Orvostechnikai Szövetség

Kiemelt hírek

A kis kórházi beszállítók nem számítanak?

Miközben a legnagyobb kórházi beszállítók félórás etapokban egymásnak adják a kilincset a Pénzügyminisztériumban a tavalyi kintlévőségük átbeszélésére, addig a kis- és középvállalkozások kategóriájába tartozó cégek egyelőre nem tudnak mást tenni, mint malmoznak. Többek között kiszolgáltatott helyzetük miatt sem nyilatkoznak a falakon kívül maradt kisebb cégek, de lapunknak sikerült megszólaltatni egyiküket. Králik Györgyöt kérdeztük, az Orgware Kft. ügyvezető igazgatóját, az Orvostechnikai Szövetség elnökét.
További részletek

Megszereztük a kormány egészségügyi reformcsomagját – Mire lesz ez elég?

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma elkészítette az egészségügyi ellátórendszer átalakításához szükséges első jogszabály-módosításokat. Ha a kormány elfogadja a javaslatokat, érdemben változhat meg az állami intézményrendszer és ezzel megítélésünk szerint a kormány rendkívül fontos, az egészségügy jövőjét meghatározó, régóta várt folyamatot indít el. A Portfolio birtokába került 28 oldalas anyag indoklása meglepő őszinteséggel beszél a jelenlegi rendszer strukturális hibáiról, finanszírozási hiányosságairól és több ponton kezdeményez beavatkozásokat a struktúraváltás érdekében. Megítélésünk szerint azonban bizonyos esetekben irreális ütemtervet fogalmaz meg és nagy súlyt kap az intézményvezetők elszámoltathatóságának kérdése.
További részletek

Bejelentkezés

Eseménynaptár

Forrás: Medical Online, 2020. január 15. - Tarcza Orsolya
Miközben Kásler Miklós miniszter az idei évet a struktúra átalakításának ígéretével nyitotta, szakállamtitkára – bár meghívták – végül nem toppant be az év első egészségügyi konferenciájára. Így a büntetőpadra ültetett kórházigazgatók és más ágazati szereplők csak találgathatták, vajon a lélekszakadva remélt reform végül kimerül-e a váróhelyiségek és kórtermek újrafestésében.
 

Emberéletekben mérhető az opportunista kormányzati politika okozta veszteség, amelyre rendkívül cinikus reakció a kormányzat részéről a kór- és várótermek kifestésének ígérete – bírált kemény szavakkal az Egészségügy 5 Dimenzióban című budapesti konferencia nyitóelőadásában prof. dr. Orosz Éva egészségügyi szakértő. A közkiadások szűkülése, a munkaerő és a szabályozás hiánya miatt egyre növekszenek a betegellátás zavarai, ennek nyomán pedig bizalmi, és felelősségi válság alakul ki az ágazatban – vélte az ELTE Társadalomtudományi Kar Szociálpolitika doktori programjának vezetője.

Rendkívül tragikus a magyar egészségügy leszakadása, ennél nagyobb mértékű elmaradás csak a nyolcvanas évek végén volt tapasztalható a régió országaihoz képest. Míg a visegrádi országok sorában a csehek 36, a szlovákok 44, a lengyelek pedig 77 százalékkal növelték az egy főre jutó egészségügyi közkiadásokat 2006 és 2018 között, idehaza ez a bővülés mindössze három százaléknyi volt – sorolta az adatokat a professzorasszony, aki szerint a magyar gazdaság növekedése ennél sokkal magasabb ráfordítást is engedett volna.

Növekednek az egyenlőtlenségek, különösen az elkerülhető halálozásban, amelyben sokkal lassabban javult a hazai helyzet az elmúlt harminc évben, mint a hazánkhoz hasonló gazdasági helyzetben lévő államoké – vázolta a professzorasszony. Míg ebben 1989-ben mindössze tíz százalékos elmaradásban voltunk a csehekhez viszonyítva, 2016-ban már 60 százalékos volt az elmaradásunk mind az iszkémiás szívbetegség, a vastagbéldaganat és a tüdőrák miatti korai halálozás tekintetében.

A 2011 és 2016 között összesen 285 ezer, 75 évesnél fiatalabb magyar halált meg elkerülhető halálokok miatt. Mindezen adatok mögött pedig pénz van, mert az elkerülhető halálokok összefüggenek a jó minőségű egészségügyi ellátással – szögezte le Orosz Éva.

Praxis kontra praxisközösség

A kormányzat egyik alapellátási koncepciójának része, hogy praxisközösségekbe szerveződjenek a háziorvosok, ezt támogatandó immár második körben írják ki a Három generációval az egészségért pályázatot. Egy jól működő, 186 ezer lakos ellátásáról gondoskodó közösség képe bontakozott ki dr. Mester Lajos, a Dél-alföldi praxisközösség szakmai vezetőjének előadásából. A zákányszéki háziorvos szerint a szervezetten, legálisan, finanszírozással működő praxisközösség megoldást jelent a helyettesítésre, ügyeletmenedzselésre egyaránt, javítja a betegútszervezést, és – az önkormányzati érdekeltség nyomán – a likviditási problémákon is segít.

Bár a Szeged környéki praxisokat tömörítő együttműködésről rendkívül pozitív képet festett Mester Lajos, ugyanakkor megjegyezte, hogy az alapellátás reformjához szükség lenne a korábban ígért országos módszertani központ felállítására, valamint az alapellátási életpályamodell kidolgozására is: kiégett orvosokkal és szakdolgozókkal ugyanis nem lehet új rendszert építeni.

Hol vannak az eredmények és evidenciák, amelyek igazolják a praxisközösségek létjogosultságát? – tette fel a kérdést dr. Selmeczi Kamill, az Alapellátó Orvosok Országos Szövetségének (FAKOOSZ) elnöke, aki szerint praxisközösségek helyett körzetrevízióra van szükség.

A praxisközösségek finanszírozására csak a pályázati keretet biztosították, a stabil költségvetési forrást nem. Kevés a szakember is, és ha az egyetemi központok közelében meg is oldható, hogy rendelkezésre álljanak, az onnan távoli kistelepüléseken esély sincs arra, hogy többletszolgáltatást nyújtsanak a lakosságnak. Hiányszakmás szakemberek helyett inkább prevenciós nővéreket várnának a praxisokba, a státusz finanszírozására a most élő, vonatkozó jogszabály is lehetőséget biztosít – fogalmazta meg az elnök.

Egyelőre senki nem tudja, mi is az a járási egészségügyi szakellátó központ – célzott a szakpolitika járási rendszerre épülő alapellátási koncepciójára Selmeczi Kamill, megjegyezve, esetleg lehetnek olyan területek, ahol működőképes lehet az elképzelés, ám a járóbeteg-szakellátók is szakemberhiánytól, és az alulfinanszírozottságból eredő hosszú várólistáktól szenvednek.

Vegyük tudomásul, hogy legjobb minőségben az egyéni praxisok biztosítják az alapellátást – hangsúlyozta a FAKOOSZ elnöke, aki szerint itt kell megoldást találni a betegek nagy tömegének problémáira, akik a rendszer ellátó képességének szűkülése miatt a háziorvosnál rekednek.

Önkormányzati hozzájárulás nélkül piacképes háziorvosi ügyeletet nem lehet működtetni, ennek biztosításához egyértelműen finanszírozás bővítés szükséges – fűzte tovább Selmeczi Kamill, aki szerint a sürgősségi betegellátó osztályok (sbo) és a háziorvosi ügyeletek párhuzamos működtetése életveszélyes lehet.

Mindössze a budapesti betegek tíz százalékát küldik tovább az sbo-kra – állította hozzászólóként dr. Rédey József, a Sürgősségi Egészségügyi Magánszolgáltatók Országos Egyesületének elnöke, aki az alapellátó ügyeletek problémái között az emelkedő bérek mellett 2010 óta változatlan finanszírozást, az elavult jogszabályokat, és a lakosság egészségügyi kultúrájának hiányát említette.

Remények és milliárdok

Pozitív változásokban reménykedett előadásában dr. Polák László, a Medicina 2000 Poliklinikai és Járóbeteg Szakellátási Szövetség elnök-helyettese, aki derűlátását a december végén megjelent, a struktúra átalakítását célzó kormányhatározatra alapozta véleményét, hiszen átfogó adatgyűjtésről, minőségi indikátorok bevezetéséről, kötegelt finanszírozási formák kidolgozásáról első ízben jelent meg hivatalos kormányzati állásfoglalás. Bizakodásra ad okot az is, hogy a gazdálkodás és a kontrolling-monitoring rendszer javítására a járóbeteg-szakellátók is kapnak 15,7 milliárd forintot. Pozitív, régóta várt intézkedések ezek, ám az utolsó órában vagyunk, hogy eldőljön, véghez is viszik a terveket, vagy újabb megtorpanás várható – fogalmazott.

Az Egészséges Budapestért program 55 milliárd forintnyi fejlesztési forrásából 2019 végére 16,7 milliárd forintot költöttek el a főváros és Pest megye szakrendelőinek fejlesztésére – számolt be előadásában Mayer Ákos, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ Járóbeteg-szakellátási igazgatója. Az Egészséges Budapest Programiroda munkatársa azt is elmondta, a járóbeteg-szakellátás fejlesztésének szempontjából fontos lesz annak az 50 milliárd forintnak a sorsa, amelyről az önkormányzati választásokat követően döntött a Fővárosi Közgyűlés, ám az egyelőre nyitott kérdés, hogy ez az összeg hogyan és mikor áll majd rendelkezésre.

Kórházgazdálkodás: ki üljön a büntetőpadon?

Óriási – akár években mért büntetőjogi kategóriákat kimerítő – felelősséget rónak a kórházi menedzsmentekre, miközben az összevont szakellátási kassza 932 milliárdjához képest eltörpül az a 24 milliárd forint, amelynek hiányáért Kásler Miklós az intézményvezetőket teszi felelőssé – monda előadásában dr. Tamás László, a Magyar Kórházszövetség elnökségi tagja, aki szerint a döntéshozók felelősségvállalásával is bőven akadnak problémák: az adósság 70 százalékáért ugyanis nem a kórházigazgatók felelősek. Az ellátási profilt, a területi ellátási kötelezettséget, a finanszírozási struktúrát, a HBCS értékét, a teljesítményvolumen-korlátot és az infrastrukturális adottságokat mind a döntéshozók határozzák meg.

Egyelőre nem látszik például törekvés az ellátásokhoz való hozzáférés javítására sem, ahogyan az első lépéseket sem tették még meg az ígért, új finanszírozási rendszer irányába. Megállt a döntéshozatal a közfinanszírozott és a magánellátás szétválasztását illetően is – sorolta tovább az MKSZ képviselője.

Miközben direkt kívánalom, hogy nem adósodhatnak el az intézmények, költségvetésük sarokszámait a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő és a Magyar Államkincstár határozza meg, évekkel korábbi adatokra építkezve. Eközben folyamatosan változnak a betegellátás költségei, sok az extrakiadás, és nem tervezhető bevétel. A nem valós költségeken alapuló finanszírozás mellett a munkaerőhiányból eredő bérspirállal és az amortizációs költségekkel sem számolnak.

Magas színvonalú, várakozásmentes ellátást várnak el a kórházaktól, ám ehhez sem a finanszírozás, sem pedig a személyi és tárgyi feltételek nem adottak. Az ellátási kötelezettség szorításában a kiadáscsökkentésnek nagy ára van, a többletbevétel előteremtése – például a tvk-mentes ellátások növelésével – nem egyszerű. Az MKSZ ezért olyan bevételnövelő intézkedéseket vár az egészségpolitikai döntéshozóktól, mint a tvk felülvizsgálata, a kasszasöprés, a reális HBCS fedezet, új alapokra helyezett kódkarbantartás, és esetfinanszírozás a nagy értékű eszközök, anyagok, terápiák esetében – sorolta Tamás László.

Azoknak kellene a büntetőpadon ülni, akik ezt a rendszert kitalálták és fenntartják – egészítette ki az MKSZ elnökségi tagjának előadását a program levezető elnökeként Lehoczky Péter, a Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség korábbi elnöke.

Csak trükkös lépésekkel lehet ellátni a betegeket, amíg az egészségügy gazdálkodására az Államháztartási törvény vonatkozik. Erről már Molnár Attila, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének korábbi elnöke beszélt, és arra is figyelmeztetett, a bérhelyzet kezelhetetlenné válik, ha a kórházak egymás (hiányszakmás) embereire kezdenek hajtani, ugyanis a bértöbblet rovására a dologi költségek folyamatosan csökkennek. Bár az uniós fejlesztések és az új technológiák jelentős mértékben drágítják az ellátást, ennek semmilyen kompenzációja nem jelenik meg a finanszírozásban, hiányzik az árfolyam ingadozás fedezete is, ami pedig erősen hat sem az importból származó orvostechnikai eszközök árára.

Az állami szervek részéről nem tapasztalnak együttműködési szándékot, pozitív hozzáállást az intézmények, Molnár Attila példaként említette, hogy nagyon deprimáló, amikor az Állami Számvevőszéktől (ÁSZ) akkor is csak rosszallás érkezik, amikor a szolgáltató kijavítja a korábban észlelt hibákat, hiányosságokat.

„Az adósság velünk marad…”

Rendkívül káros kommunikációt folytat az ÁSZ, az állami hivatal elnökének nyilatkozatai alkalmasak arra, hogy veszélyeztessék az állampolgárok egészségügyi ellátórendszerbe vetett bizalmát – így folytatta Molnár Attila gondolatát Rásky László, az Orvostechnikai Szövetség főtitkára. – Amit a számvevőszék végez és mond, nem a megoldást szolgálja – tette hozzá.

Tudjuk, ki a felelős az eladósodásért, ám hogy ki fogja megoldani a helyzetet, azt még nem – mondta a kórházi beszállítók képviseletében Rásky László, és előadásából kiderült az is, hogy egyelőre nem tudni, hogy a tényleges kifizetések mikor lesznek, csupán annyi biztos, hogy az adósságrendezésről szóló (központosított) tárgyalásokat február végéig le kell zárni.

A miniszter saját mulasztásait igyekszik a multinacionális cégekre és a beszállítókra hárítani, nyerészkedéssel vádolva azokat – derül ki az Emmi legutóbbi közleményéből a főtitkár szerint, miközben az OSZ-hez érkező visszajelzések azt mutatják, lesznek olyan beszállítók, akik „bedobják a törölközőt”. A kifizetések elhúzódása nem a multikat, hanem a kis- és középvállalkozásokat érinti a legérzékenyebben.

Egy esetleges reform politikai kockázatai miatt Rásky László egyébként nem számít változásra az egészségügyi ágazatot illetően, mint fogalmazott: lesz pozitív kommunikáció, de az adósság velünk marad.

Béremelés kis hibákkal

A betegbiztonságot, az egészségügyi dolgozók tisztességes megélhetését, a munkakörülmények javítását garantáló finanszírozást, valamint a jogszabályok és a valóság közötti krízis feloldását várja az egészségpolitikától a november végén megújult Magyar Orvosi Kamara (MOK). Az új elnök, Kincses Gyula szerint azonban minden átalakítás előfeltétele az orvosbérek rendezése. Ennek jegyében hozta nyilvánosságra a minap azt a bértáblát a kamara, amely lehetővé teszi, hogy minden, jövedelmét közfinanszírozásból szerző orvos egyetlen munkahelyen kereshesse meg az orvosi lét minőségi fenntartásához szükséges fizetését, biztosítva ezáltal a szakma társadalmi presztízsének felértékelődését.

A rezidenseknek 688-876 ezer, a kezdő szakorvosoknak 1,155-2,026 alapbért javasol a MOK, a számításoknál figyelembe vették az ország gazdasági teljesítőképességét, igazodva a szomszédos államok orvosbéreihez. A hivatásrend egylépcsős nagy emelést szorgalmaz 2021-ben, cserébe támogatják a hálapénz kivezetését, büntethetőségét. Kincses Gyula jelezte, javaslatukkal párhuzamosan folytatódik a sztrájktárgyalás, amelyre a szakszervezetek is hasonló nagyságrendű bértáblával készülnek.

A kormányzati kommunikációban régóta harangozott 72 százalékos szakdolgozói béremelés összességében 59 százalék lesz 2022-ben, mivel minden egyes emelés kiindulási alapja a 2018 január 1-jei bér – derült ki Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnökének beszámolójából. Elmondta azt is, hogy szükség van az illetménypótlék-rendszer újragondolására, szakdolgozói életpályamodell kidolgozására, és a munkakörülmények javítására.