– Kétnapos konferenciát tart a Magyar Kórházszövetség a többi közt az egészségügyi humán erőforrás helyzetéről, éppen azután, hogy a kórházigazgatók levelet kaptak az Állami Egészségügyi Ellátó Központtól a létszámváltozás követéséről. Mit gondol erről?

– Az Őszi Szakmai Napokat azért indította a Magyar Kórházszövetség, hogy a mindenkori legégetőbb problémával foglalkozzunk. A mostani konferenciának semmi sem tudta volna úgy megadni az alaphangulatát, illetve a témaválasztás jogosságát, mint a szóban forgó kormányhatározat, amelyről a hét elején értesültek a kórházvezetők. Meglehetősen szerencsétlen lépésnek tartom a rendelet megjelenését épp most, amikor napi szinten küzd az ágazat az emberhiánnyal. Nem mindegy, hogy jelentkezéskor egy határozott, elkötelezett menedzsmenttel találkozik a belépő, vagy már eleve béna kacsa üzemmódban váratjuk és tartjuk bizonytalanságban őt addig, amíg a fenntartónál megköröztetett személyi anyaguk elfogadtatásra talál. Óriási luxus ezt a féket betenni a jelenlegi rendszerbe.
 
– Mire vezethető vissza a szakemberhiány?
 
Az emelések ellenére a fizetések szintje a magyarázat, bár sokszor bebizonyosodott, hogy a magasabb bér önmagában nem elég. A kilátástalanság, a túlterheltség és az utánpótlás hiánya is táplálja a kedvezőtlen hangulatot. Sajnos sok helyen a nyugodt és koncentrált munkavégzés feltételei, valamint a megfelelő infrastruktúra és eszközpark sem áll az intézmények rendelkezésére.
 
– Mit mondanak a rezidens hallgatók? Milyen elvárásaik vannak a hazai egészségügyi ellátással kapcsolatban?
 
– A következő generáció teljes mértékben elutasítja a hálapénz intézményét. Ők megbecsült munkáért kiszámítható, tisztességes jövedelmet várnak. Emellett igénylik a rugalmasságot és az olyan munkakört, amely lehetőséget ad nekik a többi szakággal való együttműködésre, a más területeken való tapasztalatgyűjtésre és a folyamatos szakmai továbbképzésre. Egészen máshogy viszonyulnak az okoseszközökhöz vagy például a mesterséges intelligencián alapuló megoldásokhoz. Sokkal ingergazdagabb környezetben nőttek fel, mint mi, mások az igényeik, és nekünk biztosítanunk kell számukra azt a színességet, amellyel meg tudjuk előzni az általuk nehezen viselhető monotonitást, szürkeséget.
 
– Közeledik az év vége, ilyenkor szokott döntés születni a kórházak konszolidációjáról. Az idén mi várható?
 
– Az adósságállomány az előző években tapasztaltakhoz képest sajnos sokkal jelentősebb, alapvetően a rossz szervezeti struktúrájú és előnytelenebbül finanszírozott szakmai összetételű kórházak vannak bajban. Ahogy minden fórumon hangsúlyozni szoktam, valós költségeken alapuló finanszírozásra, struktúraváltásra és kódrevízióra lenne égető szükségünk. Mivel a változatlan, sőt inkább romló feltételek mellett (emelkedő bérek, drágább technológiák, árfolyam-ingadozás stb.) nem várható javulás a kórházak gazdálkodásában, át kell gondolni, milyen mértékű és milyen feltételek mellett történő konszolidáció lenne valódi segítség a kórházaknak. Azt azonban sajnos nem tudom, pontosan mi várható.