Szeptember végére 77-80 milliárd forint közötti összegre emelkedett a teljes kórházi adósság, az augusztus végi 69 milliárd forint után.
A Magyar Államkincstár (MÁK) adatai szerint szeptember végére egy hónap alatt újabb hétmilliárd forinttal nőtt a kórházak adóssága és elérte az 52 milliárd forintot. Ha az egyetemi klinikák tartozásait is figyelembe vesszük – az orvosegyetemek nem tartoznak a költségvetési intézmények közé, mert modellváltók – akkor a növekedés üteme eléri havonta a 8-10 milliárd forintot is – mondta Rásky László, az Orvostechnikai Szövetség (OSZ) főtitkára az Economxnak.
Hozzátette a szakember, hogy az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) alá tartozó kórházakban a feltornyosult, nem egészen hétmilliárd forintos növekedés nemcsak az elmúlt hónapok – augusztus, július –, hanem az egész évben tapasztalható tendenciákba is beleillik.
A Honvédkórház viszi a prímet
Az államkincstár nyilvánosan elérhető adatai szerint jelentős tartozása van például az Országos Korányi Pulmonológiai Intézetnek, az augusztus végi 1,5 milliárd forint után 2 milliárd forintra nőtt a kifizetetlen számlák összege szeptember végére. A Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézet is 1,9 milliárd forintról 2,3 milliárdra növelte a tartozását egy hónap alatt. A Szabolcs-Szatmár Bereg Vármegyei Oktatókórház, pedig 2,5 milliárd forintról 3 milliárdra. Az Észak-Pesti Centrumkórház–Honvédkórház pedig az augusztus végi 4,8 milliárd forint után 5,6 milliárd forint tartozást görget maga előtt a Magyar Államkincstár szeptember végi adatai szerint.
December lesz a fekete hónap
Tavaly 230 milliárd forint adósság keletkezett az egészségügyi ellátórendszerben, a teljesítmény-növekedést, az inflációt és a 150 milliárdos pluszforrást figyelembe véve, idén év végéig körülbelül 100 milliárd forintos adósság számszakilag kijön – mondta Rásky László. Kitért arra is az orvostechnikai beszállítókat képviselő szervezet főtitkára, hogy nem véletlenül mondta azt Lengyel László, a Belügyminisztérium (Bm) helyettes államtitkára egy nem régen megrendezett konferencián, hogy bizonyos értelemben nagyobb jelentőségűnek tartja a jövő évi 80 milliárd forint pluszforrást, amit az egészségügy számára csoportosítottak át, mint az idei 150 milliárd forintot.
Természetesen a jövő évi pluszforrás sem fogja eltüntetni az adósságok keletkezését az egészségügyben, de egy olyan helyzetet teremthet, amely az állam, az intézmények és a beszállítók számára is nyugodtabb, és kiszámíthatóbb gazdálkodást, illetve működést jelent
– mondta Rásky László.
Egy közelmúltbeli tárgyaláson Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár 95 milliárdos év végi adósságról beszélt, amire nem sokkal később, egy szakmai konferencián a belügyi tárca helyettes államtitkára, Lengyel László azt mondta, reméli, hogy a tényleges adósságállomány ennél kevesebb lesz.
Rásky László azt elismeri, hogy egyáltalán nem voltak hiábavalók az egészségügyi szakpolitika erőfeszítései, hiszen a 150 milliárd forint pluszforrás nélkül mára már brutális mértékűre nőtt volna a lejárt adósság tömeg. Ráadásul, ha jövő év elején a kormányzat az ígéreteinek megfelelően rendezi a 2025 végéig felgyülemlő lejárt tartozásállományt, valamint az újabb 80 milliárd forint bekerül a rendszerbe, és elkezd hasznosulni, akkor a realista forgatókönyv szerint a jövő évben a kórházi adósságok összege, ha nem is elfogadható, de kezelhető szintre süllyed.
Titkos raktárfeltöltés Pátyon
A pátyi modell több sebből is vérzik, ahol egy pilot modell zajlik, és közbeszerzés nélkül, a központi költségvetés forrásaiból, az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) elkezdte feltölteni a központi raktár induló egészségügyi készleteit, erről itt írtunk bővebben.
Rásky László elmondta lapunknak, hogy információi szerint történt piaci konzultáció a beszerzések előtt és valóban volt „OKFŐ-s beszerzés” a pátyi raktár feltöltése mögött, azonban a termékkörök meghatározása és a beszállítók kiválasztása nem transzparens módon történt. Azt nyilván csak egy alaposabb elemzéssel lehetne megállapítani, hogy ez a típusú állami beszerzés mennyiben felel vagy nem felel meg a vonatkozó közbeszerzési jogszabályoknak, de az elmondható, hogy ezzel a projekttel a kormányzat szembe ment a saját törekvéseivel is hogy szélesítse a versenyt az egészségügyi beszerzések során.
A kormányzat céljai nem nagyon ismerhetők meg. Lehetne például a beszerzések gyorsítása a cél, de azt is a vonatkozó szabályrendszer keretein belül kellene megvalósítani. Egyelőre az látszik, hogy sok kérdésben csapong a kormány: a szakmai nyilvánosság számára nem megismerhető szempontrendszerek szerint, nem egyszer ad hoc döntések születnek. Pedig célszerű lenne egyértelmű, világos, mindenki számára megismerhető szabályokat hozni. Mert egy olyan modell, amelyben nem számít a jogszabályi környezet és a verseny, hanem valaki önkényesen eldönti, hogy mit, milyen módon és kitől szerez be az állam, egyértelműen megsemmisíti a gazdasági kiszámíthatóságot, ami beláthatatlan következményekkel járna.
Úgy fogalmazott Rásky László, hogy a piaci szereplőknek és érdekképviseleteknek nincsenek illúzióik: tudják, hogy az állami beszerzések működésére nincs alapvető befolyásuk, annak ellenére, hogy a szakmai véleményüket rendszeresen eljuttatják az illetékes állami szervekhez.
A „pátyi modell” azonban jelentős mértékben felülírja, sőt sérti a status quo-t, leginkább a transzparencia hiánya miatt.
Azt is látni kell, hogy a jelenleg kedvezményezett cégek helyzete sem stabil, így bár teljesítik a vállalt kötelezettségeiket, hosszabb távon egyetlen piaci szereplőnek és a magyar egészségügynek sem érdeke, hogy ez a modell fennmaradjon, fogalmazott Rásky László.