Ha a kórházak nem rendezik mielőbb a tartozásaikat, a tét az orvostechnikai eszközöket szállító cégek fennmaradása. Az érdekvédelmi szervezetek miniszterelnökhöz címzett levelének is szerepe lehet abban, hogy végre talán megkezdődnek az egyeztetések az adósságok kifizetéséről.
A kormány 2015. április 1-jétől ígérte a kórházi struktúra átalakításának és az adósságok rendezésének kezdetét, ám érdemi lépéseket mindmáig nem tett. Rásky László, az Orvostechnikai Szövetség főtitkára szerint az egészségügyi kormányzat lehetetlen küldetést vállalt: az alulfinanszírozott, rossz szerkezetű egészségügyi intézményrendszert úgy kellene átalakítania, hogy az ne termeljen további adósságot, ami pedig kórházbezárások nélkül teljesíthetetlen feladat. Országszerte 110-nél is több intézmény működik, például Győr-Moson-Sopron megyében 90 kilométeres körzetben négy kórház is található: a győri, soproni, csornai, kapuvári. Ha a kisebbektől elveszik az ellátásaik egy részét, és átruházzák azokat a nagyobbakra – miközben sem az átalakításra, sem a nagyobbak kapacitásfejlesztésére nem adnak pénzt, ráadásul még spórolni is akarnak a rendszeren úgy, hogy közben a színvonalat is szeretnék emelni –, ez így megoldhatatlan vállalkozás.
Mindenki tapasztalhatja, aki szakrendelőbe, kórházba megy, hogy az egészségügyben kevés a pénz. A betegnek hosszú sorokat kell végigülnie, várólistákat kivárnia, majd magával viszi a WC-papírt, az inkontinenciabetétet, a gyógyszereket a kórházi osztályokra. A rendszer rákfenéje: sokaknak nem érdeke, hogy túlzott energiákat fektessenek az átalakításba. „A magyar egészségügy megreformálhatatlan, mert az orvoslást csak katonai rendszerben lehet működtetni, aminek feltétele az alá-fölérendeltségi viszony” – mondta annak idején Schulteisz Emil, az 1970-es évek egészségügyi minisztere. A régi feudális viszonyrendszer máig él, amit jól példáz: olykor pici műtéteket is főorvosok végeznek, hogy ők tegyék zsebre a hálapénzt. Láthatjuk, hogy a paraszolvencia felszámolására irányuló minden kísérlet kudarcba fullad, mert fontos érdekeket sért. Bár nem ez a rendszer első számú rákfenéje, de mindenképpen csúnya fekély az egészségügy testén – állítja Rásky László.
A kórházak súlyos milliárdokkal tartoznak a beszállítóiknak. Van olyan intézmény, amelyik egy évnél is régebben nem fizette ki a leszállított áru, az elvégzett szolgáltatás árát, ráadásul csak úgy fogadnak be számlákat a cégektől, ha azok igazolást hoznak arról, hogy nincs köztartozásuk, miközben a vállalkozások egyetlen napot sem késhetnek az adók és járulékok befizetésével. Az egyik kórházi beszállító cég már azt fontolgatja, hogy a közeljövőben átállnak a csökkentett szolgáltatási üzemmódra, így leállhatnak a vér- és a mikrobiológiai vizsgálatok, a tumormarker-elemzések.
– Nem tudjuk megtenni, hogy egyáltalán nem szállítunk, a szerződéses kötelezettségek mellett senki nem venné a lelkére, ha egy beteg emiatt halna meg a kórházban. Az intézményvezetők ugyanakkor azzal hárítanak, hogy ha nem működünk együtt, találnak majd helyettünk mást. Márpedig amelyik cég műtéti eszközök vagy egészségügyi képalkotó berendezések szállítására szakosodott, csak a privát piacon nem tud megélni – magyarázza a főtitkár.
A kórházak szorongatott helyzetükben már így is gyakran barkácsmódszereket alkalmazva próbálnak takarékoskodni. Mivel a műtéteket többnyire altatásban végzik, ezért egyetlen beteg sem tudja meg, hogy barkácsfúróval fúrták a csontját, ha horgászdamilal varrják össze a külső sebét, vagy újra sterilizálják az egyszer használatos eszközöket. Ám ha, mondjuk, nem megfelelő katétert, hanem a mezőgazdasági boltban vásárolt műanyag csövet kapja, vagy valamilyen műtéti eszköz hiánya miatt el kell halasztani az operációt –, nos, azt már megérzi a beteg…
Számos orvostechnikai vállalkozás a működőképessége határán egyensúlyoz, a tartalékaik elfogytak, a hitelező bankok bizalma megrendült az egészségügyben. Vajon meddig kell és lehet ezt a helyzetet azoknak a cégeknek finanszírozniuk, melyek 90 százalékban importból szerzik be a magyar egészségügy működéséhez szükséges anyagokat, felszereléseket?
A kórházak adóssága napi 150 millió forinttal emelkedik, ami havonta átlagosan 5 milliárddal növeli a tartozásokat. Rásky László szerint fogytán a türelem: a 24. óra legeslegvégén kongatják a vészharangot, reménykedve a mielőbbi megoldásban.
A költségvetésből 60 milliárdot szánnak adósságrendezésre, a tartozás azonban ennek már most a másfélszeresére rúg: 10-15 százaléka a gyógyszerkereskedőkkel, 35-40 százaléka az orvostechnikai eszközök beszállítóival szemben áll fenn, míg a többi a közüzemi és más szolgáltatóknak jár.