásokat, sőt egy nemrég megismert törvénytervezet alapján egyes eszközös eljárások alkalmazása elé akár indokolatlan korlátozások is kerülhetnek – mondta Rásky László.

Úgy fogalmazott, hogy megértik a költségvetés lehetőségeit, de azt nem könnyű elfogadni, hogy megint a sor végén kullognak.

Az egészségügyi szaktárca a 2027-es költségvetési tervezet kapcsán azt mondta, hogy lesz kiút a kórházi adósságcsapdából. Erre az OSZ főtitkára úgy reagált: fontos, hogy a kormány foglalkozik az adóssághelyzettel, és eltökélt a kórházi adósságok kialakulásának okainak enyhítésében. Egyelőre azonban nem látszanak a tényleges intézkedések körvonalai.

„Azt nem gondolom, hogy a pazarlás – például az üzemeltetés túlfinanszírozásának – megszüntetésével megspórolt összegek visszakerülnek az egészségügybe, pedig erre nagy szükség lenne.”

Véleménye szerint szükséges a finanszírozás egyik kulcselemének, a homogén betegségcsoportok (HBCS) rendszerének, valamint a német pontrendszernek a további javítása. Ezzel kapcsolatban az a kihívás, hogy az egyes ellátások költsége a különböző kórházakban akár jelentős mértékben is eltérhet. Rásky László szerint azonban az állami egészségbiztosító felkészült erre a szakmai munkára, és abban bízik, hogy a jelenlegi időszak csak átmeneti megtorpanás ebben a folyamatban.

A GYSE-szektor még mindig mostohagyermek

A gyógyászati segédeszközök (GYSE) támogatási rendjének átalakításával kapcsolatban kiemelte: az iparági szervezetekkel, az orvosszakmákkal és a betegszervezetekkel közösen komoly szakmai egyeztetés kezdődött. Ennek eredményei a jövő évben várhatók. Közben azonban azt látják, hogy a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) és a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) továbbra is fiskális szemlélettel végzi a GYSE-rendszer működtetésével kapcsolatos feladatokat, amit rossz beidegződésnek tartanak.

Ezen a területen is bürokratikus eszközökkel megtámogatott spórolás zajlik, a megítélésük szerint részben feleslegesen. Például a rendszerben jelenleg nem lehet a referenciaeszköznél drágább termékeket befogadtatni, és áremelésre sincs mód. Ezekről a kérdésekről folyamatosan egyeztetnek a NEAK-kal, de az álláspontok még elég messze vannak egymástól.

Vagyis úgy véli, hogy a GYSE-ellátásra szoruló betegek és az ellátást végző cégek helyzete egyelőre nem fog javulni.

Arra a kérdésre, hogy milyen adósságszint mellett mondható el, hogy a kórházak pénzügyi helyzete már fenntartható, Rásky László azt mondta: az lenne az optimális, ha a kórházak a gazdasági életben megszokottnál egyébként is hosszabb, 60 napos fizetési határidőn belül kifizetnék a kötelezettségeiket. A valóság egyelőre nem ez.

Úgy véli, hogy legalább az infláció mértékének megfelelő összeget is – ez 2025-ben 54 milliárd forint volt – minden évben be kell építeni az egészségügyi ellátórendszerbe. Ezen túlmenően folyamatosan monitorozni kell az ellátás tényleges költségeit, és biztosítani kell a megfelelő többletforrásokat is.

Az idei évben az egészségügy finanszírozásába beépített 80 milliárd forintos többletforrás hatása egyelőre egyáltalán nem látszik. Ez intő jel kell legyen arra, hogy a kórházi alulfinanszírozottság problémájával kapcsolatban még rengeteg a feladat – tette hozzá Rásky László.