Magyarország ismét jobban teljesített: a költségvetési intézmények adósságállománya 2014-ben soha nem látott méreteket öltött. Az Orbán-kormány e téren is kimagaslót alkotott: amíg elődjei csak apránként, milliárdról milliárdra gyűjtögették az állami szférában a kifizetetlen számlákat, addig 2012 és 2014 között sikerült megduplázni a tartozásállományt, simán megugorva a 100 milliárdos lécet.
Az állam gondos gazda – indokolnak odafönt, legyen szó az iskolák, a kórházak fenntartásáról, vagy mint az utóbbi időben, az energiaszolgáltatók vagy a kéményseprés és a liftkarbantartás működtetéséről. A pazarló önkormányzati és nonprofit szektorral szemben az állam minden fillért megfog, nincs pazarlás, nincs extraprofit.
Ha mindez igaz lenne, most nem kellene arról filozofálgatni, hogy vajon miért nem tudtak csodát tenni azok a válogatott kórházigazgatók, akikre az államosítás után kellett sürgősen lecserélni a régi, nyilván velejéig korrupt gárdát. Vagy, hogy vajon milyen bűvésztrükkel fogja csiribí-csiribá eltüntetni az Egészségügyi Államtitkárság áprilisban a kórházak adósságát, miután a teljes kórházi rendszert röpke másfél hónap alatt erőből újragomboltatta a kórházigazgatókkal.
Ők ma már nyilván maguk is látják, milyen lehetetlen vállalkozásra is szerződtek, amikor megbízólevelüket boldogan mosolyogva vették át Szócska Míklóstól, aki hopp, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt a politikai süllyesztőben.
De mindenki nyugodjon meg: az egészségügy elműködik valahogy, a betegek szépen kivárják a sorokat, az orvosok – akik még itt maradnak – megkötik a napi szakmai kompromisszumaikat, a beszállítók pedig az utolsó pillanatig kivárnak, hátha egyszer tényleg kifizetik nekik azt a pénzt, amiért megdolgoztak.
A kormány a helyén van, és az is biztos, hogy ha ködösítésről van szó, egyre jobban teljesít.