Érdekes körforgás a magyar egészségügyben

Igenis sok pozitívuma lehet a magyar egészségügyi rend­szernek, a fiataloknak nem­csak a pénz, hanem a tanulás miatt is megéri az egyetem után Romániából inkább Ma­gyarországra jönni dolgozni - mondta a Magyar Nemzetnek egy Marosvásárhelyről érkező rezidens. - Az erdélyi magyar kórház építése elhibázott dön­tés is lehet, és az utolsó utáni pillanatban kezdünk foglal­kozni az orvoselvándorlással - hangsúlyozta ugyanakkor Tar Gyöngyi, a Hargita Megyei Népegészségügyi Igazgatóság vezetője. 

 

Fájdalmában és dühében han­gosan üvöltő, a túl sok alko­holtól vadul gesztikuláló beteg ér­kezik a Honvédkórház sürgősségi osztályára. Románul beszél, ma­gyarul egy szót sem tud, de ez nem akadályozza az ellátását, rövid időn belül két románul is beszélő magyar ápoló siet a segítségére. Ahogy arról lapunk egy másik be­tegtől értesült, a krízishelyzetet az Erdélyből érkezett egészségügyi dolgozók oldották meg. A jelenség nem egyedülálló, egyre gyakoribb, hogy a jobb kórházi körülmények és a biztosabb megélhetés miatt inkább Magyarországot választják a Romániában tanult magyar or­vosok vagy ápolók, ezzel mind ne­hezebb helyzetbe sodorva az Er­délyben élő magyarságot.

Érdekes,körfurgás ez, Magyar­országról évente több ezer egész­ségügyi dolgozó vandorol ki, főleg Nyugatra a magasabb fizetés, színvonalasabb munkakörülmé­nyek és a fejlettebb technológia miatt, miközben jó néhány romá­niai szakorvos, rezidens és ápoló ugyanezen okokból Magyarorszá­got választja. Nekik mást jelent a „rossz körülmény" és az „ala­csony bérezés". Persze ne áltassuk magunkat, a többség Romániából is inkább Franciaországba, Ang­liába vagy Skandináviába vándo­rol, de sokuknak Magyarország is elég csábító ajánlat.

Lapunknak egy erdélyi rezi­dens mesélt arról, neki milyen problémái akadtak az otthoni rendszerrel. Mint mondja, 2013- ban Marosvásárhelyen végezte el az orvosi egyetemet, utána egy ideig szó volt róla, hogy Romániá­ban helyezkedik el, végül azért döntött Magyarország mellett, mert itt sokkal jobbak a tanulási lehetőségek; most a szombathelyi kórház szülészet-nőgyógyászati osztályán dolgozik.

- Egy ideig maradni akartam, de Romániában más a rendszer, ott sajnos csak egyetemi városban lehet rezidensként dolgozni, így főleg román anyanyelvű települé­sek jöhettek szóba. Ettől függetle­nül Marosvásárhelyen kezdtem a képzést a klinikán, de ott 38-an voltunk rezidensek, plusz az or­vostanhallgatók. Emiatt nem na­gyon fértünk hozzá a munkához. Nekem nem a fizetés volt a fő mo­tivációm, sokkal inkább az, hogy Szombathelyen lehetőségem van olyan beavatkozásokat - kis mű­téteket, szülésvezetést, császár­metszést - végezni, amit Romá­niában sokáig szinte lehetetlen volna. Több esélyt adnak, ezáltal jobban és többet tanulunk. Arról nem is szólva, hogy Romániával ellentétben itt kifizetik az ügyele­teket, így ezekből a másodállások­ból és a közel 131 ezer forintos re­zidensi ösztöndíjból már meg le­het élni. De nem hagytam el végleg Romániát, szakorvosként szeret­nék majd hazamenni, bár most nagyon jól érzem magam itt is - mondja az erdélyi rezidens.

BETERVEZETT ORVOSELCSÁBÍTÁS

Rácz Jenő, a Magyar Kórházszö­vetség korábbi elnöke úgy véli, Románia 2007-es EU-csatlakozá­sáig volt jellemző, hogy erdélyi területekről és a Felvidékről is je­lentős számban jöttek orvosok és szakdolgozók hazánkba, de ma már inkább Nyugat-Európát ve­·szik célba. Mint mondja, az idegen nyelvű szakmai tudás mára szinte mindenkire jellemző, de bizonyos országok - például Norvégia és Svédország - nyelvtanfolyamot is szerveznek a külföldről érkező or­vosoknak.

Az Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központ adatai alapján 2014-ben 135 külföldön szerzett egészségügyi szakképesítést is­mertek el, ebből kilencvenhetet magyar, húszat román állampol­gárságú személy igényelt - a kül­földi munkavállalók több mint fe­le 25 és 29 év közötti fiatal. Ennek sajnos többszöröse a kivándorlók száma, összesen 1943 egészség­ügyi dolgozó (orvos, fogorvos, ápoló, gyógyszerész, szülésznő stb.) igényelt külföldi, egészség­ügyi munkavégzéshez szükséges hatósági bizonyítványt. A legtöb­ben (621) ebben az esetben is 25 és 29 év közötti fiatalok.

- Nyugaton már rég betervez­ték a kelet-európai orvosok elcsá­bítását, nemhiába volt annak ide­jén Románia uniós előcsatlakozási tárgyalásai folyamán az orvosi és a gyógyszerészi szakma az elsők között, amiket elismertek mint EU-konform képzést- mondta la­punknak Tar Gyöngyi, a Hargita Megyei Népegészségügyi Igazga­tóság vezetője. úgy véli, Európá­ban mindenhol intenzív terápiás (altatóorvos) hiány van, elsőként itt vezették be az európai szakvizs­gát, amelynek lényege, hogy on­line elérhető, és sikeres teljesítés után az orvos azonnal mehet Európába, nem kell szakmai kép­zést igazoló okirat Mint az intéz­ményvezető kifejtette, tudatosan könnyítik az orvoselvándorlást, hiszen Európára és az Egyesült Ál­lamokra is érvényes, hogy az or­vostudomány fejlődésének is kö­szönhetően magasabb az átlag­életkor, az elöregedő társadalom­nak pedig több orvosra van szük­sége az idős emberek ellátásához.

Tar Gyöngyi Temesváron vé­gezte az orvosi egyetemet, majd a többséggel ellentétben kelet, a magyarlakta települések felé vette az irányt, mert úgy érezte, ott nagyobb szükség van a munkájára. Folyamatosan, olykor naponta több állásajánlatot is kap kecseg­tető fizetésekkel, de nem gondol­kodik a váltáson; mint mondja, ezt az életformát választotta.

- Személyesen és mint intéz­ményvezető is sajnálom, hogy a romániai magyar orvosok és ápo­lók elhagyják az itteni kórházakat, mert tényleg nagy szükség volna rájuk - bár megértem, hogy ez mindenkinek 'a személyes dönté­se. Ösztöndíjasként én is tanultam Nyugat-Európában, és dolgoztam Magyarországon is, de itthon mindig jobban éreztem magam. Ez persze alkatfüggó, van, aki ak­kor érzi jól magát, ha egyjöval na­gyobb fizetés érkezik a számlájára. Senkit nem lehet elítélni, arra pe­dig nincs mód, hogy megállítsuk őket: Hathatós fizetésnövekedés és az orvosok társadalmi megbe­csültségének javítása nélkül ezt a jelenséget nem lehet visszafordí­tani - mondja.

UTOLSÓ UTÁNI ESÉLY

- Aktuális és fájó probléma volt az elmúlt években Erdélyben az or­vosok és ápolók külföldi munka­vállalása, ez az utolsó utáni esély az orvoselvándorlás megállításá­ra. A magyar egészségügyi dolgo­zóknak a kivándorláshoz ráadásul idegen nyelvet sem kell megtanul­ni, és jobb lehetőségek várják őket Magyarországon. Ugyanakkor 2014 márciusától 41 új, fiatal or­vos érkezett Hargita megyébe, az elvándorlási folyamat tehát ideig­lenesen leállt, bár a rossz körül­mények miatt korántsem biztos, hogy ezek az orvosok kitartanak - hívta fel a figyelmet Tar Gyöngyi.

Mint arról Zombor Gábor, az Emberi Erőforrások Minisztériu­mának egészségügyért felelős ál­lamtitkára korábban elsőként a Magyar Nemzetnek nyilatkozott, egyre gyakoribb probléma Erdély­ben, hogy az ottani magyarokat nem tudják megfelelően ellátni, mert nyelvi akadályok lépnek fel. Az államtitkár szerint az intézmé­nyekből fogynak a magyar nyelvű orvosok és ápolók, ezért a magyar kormány egy sürgősségi és inten­zív osztállyal is rendelkező erdélyi magyar kórház felépítését fontol­gatja. Tar Gyöngyi erre reagálva azt mondta: elhibázott döntés vol­na a kórházat Nagyváradon felépí­teni, mivel a nyugati országrész­ben élő, amúgy is mozgékonyabb, vagyonosabb és románul jól be­szélő szórványmagyarság tovább­ra is átjárna Debrecenbe és Sze­gedre. A székelyföldi tömbben élő, hátrányos helyzetű magyarokat ez választás elé állítaná: vállalják a költséges és fáradságos utazást a rossz utakon, betegen, hogy a ma­gyar kórházban gyógyuljanak, vagy maradnak otthon, az orvoshiánnyal. Úgy véli, ha Nagyvára­don épül az intézmény, az tovább ronthatja a szakorvosok arányát a Székelyföldön, mert Magyaror­szág és más, nyugati országok mellett egy harmadik elszívó hatá­sú kereseti lehetőség lesz.

- Ha tényleg ez a terv, az arról árulkodik, hogy nem történt ala­pos egészségpolitikai stratégiai konzultáció és elemzés, tehát szá­momra átláthatatlan érdekek ve­zérelték a döntést. Kár, mert tá­madható, s borítékolható, hogy nem fogja enyhíteni az erdélyi magyarság egészségügyi problé­máit - fejti ki Tar Gyöngyi.

Az ellátási problémákkal kap­csolatban az intézményvezető el­mondta, huszonöt éven keresztül elvándoroltak az orvosok, nagyrészt Magyarországra, hiszen ott volt a legkönnyebb a nyelvi beil­leszkedés.

- Ez óriási érvágás volt a ma­gyar lakosságnak; most kezd ja­vulni a helyzet. A fiatalok egy ré­sze úgy döntött, Hargita megyébe jön, bár tény, hogy nem mindenki beszél közülük magyarul, de már tárt karokkal fogadunk minden­kit. Stratégiát kellett váltani, hi­szen a hiány miatt minden orvos­ra szükség van, nem engedhetjük meg, hogy kizárólag magyarul be­szélő szakembereket keressünk. Sajnos azonban az idősebb bete­gek közül van, aki egyáltalán nem beszéli a román nyelvet. Ám a le­leteket nekik is csak állami nyel­ven lehet kiadni, így ha nem kap­nak mellé anyanyelvi magyaráza­tot, akkor utólag ezekből nem bol­dogulnak. Még a fiatalok között sem mindenki tud eligazodni egy román nyelven megírt orvosi dokumentumban, ez a hátrány akár a gyógyulást is befolyásolhatja - avat be a jelenlegi helyzetbe egy gyakorló orvos.

- Nincsenek könnyű helyzet­ben az idősek mellett a gyerekek sem, hiszen ők még nem beszél­nek románul, ezért nagyon nehéz megértetniük a panaszaikat. Ez fordítva is igaz, a személyzet sem könnyen tudja a vizsgálatoknál el­magyarázni nekik a szükséges részleteket; háromévesnél idő­sebb gyermek esetében pedig csak kevesen tudják megfizetni a kísé­rő szülő kórházi tartózkodását - mondja Tar Gyöngyi.

Még nem tudni, hogy a most érkező fiatal orvosok végül ma­radnak-e - és ha igen, meddig - a megyében, hiszen Romániában nem szükséges erre vonatkozó szerződést aláírni, bármikor dönt­hetnek úgy, inkább külföldön vál­lalnak állást. A fizetésekkel kap­csolatban Tar Gyöngyi elmondja, egy 10-15 éves tapasztalattal ren­delkező szakorvos fizetése átlago­san 500 euró körül mozog ügyeleti díjakkal együtt. Persze szakmán­ként ez lehet eltérő, például a kór­bonctanászok, a sürgősségi, in­tenzív vagy fertőzőosztályokon dolgozók és az altatóorvosok pót­lékot is kapnak, ami akár a fizeté­sük száz százaléka is lehet. A fris­sen végzett szakorvosok 300 eurót kapnak, a legjobb helyzetbe pedig a rezidensek kerültek, nekik a ha­vi 200-250 euró körüli fizetés mel­lé jár egy 200 eurós állami támo­gatás is. - Felborult a bérlista, mivel a pótlék miatt a rezidensek összesítve többet kapnak, mint egy frissen végzett' szakorvos - hangsúlyozza Tar Gyöngyi.

ELHIBÁZOTI DÖNTÉSEK SOROZATA

Magyarországgal ellentétben Ro­mániában az orvoselvándorlás megakadályozására nincs jól mű­ködő, kidolgozott stratégia és konzultáció. Tar Gyöngyi szerint egyedül a rezidensek bérének ki­egészítése tekinthető erre vonat­kozó intézkedésnek. Jelenleg olyan tervezeten is dolgoznak, amelyik megengedi, hogy az álla­mi kórházakban, állami pénzből 'finanszírozott eszközökkel ma­gánpraxist folytathassanak az or­vosok, ám ez szerinte valójában egy elhibázott döntés, hiszen nem a fiatalokat támogatja: nekik ugyanis nincs olyan pacientúrá­juk, hogy rögtön magánrendelést indítsanak. Az egészségügyi igaz­gatóság vezetője szerint az egye­düli eredményes, bár korántsem tudatos intézkedése az országnak, hogy orvostúlképzés van. ·

- Sokkal súlyosabb volna a helyzet, ha nem lenne ennyi Ro­mániában végzett orvos. Ugyan­akkor ez egy irracionális döntés is, hiszen ez az egyik legdrágább kép­zési forma, körülbelül 70 ezer euróra rúg egy orvos hatéves kép­zése. Székelyföld gazdaságilag sem vonzó térség a fiatal orvosok és az egészségügyi szakemberek számára, többek között ezért sem biztos, hogy itt maradnak a dolgo­zók. Az emberek errefelé közis­merten szegények, ráadásul a mindennapi élet, a ruházkodás, az ételek is sokkal drágábbak, hiszen a környezeti adottságok miatt hosszú ideig tart a tél, és szinte semmi nem terem meg. Emellett hagyományosan nincs ipar, az önálló gazdaság nagyon kezdetle­ges, és gyenge a turizmus is. Az itt élők nem engedhetnek meg ma­guknak olyan fokú és árú szolgál­tatásokat, mint más térségekben - márpedig az orvos a pácienseiből él, szükségük van egymásra.