Az orvosok egyetértenek azzal, hogy társadalmilag igazságtalan helyzet alakul ki Magyarországon a magán- és közellátás együttélésében – derült ki a Magyar Orvosi Kamara (MOK) még zajló felméréséből, amelybe Álmos Péter elnök engedett bepillantást a budapesti rendezvény kerekasztal beszélgetésében. – Az orvosoligarchák autoriter magatartása káros hatással van az egészségügy működésére, mert aktívan – és sok esetben legalizálva – csatornázzák a betegutakat a privát szektor irányába. Bár a paraszolvenciát kivezették, de a rendszerváltás mégsem történt meg az egészségügyben – mondta az elnök, aki szerint ezek a mechanizmusok mindaddig működnek, amíg vannak olyan szereplők, akiknek ez az érdeke.
Az orvosi jövedelmek restaurációja zajlik, és ennek a változásnak a tünetei mutatkoznak meg a betegellátásban – fogalmazott Ónodi-Szűcs Zoltán, a Debreceni Egyetem egészségügyi kancellár-helyettese a kerekasztal beszélgetést megelőző előadásában. A „dual practice” térnyerését – azaz amikor az orvos az állami munkahelye mellet a magánszférában is dolgozik –, a paraszolvencia kivezetése nyomán gyorsan terjed, és tovább rontja a lakosság egészségügyi ellátórendszerrel kapcsolatos, általános megélését. A hosszú várólisták, várakozási idők és orvoshiány miatt a betegek inkább a privát szférában keresnek megoldásokat – belépve ezzel egy ördögi körbe.
Amíg ez a szituáció fennáll, nehéz lesz tisztán látni – vélte a szakmai diskurzus során a volt államtitkár, aki arról is beszélt, a pácienseket nem az érdekli, milyen munka folyik a kórházakban, vagy mivel varrnak az orvosok, sokkal inkább a bánásmód, amivel szembesül az ellátás során.
A szolgálati jogviszony bevezetése után céltáblává váltak az orvosok, rajtuk kérik számon a betegek, hogy miért nem úgy működik az egészségügy, ahogyan elvárják – tette szóvá Álmos Péter, aki szerint még mindig az orvostársadalom szűk kisebbsége okozza a problémák nagy részét. Miközben a munkahelyeken a „kisorvosokat” vegzálják, és az „ujgurok megfigyelőrendszereit eresztik rá”, a „nagyok” szabadon működhetnek. Úgy vélte, a kötelező kamarai tagság visszaállítása és az etikai rendszer visszaszolgáltatása lehetővé tenné, hogy a hivatásrendnek abszolút szerep jusson a helyzet rendezésében.
Hiába szórjuk a csillámport, a rendszer egészhez kell hozzányúlni, a sok apró beavatkozás, a szimptómakezelés nem visz előre – vélte Újlaky Ákos, a Boston Consulting Group partnere. – Az állami többletköltés ellenére romlik az ellátás minősége és hozzáférhetősége, amit leginkább az infláció okoz. A közellátásban leginkább betegútszervezési problémák vannak, ebben képtelen felvenni a versenyt a magánszférával – foglalta össze a szakértő, hozzátéve azt is, el kell dönteni, kinek mi a szerepe és feladata az állami és a privát rendszerekben, ki utasít és ki kéri számon, hogy mi történik az ellátás során.
A manuális szakmákban az orvosok 20 százaléka végzi a műtétek 80 százalékát – de akkor ki az, aki semmit nem dolgozik? – tette fel a kérdést Újlaky Ákos, aki szerint, ha igaz ez a statisztika, akkor a sebészek 80 százalékára nincs szüksége a rendszernek. – Bár ez a megállapítás túlzó lehet, de a nyilvántartásokban szereplő 34 ezer orvos egészen biztosan nincs jelen a betegágyak mellett, és lehet, hogy kevesebb is elég lenne egy megfelelő betegirányítási modell kidolgozásával és felállításával, ami hatósági feladat.
Az excel táblázatok néha nem a valóságot mutatják. – Az orvostudomány robbanásszerű fejlődése több orvost kíván, hiszen mára olyan gyógyító eljárások nyertek teret, amelyekről tíz évvel ezelőtt még nem is hallottunk – replikázott Álmos Péter, megjegyezve azt is, hogy a szakdolgozók mellett az ellátás hátterét biztosító műszaki és adminisztrációs területen dolgozók hiánya a legégetőbb, a rendszer „javítása” nélkülük sem működhet.
A pénz adja magát és fontos tényező, de sokkal meghatározóbb a kiszámíthatóság, az inflációkövető bérezés – válaszolt a MOK elnöke Ónodi-Szűcs Zoltán felvetésére, ami szerint, ha az orvos egy forinttal is többet keres a magánrendelőben, mint az állami kórházban, akkor oda fog menni dolgozni. – Ma a kiszámíthatatlanság a meghatározó tényező a rendszerben, az orvosok pedig a mostaninál sokkal tágabb kontextust akarnak látni. Egy világosabb állami egészségügyi irányítási koncepciót, a kirendelések eltörlését. Szükségük van egy „plusz lábra” nemcsak anyagilag, hanem egzisztenciálisan is – mondta Álmos Péter.
Ahol eddig jártunk, nem kellene tovább menni, mert ez az út nem visz sehová, másikra kell lépni – zárta a kerekasztal beszélgetést a moderátor szerepében Sinkó Eszter, a MEMT elnökhelyettese.