A kórházi adósságok konszolidációja már önmagában csökkenti az újratermelődés esélyét, ám teljes egészében nem oldja meg a problémát – fogalmazott lapunknak Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség előző elnöke. A megyei egyeztető bizottságok üléseivel kapcsolatban kifejtette, egészen más mozgástér alakul ki az ország azon részein, ahol jelentős anyagi többlethez jutnak, szemben azokkal, ahol komoly finanszírozási mínusszal kell szembenézni.
Várhatóan április 1-jétől a kórházi adósságállomány átkerül a hónap elejétől működő Állami Egészségügyi Ellátó Központba (ÁEEK), amelyen keresztül a kormány rendezi a tartozásokat. Az erre a célra szánt hatvanmilliárd forintos támogatáson túl az intézmények gazdálkodását is átszerveznék úgy, hogy az újra és újra felhalmozódó adósságok ne termelődjenek tovább. Zombor Gábor egészségügyi államtitkár szerint az átalakítás nem jár majd kórházbezárásokkal, de törekednek arra is, hogy ne sérüljön a betegellátás – ezzel együtt a háttérintézmény-rendszer kisebb és hatékonyabb lesz.
A témában lapunk megkereste Rácz Jenőt, a Magyar Kórházszövetség (MKSZ) előző elnökét, aki úgy vélekedett: a meglévő adóssághalmaz teljes rendezése már önmagában csökkenti az újratermelődés esélyét azzal, hogy a havi csaknem háromszázötven millió forintos késedelmi kamat nem rakódik rá a már meglévő tartozásokra. Ezen kívül kimenti az intézményeket abból a „csapdahelyezetből”, hogy a beszállítók egyes árukat a nagy adósoknak már nem szállítottak, így azt máshonnan, esetleg drágábban tudták csak beszerezni.
Rácz Jenő szerint egyértelmű, hogy a konszolidáció önmagában nem akadályozza meg az újratermelődést. „A jelenleg zajló kórházi átalakítás, valamint a finanszírozási kvóták újraosztásának folyamata szintén segítheti az adósságspirálból való kitörést, főleg azokban a megyékben, ahol jelentős többletforrásokhoz juthatnak. Ugyanakkor a finanszírozás újraosztása nem segíti a „nullszaldós” működés kialakítását azokban a megyékben, ahol az eddiginél kevesebb forráshoz jutnak” – taglalta az MKSZ előző elnöke, aki összességében úgy vélte, hogy bár a felsorolt változtatások enyhíthetik az újratermelődés mértékét, ám a finanszírozásra utalt többlettámogatás nélkül a meglevő intézményrendszerben, a jelenleg adott szolgáltatási csomag a most hatályban levő szakmai eljárásrendeknek megfelelő gyógyítás mellett nem teszi lehetővé a kórházak gazdaságos működését.
A megyei egyeztető bizottságok üléseivel kapcsolatban kifejtette, egészen más mozgástér alakul ki azokban a megyékben, ahol jelentős anyagi többlethez jutnak, szemben azokkal, ahol komoly finanszírozási mínusszal kell szembenézni. „Az intézményektől elvárt A, B és C tervek lehetőséget adtak arra, hogy olyan elképzelések is készüljenek, amelyekhez jogszabályi változások, vagy komolyabb integrációs folyamatok is szükségesek. A beküldött javaslatok feldolgozása most zajlik, később pedig ezek alapján készíti elő a szaktárca azt az előterjesztést, ami támpontot ad majd a lehetséges változásokhoz szükséges kormánydöntésnek” – mutatott rá Rácz Jenő.
Összességében úgy látja, a központosítás, az integráció és az erőforrás-koncentráció szakmailag és gazdaságilag is szükséges, ugyanakkor ezek a jelenlegi szűkös források mellett önmagukban nem fogják garantálni a megálmodott nullszaldós kórházi működést. Véleménye szerint külön szempontként figyelembe kell venni, hogy az elmúlt években az egészségügyben ötszáz milliárd forintos fejlesztés történt, ami a gyógyítás kapuit szélesebbre nyitotta, ám „ezeken a kapukon csak akkor tudunk belépni, ha az új eszközök, épületek és berendezések működtetéshez szükséges pénzforrások is rendelkezésre állnak”.