Ha nem változik az egészségügy finanszírozási szerkezete, hiába konszolidálja a kabinet a gyógyító intézményeket, újratermelődik a kórházak adóssága.
A Figyelő kormányzati forrásokból úgy értesült, hogy a kabinet a múlt héten elfogadta az egészségügy átalakításáról szóló tervet és a kórházi adósság rendezését is. Ennek alapján feltehető, hogy a kormány rendezi az intézményeknél felgyűlt tartozásokat. Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter a múlt heti tájékoztatóján még azt mondta, hogy az egészségügyet érintő előterjesztésről nem tárgyalt a kabinet. Így a 60 milliárdos keretről sem született döntés. Megelőlegezte ugyanakkor, hogy ha erre igényt tart Zombor Gábor, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egészségügyért felelős államtitkára, akkor a pénzt a rendelkezésére bocsátja a kormányzat. A Zomboradminisztrációban ugyanakkor másként ismerik a történetet, szerintük megszületett a kormánydöntés, a pénz az ágazat rendelkezésére áll.
A kormánytagok nem az átlagember számára elérhető egészségügyi intézményekben kezeltetik magukat, ezért nincs fogalmuk arról, hogy milyen egyátlagos kórház. Pedig jó lenne, ha megismernék az ottani szegényes körülményeket - fogalmazott lapunknak Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának igazgatóhelyettese. A szakember bízik abban, hogy az idei költségvetésben adósságkonszolidációra elhatárolt 60 milliárd forintot mielőbb megkapja az ágazat. Különben az egészségügy kis- és közepes beszállítói is tönkremennek, a betegellátás minősége pedig tovább romlik. „Év végéig legalább 30 ezerrel kellene növelni a hét éve változatlan, 150 ezer forintos kórházi gyógyítási alapdíjat (ennyit utal az Országos Egészségbiztosítási Pénztár [OEP] egy átlagos beteg ellátásáért- a szerk.), különben az adósságspirál folytatódik - mondja. Ennek a forrásigénye 60-70 milliárd. Hozzá kell látni az olcsóbban fenntartható alapellátás megerősítéséhez is, hiszen ezzel csökkenthető a költségesebb kórházi betegellátás iránti igény. A most készülő jövő évi alapellátási költségvetési előirányzatot 15 milliárddal, a gyógyító-megelőző kasszát pedig legalább 100 milliárd forinttal kellene növelni - tette hozzá Sinkó Eszter.
A háziorvoslással kapcsolatos javaslatára rímel a Magyar Rezidens Szövetség elnökének álláspontja: „A következő 10 évben, a kivándorlással nem számolva, 4000 fővel apad a háziorvosi kar. Ha nem változik a helyzet, 2025-ben közel 4,5 millió állampolgárnak nem lesz megfelelő alapellátása. Jelenleg 350 ezer embernek nincs állandóan fölkereshető háziorvosa, mert 240 praxis tartósan betöltetlen" - vázolja föl a tragikus valóságot Dénes Tamás.
HÁTTÉRBE SZORULVA
Az egészségügyben egymást gerjesztik az évtizede tartó megoldatlan folyamatok. A kritikusan rossz fizetések miatt fogy a szakorvos gárda, és már a nővérek is külföldön keresik a boldogulást, így az itthon maradók terhei nőnek. Az elmúlt években némileg javultak a jövedelmek. Kétszer emelték a béreket, ám ennek csak az egyik fedezetét biztosította az állam, a másikat a kórházaknak kellett kigazdálkodniuk. A lemaradást azonban nehéz behozni, ehhez transzparenciára, ütemezett fizetésemelésre s kiszámítható életpályamodellre van szükség.
Azt mondják, rossz az ágazat érdekérvényesítő képessége. Ennek legfőbb oka szerintük, hogy az egészségügyet öt éve bekényszerítették a nyolc jelentős ágazatot átfogó ernyőszervezet alá, az Emberi Erőforrások Minisztériumához. Úgy tűnik azonban, hogy ebben a struktúrában a szektor bajaihoz képest inkább a kultúra, a sport, a családügyek, az esélyegyenlőségi kérdések kerülnek előtérbe. Így a mindenkori egészségügyért felelős államtitkárság hangja kevésbé jut el a miniszterelnökhöz, a terület dolgozói pedig nehezen nyúlnak látványos, erőfitogtató eszközökhöz. A második Orbán-kormány idején, 2011-ben széles körű egyetértéssel elkészült a Semmelweisterv, amely 250 milliárd forintban határozta meg azt az összeget, ami az „ágazat megmentéséhez szükséges". „Ám nem történt lényeges változás, a bázisévekhez képest az egészségügyi közkiadások aránya vagy a reálértéke csökken. A 2011 és 2013 közötti időszak három éve alatt reálértékben a 2010-es bázishoz képest, 2013-as árakon 189 milliárd forintos forráskivonás történt a természetbeni ellátások terén" - fogalmazott Orosz Éva, az ELTE Társadalomtudományi Karának tanszékvezető professzora (bővebben lásd: Medicina TOP 2014-es évkönyv).
A kórházaknak az OEP-től kapott pénzből kellene kigazdálkodni a dologi és bérkiadások fedezetét, ami a tények ismeretében lehetetlen. Mivel a bért, valamint az adóvonzatait, ha törik, ha szakad, fizetni kell, levonja azt a Magyar Államkincstár (MÁK), így a kórházaknak beszállító cégek kifizetetlen számlái tornyosulnak. Mindezért nem az ágazatért felelős államtitkár hibáztatható.
ADÓS, FIZESS!
Többen és többféle metodikával számolják a beszállítók adósságállományát, ám a MÁK, az OEP, a Magyar Kórházszövetség is 70 milliárd fölé helyezi a fekvőbeteg-intézmények lejárt kötelezettségének összegét. A beszállítókat tömörítő Orvostechnikai Szövetség (OSZ) s az Egészségügyi Technológia és Orvostechnikai Szállítók Egyesülete (ETOSZ) pedig a kamatokkal együtt 90 milliárdra taksálja azt. „Örüljenek a vállalatok, ha most megkapják a 60 milliárdot, de gyorsan ki kell fizetni őket, hiszen az adósság kamatai nőnek. Ez esetben egy kicsit föllélegezhet mindenki" - fogalmazott Sinkó Eszter.
Holchacker Péter, az ETOSZ igazgatója szerint „az európai uniós előírások nem különböznek az egyes tagállamokban, így a jogszerű, elismert és ljárt kötelezettségeket teljesíteni kell". Hornyák László, az OSZ elnöke pedig így fogalmazott: „A kórházak a cégekkel szerződnek, ebből adódóan a fenntartó Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) egyenként tárgyalhatna a beszállítókkal. Ám a korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy ez esetben nem érvényesülne az egyenlő elbírálás elve." Azt is hozzáfűzte Hornyák László, hogy a vállalkozások „pillanatnyi, vélt gazdasági érdeke miatt adott engedmény hosszabb távon az egész ágazat számára hátrányos lehet. Ezért az ETOSZ-szal együtt szorgalmazzuk a teljes mértékű s feltételek nélküli adósságkonszolidációt.”
Az eladósodás okait keresve a Magyar Kórházszövetség elnökénél is kikötöttünk. Szerinte az intézmények teljesítményvolumen-korlátjának (tvk) 2004-es bevezetése óta adósodtak el a kórházak. „Általában ott van a nagyobb baj, ahol a feladatokhoz képest alacsonyak a tvk-k, ahol jelentős az intenzív ellátásra szoruló és nagy költségigényű, súlyos betegek aránya - magyarázza dr. Velkey György. (A teljesítményvolumen-korlát az OEP által engedélyezett gyógyítási kvóta - a szerk.) Véleményét igazolja, hogy az 1 milliárd forintnál nagyobb összegű lejárt adósságot 24 intézmény, köztük megyei kórházak, országos intézetek s az orvosi egyetemek tartozásai teszik ki.
ALACSONY ÁRRÉSEK
Molnár Attila, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének elnöke szerint az adósságspirál 2007-ben, a kórházi aktív ágyak számának csökkentésével erősödött föl. Ekkor az ágykapacitások szűkítésével arányosan csökkentették a kórházfinanszírozás összegét, pedig belátható volt, hogy a pénzt nem az ágyakra, hanem a betegekre kell költeni. „Abban az évben 20 milliárddal zsugorodott az egészségpénztár gyógyítókasszája" - mondja az elnök. Az eladósodás okai között említhető több jogszabályváltozás is, ezek között az áfaemelés, a minimálbér-növelés, a rehabilitációs járulék bevezetése, amelyek kompenzálása elmaradt - tette hozzá. Tetemes terhet okozott a 2007-10-es években az ágazatot az átlagosnál nagyobb mértékben sújtó infláció, illetve a devizaárfolyamok változása. Az adósságspirál elnevezés azért találó, mert nyilvánvaló, hogy az egészségügyi beszállítók beárazták előre az általuk nyújtott termékek és szolgáltatások ellenértékét, tudván, hogy csak késve kapják meg azt. Így aztán önmagában az adósságállomány megléte is ár- s költségnövelő tényező - véli Molnár Attila.
Nem így látja ezt Hornyák László. Szerinte az orvostechnikai eszközök hazai árszínvonala európai összehasonlításban az alsó negyedben, harmadban van. „Az alacsony árrések miatt pedig a vállalkozások sok esetben kénytelenek hitelt fölvenni, ha a marketingbüdzséjük lefaragása, esetenként a dolgozóik elbocsátása nem fedezi a fennmaradásuk költségét" - mondja. „Leginkább a magyar tulajdonú kis és közepes vállalkozások kerültek nehéz helyzetbe, hiszen felélték a tartalékaikat, visszafogták a fejlesztéseket. Nem ritka, hogy a bérekre, a közterhek s az áfa befizetésére is hitelt vesznek föl. Ha elhúzódik az adósságkonszolidáció, néhány hónap múlva ezek a vállalkozások kényszerűen megszűnnek" - teszi hozzá.
Az OSZ már 2011-ben azt javasolta az egészségügyért felelős államigazgatási szerveknek, hogy a kórházaknak beszállító cégek az államháztartási kötelezettségeiket levonhassák az állami gyógyító intézményekkel szemben fennálló követeléseikből. ,,2013-ban pedig azt tanácsoltuk, hogy a kormány ne az egészségügyi intézményeket, hanem a beszállítókat konszolidálja. Azt is javasoltuk, hogy több lépésben egyenlítse ki az állam az adósságot, kezdje a 450 napot meghaladó kinnlevőségekkel. Javaslatainkat nem vették figyelembe. Pedig tarthatatlan, hogy a beszállítók finanszírozzák az egészségügyet" - jelentette ki Hornyák László.
FESZÜLT TÁRGYALÁSOK
Harapófogóban vannak a cégek, hiszen a legtöbb terméket, eszközt közbeszezéssel vásárolják az intézmények, így a szállítást akkor sem állíthatják le, ha az állam nem teljesíti szerződéses kötelezettségét. A szolgáltatásoknál, például a diagnosztikai berendezések szervizelésénél, az informatikai rendszerek üzemeltetésénél azonban előfordul, hogy előre kérik a fizetést. Ám annak ellenére, hogy a követelésbehajtás jogi eszköze a rendelkezésükre áll, ezzel még nem éltek az OSZ tagvállalatai.
Holchacker Péter, az ETOSZ igazgatója furcsállja, hogy éppen a kórházak államosítását követően, az elmúlt két évben állandósult ez a tetemes adósság, hiszen „az erős állami-hatósági kontroll ezt a legkevésbé sem indokolta volna". Az egyesület legújabb számítása szerint már 90 milliárdot taksál a kórházi tartozásállomány, amelynek 10 százaléka a késedelmes fizetéssel kapcsolatos kötelezettség. Ezért, ha valóban adósságkonszolidációra fordítják is a 60 milliárdos költségvetési forrást, év végére újra 60 milliárd fölé kúszhat a tartozás. Ebből az következik, hogy csak akkor van lehetőség az államilag finanszírozott ellátórendszernek kilépni az adósságcsapdából, ha a közfinanszírozás aránya nő. „Azt javasoltuk a kormánynak, hogy 2021-ig évente 5-5 százalékkal, az ország gazdasági teljesítőképességéhez igazodva növelje az Egészségbiztosítási Alap természetbeni ellátásainak költségvetési előirányzatát, azt követően pedig a mindenkori GDP bővülésének megfelelő mértékben. Mivel a beszállítók átlagosan az éves árbevételük közel kétharmadának megfelelő kinnlevőséget görgetnek maguk előtt, azt is javasoltuk, hogy a parlament alkosson egy olyan kivételes jogszabályt, ami lehetővé teszi a kinnlevőségek adófizetési kötelezettségeinkbe történő beszámítását" - mondja Holchacker Péter. Ám az Emberi Erőforrások Minisztériumától eddig még nem kaptak választ a levelükre.
Velkey György, a kórházszövetség elnöke arról is tájékoztatott, hogy a beszállítókkal korrekt, de feszült tárgyalásokat folytatnak. „A cégek fontos hitelezői és partnerei az egészségügyi intézményeknek, sokszor az adósságtörlesztés függvényében, nemritkán készpénz ellenében szállítanak nekünk" - tette hozzá.
ADÓSSÁGHEGYEK
Az intézmények közül a legeladósodottabb a Magyar Honvédség Egészségügyi Központja 4,5 milliárd forinttal. Nagy tartozásokat halmozott fel a Debreceni Egyetem (DE) Klinikai Központja is. „Egyetemünk az ország betegeinek 5 százalékát látja el, ugyanakkor az egészségügyi intézmények összes tartozásából nem egészen 4 százalék a részesedése" - magyarázza az összefüggéseket Bács Zoltán, a DE kancellárja. „Ez azt mutatja, hogy a magas adósság ellenére az intézmények összehasonlításában a takarékosabban gazdálkodók közé tartozunk" - fűzi hozzá.
A Debreceni Egyetem 3,3 milliárd forintos lejárt kötelezettségének 41 százaléka a gyógyításhoz szükséges anyagok, eszközök, szolgáltatások kiegyenlítetlen számláiból, 6 a kifizetetlen gyógyszerszámlákból, 30 a különféle szolgáltatásokért járó adósságokból, 23 százalék pedig az üzemeltetéssel, a közműszolgáltatással összefüggő adósságokból tevődik össze.
JÓ PÉLDÁK
Egy éve vezette be az Uzsoki Utcai Kórház menedzsmentje azt a kontrollingrendszert, amelynek segítségével február végéig felére, 310 millió forintra csökkent a 31 napon túli lejárt kötelezettsége. Az Uzsoki a kórházak átszervezése után vélhetőleg az öt fővárosi központi intézmény egyike lesz. „Napról napra újratervezzük a kiadásainkat, nem hagyjuk túllépni a teljesítményvolumen-korlátot. Ha valamelyik osztályon kifogyna az OEP által engedélyezett tvk-keret, másik osztályról átcsoportosítjuk azt, a halasztható műtéteket pedig későbbre ütemezzük" - mondja Ficzere Andrea főigazgató. Közölte azt is, hogy jelentős a saját bevételük, hiszen számos, tetemes pénzt hozó klinikai vizsgálatban, kutatásban vesznek részt, elkülönített részlegükben pedig nyitottak a fizetős külföldi betegek fogadására.
Naponta ellenőrzi a kiadásokat, és minden számlát Soós Ágnes főigazgató ír alá a mindössze 27 millió forintos lejárt adóssággal rendelkező Országos Sportegészségügyi Intézetben. „Két hétre szükségesnél több fogyóanyagot nem vásárolunk, addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér" - mondja. Ám az intézet speciális helyzetben van: 350 ezer versenyengedéllyel leigazolt s 2000 kiemelt sportolót és a hozzátartozóikat látja el, nincs területi ellátási kötelezettsége, így nem kell fogadnia máshonnan érkező betegeket. Az intézethez 106 külső telephely tartozik, ahol 150 sportorvos dolgozik, a kiemelt sportolókat pedig 10 helyen látják el.
"NINCS JÖVŐNK IDEHAZA"
„Értetlenül nézzük a mindenkori, de főleg a mostani kormány hozzáállását a posztkommunista jelenséghez, amely törvényesítené az utólagosan elfogadott hálapénzt. Érthetetlen ez azért is, mert aláírattatják velünk azt a nyilatkozatot, hogy a rezidensbérek rendezése után nem fogadhatunk el hálapénzt. Miképp létezhet az, hogy egy másik törvényben ennek az ellenkezőjét vésnék kőbe?" - mondja indulatosan Dénes Tamás, a Magyar Rezidens Szövetség (MRSZ) elnöke. „A hálapénz törvényesítése azt üzeni, hogy nincs jövőnk idehaza, a mostani kormány is lemondott rólunk" - állítja az elnök. Az MRSZ olyan jogszabályt vár a törvényhozóktól, amelyben a mindenkori kabinet garantálja az egészségügyben dolgozók bérrendezését. Elfogadhatatlan számukra az Igazságügyi Minisztériumból a napokban kiszivárgott jogszabálytervezet, amely zöld utat adna az utólagosan elfogadott paraszolvenciának. „A hálapénz intézménye az orvost és a beteget egyaránt megalázza, aláássa a gyógyításhoz nélkülözhetetlen bizalmat, növeli az orvosok kivándorlási szándékát, ezért a mielőbbi teljes megszüntetése elemi közérdek" - mondta lapunknak Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke.