A Válasz Extra legutóbbi adásának vendégei Orosz Éva egészségügyi közgazdász, az ELTE professzor emeritája és Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának vezető szakértője.
Az utóbbi másfél évtized rejtett forráskivonásai és az elhibázott centralizáció olyan strukturális válságot eredményeztek, amelynek felszámolásához az új kormány ígéreteiben szereplő évi 500 milliárd forintos többlet önmagában kevés lehet, írja a Válasz Online.
A lap Válasz Extra című podcastjében a hazai ellátórendszer mélyrepülésének okait és a kormányváltás utáni legsürgősebb teendőket járta körül Orosz Éva egészségügyi közgazdász, az ELTE professzor emeritája és Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának vezető szakértője.
A beszélgetés során Orosz Éva rámutatott, hogy míg Európában – és a visegrádi régióban is – az egészségügyi büdzsé GDP-n belüli aránya folyamatosan növekedett az elöregedő társadalmak és a drága technológiák miatt, addig Magyarországon ezzel ellentétes folyamat, burkolt forráskivonás zajlott. A professzor emerita számításai szerint ha a kormányzat csupán a 2005-ös szinten tartotta volna a GDP-arányos ráfordítást, 15 év alatt 5960 milliárd forinttal több jutott volna a gyógyításra. Jelenleg Magyarország a GDP 4,8%-át költi egészségügyre, míg Szlovákia 6,8%-ot. Ez a két százalékpontos különbség éves szinten 1660 milliárd forintos lemaradást jelent.
A szakértő hangsúlyozta: a Tisza-kormány által beígért évi 500 milliárd forintos többlet ugyan esélyt ad a változásra, de szerencsésebb lenne fix összegek helyett a GDP bizonyos százalékában meghatározni a forrásokat, hogy a gazdasági növekedéssel a reálérték se csökkenjen.
Sinkó Eszter megerősítette, hogy a kieső hatezer milliárd forint nagyjából másfél évnyi teljes egészségügyi kiadásnak felel meg. Felidézte, hogy amikor szakértőként korábban figyelmeztetni próbált a drasztikus, 3,8%-os GDP-arányos tervezésre, az akkori egészségügyi államtitkárság részéről elutasítás fogadta.
A szakértők egyetértettek abban, hogy a szektor a politikai ciklusok állandó vesztese volt: választások előtt nem hozott szavazatokat, a megszorításoknál viszont elsőként vágták meg. Ráadásul az intézmények és a fenntartás irracionális, egyközpontú centralizációja teljesen megbénította a rendszert. Sinkó Eszter szerint az, hogy az állam még a kórházak műszaki üzemeltetését is egyetlen országos cégre bízta, katasztrofális következményekkel járt:„Elképesztően megdrágult minden, mégsem működtek a liftek, nem tudták megjavítani a klímákat. A kormány magára rántotta és bele is fulladt az ellátórendszer összes infrastrukturális hiányosságába.”
A beszélgetés résztvevői szerint az új egészségügyi kormányzatnak egy „elképesztő katyvaszt” kell megreguláznia, ahol az azonnali tűzoltás is százmilliárdokat emészt fel. A legfontosabb krízispontok között említették, hogy legalább 100 milliárd forintra lenne szükség azonnal ahhoz, hogy a kórházaknak a gyógyítás tényleges költségét fizesse ki az állam, megállítva az adósságok újratermelődését. Halaszthatatlan a szakdolgozói bérek rendezése és az alapvető kórházi higiénés állapotok javítása. A kórházon kívüli ellátást meg kell erősíteni. Jelenleg a betegek a sürgősségi osztályokat rohanják meg, mivel sok háziorvos továbbra is csak online rendel, a szakrendelőkben az alapszolgáltatások sem érhetők el, a városi kórházak ki vannak véreztetve, a megyei intézmények pedig túlterheltek.
A szakértők szerint az egészségügyben egyfajta „félresiklott rendszerváltás” történt az elmúlt évtizedekben, amelynek árát a lakosság hosszú várólistákkal és elavult technológiákkal fizeti meg – az új vezetés legnagyobb erőpróbája ezen kaotikus állapotok felszámolása lesz.