Az történt, amire számítani lehetett: az egészségügyi intézmények nem tudtak megegyezni első menetben arról, hol milyen ellátás maradhat meg, hogyan csökkentsék a költségeket. Jellemző, hogy a közép-magyarországi régióban, ahol az egészségbiztosító áprilistól 12 milliárd forinttal kevesebbet adna betegellátásra, a beérkezett tervek szerint az érintettek több ágyon és több pénzért szeretnének gyógyítani.
Veszprém megyében, ahol 11 kórház jut kevesebb mint 400 ezer ember ellátására, szinte semmiben sem sikerült megállapodni. A balatonfüredi szívkórház vezetői azt mondták, ők nem érintettek, mert országos intézeti státuszuk van. A farkasgyepüiek sem éreztek hajlandóságot, mert mint mondták, az övék szakkórház. Tapolca, Zirc azért mondott nemet, mert nekik nincs már aktív kórházi ágyuk. Ajka kijelentette: ők nem integrálódnak senkivel. Pápa integrálódna, de neki nincs kivel…
Ezek után aligha meglepő, hogy Ónodi-Szűcs Zoltán, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ főigazgatója egy konferencián azt mondta: nagyobb komolyságot várt el az intézményvezetőktől. A direktor immár biztos abban: „fönt” döntenek majd arról, miként alakítják át a rendszert. A feladvány bonyolult. Az egészségügyi szolgáltatóknak február végéig kellett volna dönteniük arról, hogy az adott térségben ki milyen feladat ellátására vállalkozik.
A szerepek újraosztásának nem mellékes része, hogy csupán annyi feladat maradhat minden intézménynél, amennyivel még garantálni tudja az adósságmentes működést. Ráadásul addig nem kerülhet szóba a kórházak jelenlegi adósságállományának rendezése, amíg ez a folyamat le nem zárul. A Nemzetgazdasági Minisztérium költségvetéséből ugyanis nem kerül át az erre elkülönített összeg az egészségügyért felelős tárcához, amíg a kormány nem biztos benne, hogy garantált a „nullás” működés.