-Államtitkár úr, Ön hogyan értékeli az idei évet?
- Talán az a legfontosabb tapasztalatom, hogy az egészségügyi források bővülése nem tud elégedettséget kiváltani a szereplőkből. Az év elején, még az ÁEEK főigazgatójaként kezdtem hozzá a konszolidációhoz, becsülettel végig is vittük, és annak ellenére, hogy idén több mint 60 milliárd forint friss, külső forrás érkezett az egészségügybe, hosszú évek óta először ilyen sok, azt látom, hogy senki sem lett elégedettebb.
- Talán mert nem 60, hanem 500 milliárd forintra lenne szükség.
- Ezen az úton még rengeteg lépést kell megtenni, végigküzdeni és túl is élni azokat. De az a legfontosabb, hogy olyan struktúrára van szükség, ami a lakossági igényeket lefedi és kiszolgálja. A KÓRHÁZ szaklap hasábjain beszélhetünk őszintén egymással: az ellátórendszeri érdekek alakítják a rendszert. Ma az egészségügyi intézményrendszer gyakran azt árulja, amije van, és nem azt, amire a lakosságnak szüksége lenne. Szeretném ezt az összefüggést a következő egy évben megfordítani, olyan struktúrát kialakítani, hozzá olyan finanszírozást kapcsolni, amely a lakosság érdekeit és elvárásait képviseli. Amennyiben ez kialakul, lehet arról beszélgetni, hogy mekkora többletforrásra van szükség.
- Pedig a válságjelek kiütköznek, lásd a Szent Imre Kórházban zajló eseményeket... - ... amit én úgy értelmezek, hogy a kórház menedzsmentje és a dolgozók közötti vitáról van szó. Nem tekinthető rendszertünetnek, ha bármelyik magyar kórházban egynél több ember egyszerre felmond. Ez a munka világának más területein is jelen van. A Szent Imre Kórházban jelenleg is folyik a betegellátás, ráadásul gazdálkodását egyensúlyban végzi. Budapesti keretek között a bejelentett fluktuáció nem kimagasló, ráadásul a hírek szerint a kollégák nem külföldre, hanem a Semmelweis Egyetemre távoztak. Az ősz folyamán hallani lehetett arról is, hogy hat radiológus távozott az egri megyei kórházból - ebből is volt némi felzúdulás, de az egri kórház rendesen működik, az ellátás folyamatos, a szakemberek pedig tudomásom szerint a szomszédos Salgótarjánban helyezkedtek el. Én pedig bízom a kórházak vezetőiben, főigazgatóink kiváló szakemberek ahhoz, hogy az ilyen helyzeteket kezeljék.
-A valóság azonban nem változik: a magyar bérek nem versenyképesek a nyugat-európaival, és nem csökken az orvoselvándorlás. - Szeretnék mindenkit arra bíztatni, hogy gondolkozzon el: valóban a valóság-e, amit látunk. Én inkább úgy érzem, sok esetben nem a valóságot, hanem az intézményrendszer érdekeit tükrözik a hírek, információk, események. Az ENKK legfrissebb adataiból, amit most már mélységében is elemzünk, kiderül, hogy erőteljesen csökkent az orvoselvándorlás, amelynek ráadásul nemcsak anyagi, hanem kulturális okai is vannak. Az elmúlt évek politikája, az ösztöndíjrendszer, a fiatal kollégák támogatása megtette hatását. De senki sem gondolja, hogy az orvosok és szakdolgozók bérhelyzete rendben lenne. Ám mégiscsak Magyarországon élünk, azt nem tehetjük meg, hogy csupán egyetlen ágazatot kiragadva a többi közül, kizárólag annak béreit erneljük.nvugat-európai szintre, miközben ennek for~ásait a többiek adóiból fedezzük. Egyfajta toleranciára és türelemre mindkét félnek szüksége van.
- Október 13-án nevezték ki, az év végére kialakul az új ágazatvezetés is. Hol lesznek változások?
- Olyan csapatot építek, amelyben a szereplők szoros együttműködésben, azonos szakmai elvek szerint és dinamizmussal képesek dolgozni. Ebben a GYEMSZI, majd az Állami Egészségügyi Ellátóközpont élén eltöltött egy év sok impulzust adott.
Az ÁEEK élén utódom december eleje óta dolgozik, Németh László személyében egy jelentős orvos-szakmai múlttal, magyar és nemzetközi cégvezetői tapasztalattal és komoly szervezetfejlesztési készségekkel rendelkező vezető kerül a kórházfenntartó szervezet élére. Az együttműködés fontos pillére az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet, főigazgatója, Pozsgay Csilla a mindig is a magyar gyógyszeripar meghatározó arca volt. Szintén távozott az OEP főigazgató asszonya, akinek megköszöntem ötéves munkáját, és a folyamatosság jegyében Kiss Zsolt főigazgató-helyettes helyettesítéssel látja el a főigazgatói feladatokat. 2016-ot egy új és szilárd csapattal kezdjük el, annak érdekében, hogy az ellátórendszerben szükséges változtatásokat minél nagyobb dinamizmussal hozzuk meg.
- Egy decemberi sajtó háttérbeszélgetésen említette, hogy öt területen szeretne érdemi változásokat elérni a következő egy évben. Melyek ezek a területek?
- Felsorolásszerűen, az első a kancellári rendszer bevezetése, a második az alapellátás megerősítése, a harmadik a szociális és egészségügyi terület szétválasztása, a negyedik a budapesti ellátórendszer áttekintése, benne az új fővárosi kórházzal, az ötödik az új minimumrendelet. Ezekkel kapcsolatban már elkezdődött a háttérmunka, de addig nem szívesen nyilatkozom róluk, amíg a szükséges kormánydöntések nem születnek meg.
- Milyen sikerekről szeretne beszámolni egy év múlva?
- Ha egy év múlva ebben a pozícióban fogok dolgozni, az azt jelenteni majd, hogy sikereket értünk él. Még mindig furcsán érzem magam ebben a helyzetben, hiszen pár hónappal ezelőtt nem gondoltam volna, hogy itt fogok ülni. Azonban folytattam egy nagyon fontos beszélgetést miniszterelnök úrral, ami sok mindenről meggyőzött. Korábban azt gondoltam, hogy az egészségügy egy olyan veszélyes terület, amelytől a politika tart, és nem szívesen alkot benne nagyot, hiszen attól fél, hogy millió érdeket fog megsérteni. Pedig mindenkinek a rendteremtés lenne az érdeke, de ma úgy látom, hogy ha a változásokat garanciák mentén el tudjuk kezdeni végrehajtani, forrásokat is tudunk hozzá rendelni. Egy év múlva az imént meghatározott öt területen szeretnék látható eredményeket elérni - ez esetben nem leszek elégedetlen.
-Advent és karácsony kapcsán mit üzen a magyar egészségügyben dolgozóknak?
-Az év vége felé közeledve visszahúzódunk családunk körébe, megpihenünk, és végiggondoljuk, honnan jöttünk és hová tartunk. De fontos gondolni azokra is, akik ilyenkor az ügyeleti ellátásban tartják a frontot. Illesse őket méltó köszönet azért, hogy hivatásuknak élnek.