Orvostechnikai Szövetség

Kiemelt hírek

Koronavírus - Orbán: kijárási korlátozást vezetnek be (2. rész)

Az egészségügyi helyzettel kapcsolatban Orbán Viktor kifejtette: a cél most a fertőzés terjedésének lelassítása, nem a vírus "megölése", mert ahhoz vakcina kellene.
További részletek

Koronavírus - Orbán: kijárási korlátozást vezetnek be (1. rész)

Kijárási korlátozást vezetnek be Magyarország egész területére március 28. és április 11. között a koronavírus-járvány miatt. Így két héten keresztül az otthonokat, a lakóhelyeket csak munkavégzés vagy az alapvető szükségletek ellátása céljából lehet elhagyni - jelentette be Orbán Viktor miniszterelnök pénteken a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában, a koronavírus-fertőzés elleni védekezésért felelős operatív törzs kora reggeli tanácskozása után.
További részletek

Bejelentkezés

Eseménynaptár

Forrás: figyelő.hu, 2019. december 5. - Szajlai Csaba
„A kórházszövetség bízik abban, hogy a 2021-es költségvetést már más szerkezetben és más elvek mentén tervezik. Addig viszont semmi értelmét nem látom további forrásbevonásnak, amíg nem változtatunk az ellátórendszer struktúráján és szabályozásán” – jelentette ki lapunknak adott interjújában a Magyar Kórházszövetség elnöke, az Uzsoki Utcai Kórház főigazgatója, Ficzere Andrea.

SZ.CS.: - Mi a szövetség álláspontja a szuperkórházról?
F.A.: – Semmilyen többletinformációnk nincs arról, mint ami a sajtóban megjelent.. Természetesen minden új, jól felszerelt kórház létesülésének örülünk.

– Mennyi intézményre lenne szükség?
 – Annyira, mint amennyi most van. Csak más finanszírozási keretek közt, más struktúrában és más feladatelosztással képzeljük el a működést.

– Konkrétan?
– Valós költségeken alapuló, ellátás- és eredményalapú finanszírozásra van szükség. Az aktív és krónikus ágyak arányán változtatni kell, mert túl sok az aktív ágy, s nincs elegendő ápolást, valamint krónikusbeteg-ellátást szolgáló hely.

 – Ez nem tűnik bonyolultnak!
– De nem is egyszerű. Miközben az egészségügy hatalmas fejlődésen ment keresztül, új, egyúttal sokkal drágább technológiák, eszközök és gyógyszerek jelentek meg, nem történt meg az egyes beavatkozások kódrevíziója. Vagyis a jelenlegi finanszírozás nem követi a végbement változásokat. Úgy vélem, a teljesítményvolumen-korlát (tvk) is elavult konstrukció. Nem kapacitás-, hanem eredményalapon kellene finanszírozni. Idekapcsolódóan jó hír, hogy nemrég egy konferencián elhangzott: ez valószínűleg változik, és az ellátásokra fókuszál majd a központi fenntartó. Ehhez azonban egy kórháztörvényre is szükség lenne, mert a mostani jogszabályi keretrendszer nem veszi figyelembe az egészségügyre jellemző szempontokat.

– Az Országgyűlés megszavazta a 2020-as központi költségvetést. Elméletileg több pénzhez jutnak az egészségügyi intézmények is. Vagy nem így látja?
– Egyelőre nem látok arra garanciát, hogy a becslések alapján jelenleg hiányzó kéthavi finanszírozás megfelelő módon jelenik meg a rendszerben. A Magyar Kórházszövetség bízik abban, hogy a 2021-es büdzsét már más szerkezetben és más elvek mentén tervezik.

 – Minden az anyagiakon múlik?
– Magyarországon a GDP-arányos egészségügyi közkiadás európai összevetésben igen alacsony szinten van, messze elmarad a legtöbb uniós államétól, de még a visegrádi országok átlagától is. Évek óta küzdünk az alulfinanszírozottsággal – az egészségügyi beavatkozásokért kapott összegek távol állnak a realitástól. Ennek ellenére úgy gondolom, a hozzáférhetőség és az eredmények szempontjából sok ország jóval kedvezőbben finanszírozott ellátórendszerét felülmúlja a hazai. Hozzáteszem: addig semmi értelmét nem látom további forrásbevonásnak, amíg nem változtatunk az ellátórendszer szerkezetén és szabályozásán.

 – A nagypolitikai válasz azonban erre az, hogy túl sokba kerül az egészségügy, s rengeteg pénz tűnik el a rendszerből.
– Látjuk, hogy megvan a szándék az ágazat átalakítására, de egyelőre csak tervekről hallani, nem intézkedésekről. Ugyanakkor nem értek egyet azzal, hogy a magyar egészségügy drága lenne. Tudomásul kell venni, hogy az ellátás mindenhol sok pénzbe kerül, és az új technológiák egyre inkább emelik a költségeket, s ha hosszabb távon nézzük, az eredményesebb gyógyítás biztos, hogy anyagilag is megtérül. A jelenlegi finanszírozás egyáltalán nem veszi figyelembe a szakma igényeit, legyen szó eszközökről vagy gyógyszerekről, amelyek zöme importalapú – így ehhez jelentős tényezőként jön hozzá az árfolyamváltozás is –, vagy az emelkedő bérköltségekről. A Magyar Kórházszövetség számos javaslatot fogalmazott meg a finanszírozás, az ellátórendszer, a tvk és a béremelések problémáinak a megoldására, amelyekről persze tudjuk, hogy javarészt az elmúlt évtizedek adósságai. Az ellátórendszer szerkezetének átalakítását nem kerülhetjük el, ugyanis nem mindegy, hogy fenntartanak-e olyan kórházakat, ahol nehéz érdemi tevékenységet végezni, mivel nincs megfelelő eszközpark és személyzet. Én a centrumosításban hiszek, tehát abban, hogy minden betegnek időben és nem térben kell olyan intézménybe jutni, ahol minden feltétel rendelkezésre áll ahhoz, hogy a betegségét a lehető legeredményesebben gyógyítsák.

– A fent jelzett kéthavi finanszírozási igény alapján minden ősszel bezárhatnának a kórházak?
– Az előirányzott összegek – az adott intézmény jellemzőitől függően – sok helyen őszre elfogynak, de persze van, ahol sajnos sokkal hamarabb. Természetesen szó sincs arról, hogy ilyenkor bezárjuk a kórházak ajtaját, hiszen az intézmények feladata a gyógyítás. A cél az, hogy a tényleges költségeken alapuló finanszírozás biztosítsa az ellátórendszer működését. Abban is támogatni kell az intézményeket, hogy valós adatokból kiindulva tervezhessék a következő évet, mert a mostani feltételek mellett szinte lehetetlen betartani a költségvetést.

 – Egyre több a magánszolgáltató. Kizárólag budapesti vagy már vidéki jelenségről is beszélhetünk?
– Alapvetően Budapestre jellemző, hogy egyre több a sokszakmás, fekvőbetegek ellátására is képes magánszolgáltató, bár vidéken is felbukkant már néhány. Nagyon fontosnak tartom a közös szakmai felügyeletet, hiszen a privát ellátók nagy részénél csak bizonyos, jól körülhatárolt beavatkozásokat/ellátásokat végeznek, emiatt szerintem hiányzik az ott dolgozó kollégáknak az az állami rendszerben jelen lévő szakmai impulzus, amely széles látókört és a rizikósabb esetek kezelését is lehetővé tevő szakmai rutint eredményez.
 

 – Azt mondja, hogy ha van is rá pénzem, ne „feküdjek be” privát műttetni magam?
– Nem ezt mondom, hanem azt, hogy jelenleg nincs olyan magánszolgáltató, amelyben intenzív osztály és az összes szükséges társszakma is jelen van, így az igényelt ellátás esetleges szövődményeinek a kezelése általában az állami rendszeren belül történik. Van olyan beavatkozás, amely abszolút biztonságos a privát ellátóban, és van olyan, amelyik nem. Ezt mindenképpen mérlegelni kell egy magánintézményben tervezett beavatkozás előtt. Én a két rendszer szabályozott, éles határok mentén való együttélésében hiszek, mint ahogy nagyon sok országban van erre példa. A dolgozók és a betegek érdeke egyaránt ezt kívánja.

 – Okoz még generális gondot a szakemberhiány?
– Sajnos igen. A személyzeti problémák magukkal hozzák a költségek növekedését, hiszen számos szakmában beindult a bérspirál, illetve az intézmények nagy része bérdolgozók alkalmazására is rákényszerül. Természetesen ez sincs bekalkulálva a finanszírozásba. Ebben a nehéz helyzetben túlzott adminisztrációs kényszer is gyötri a munkatársakat, és azt is luxusnak tartom, hogy az orvosok vagy az ápolók olyan tevékenységeket végeznek, amelyeket nem szakképzett személyzet is el tudna látni. Néhány hete éppen a HR-kérdésről tartott szakmai konferenciát a Magyar Kórházszövetség, és az ott megfogalmazott javaslatainkat – köztük ezt is – eljuttattuk a döntéshozóknak, illetve a felügyelő szerveknek.

– Zajlik a bérrendezés az egészségügyben. Ez megoldást jelenthet az elvándorlásra, nem? S mi a helyzet az Uzsokiban?
– Ha országosan nézzük a helyzetet, látható, hogy hullámokban lépnek be a dolgozók a kórházakba, és hullámokban távoznak. Miközben tény, hogy a megtartásukhoz lényegesen nagyobb fizetéseket kellene biztosítanunk, mint amennyire most keretünk van, addig számos kutatás igazolta, hogy a bérnél sok esetben fontosabb a szakmai előmenetel biztosítása, a megfelelő hangulat, a támogatás, az elfogadás, a megbecsültség, valamint az, ha partnernek tekintjük a kollégáinkat. Célunk, hogy lényegesen nagyobb legyen az orvosok, a szakdolgozók és a műszakigazdasági területen dolgozók fizetése, ugyanakkor vezetőként kötelességünk mindent megtenni, amivel javítunk a munkatársak komfortérzetén. Mi az Uzsoki Utcai Kórházon belül most befelé irányuló hullámot tapasztalunk, de tavasszal még azzal küzdöttünk, hogy megtartsuk az elmenőket.
 

– Mennyiért maradna itthon az orvos vagy éppen a szakápoló?
– Beszélhetünk milliókról vagy százezrekről, de ennél sokkal lényegre törőbb azt megcélozni, hogy mielőbb elérjük az európai uniós átlagot, és ami még ennél is fontosabb: betartsuk az ígéreteinket. Inkább kisebb mértékű, de tartható vállalást tegyünk, mivel a rendszerben dolgozók hitetlenségéhez a be nem tartott ígéretek nagyban hozzájárultak, és sajnos sok esetben mindez pályaelhagyáshoz vezetett.
 

 – Az Állami Számvevőszék keményen kritizálta a kórházakat, azok vezetőit, mert a közpénzek felhasználásakor hiányosságokra bukkant, amelyek veszélyeztetik az ellátást. Léptek már ezen a téren?
– Őszintén mondom: örülünk az ÁSZ-vizsgálatoknak, annak, hogy feltárják a hibákat, s persze az is jó lenne, ha a közbeszerzések terén iránymutatást kapnánk.
Nem túl szerencsés azonban, ha a kommunikáció nem jobbító szándékú és általánosításokat tükröz. A hiba rendszerszintű, hiszen még egyetlen olyan kórházat sem találtak, ahol minden rendben lett volna, persze adott esetben kár tagadni a személyi-vezetői felelősséget is. Az egészségügynek számos specifikuma van. Más közfeladatokat ellátó intézményekkel szemben például a kórházakban nem tervezhetők száz százalékban előre a folyamatok. Ahogy már említettem, nem a valóságon alapul a beavatkozások finanszírozása, az amortizáció nincs bekalkulálva a támogatásba, a bérkeret gyorsan elfogy, fejlesztésekre, eszközbeszerzésekre saját forrásból alig futja. Természetesen el kell ismerni a hibáinkat; pont az ÁSZ-vizsgálatok eredménye miatt erősen dolgozunk a belső szabályozottság javításán.

– Csúcsra jár a kórházak adóssága, eléri a 64 milliárdot. Mi áll a háttérben?
– Kétségtelen, hogy az adósság felhalmozása meghaladja az elmúlt évekét. A háttérben sok minden áll, hogy csak a javát említsem: a beszerzendő anyagok és eszközök ára növekedett, a beszállítók türelme elfogyott, folyamatosan drágul a munkaerő, s az elavult infrastruktúra is hatalmas költségekbe hajszolja az intézményeket.

– Évtizedek óta velünk élő jelenség a hálapénz. Eltüntethető ez egyáltalán?
– A hálapénz szocializáció kérdése. Több évtizede itt van velünk, előbb-utóbb azonban kihal a rendszerből. Az új generáció képviselői (legyen szó betegről vagy orvosról) számára ez egy kellemetlen, megalázó, elfogadhatatlan helyzet, amelynek a megoldását a normális kereseti viszonyok jelentik. A fiatal páciens nem akar borítékot adni, inkább elmegy a magánellátóba vagy magánbiztosítást köt, és azon keresztül kap megkülönböztetett szolgáltatást.
 

 – Megbocsásson, de sok kollégája úgy állítja be az egészségügy helyzetét, mintha minden csupa rom lenne. Közben a kormány és a jegybank is versenyképességi tényezőként számol vele. Nem érez némi ellentmondást?
– Egy ország egészségügyi állapota, az ágazat helyzete valóban versenyképességi tényező, hiszen egy jól működő rendszer esetén ez többletbevétellel jár, nem pedig állandó mínusszal. Sokan reméljük, hogy a kormányzat és a jegybank által írt programokban megfogalmazott intézkedési javaslatok megvalósulnak a közeljövőben.