Orvosok mozgalma a hálapénz ellen - Levelezgető tagozat

Egyre több orvoscsoport lázad a hálapénz ellen, bár momentán az tartja össze az egészségügy omladozó építményét.

Hetek alatt keresztül lehetne vinni, hogy a parlamenti szavazógépezet megtiltsa a hálapénz adását és elfogadását, akár visszamenőle­ges hatállyal is. Az eredmény azonban alighanem drámai lenne: még többen mennének külföldre dolgozni, s a ma is létező pénzszerző kerülő utak kialakítása egyre inkább kényszerré válna. Hiszen a sztárorvosokhoz már ma is jobbára csak a magánpraxisukon keresztül lehet eljutni, ezt pedig csupán a fizetőképes betegek engedhetik meg maguknak. A hálapénz tünet, egy rosszul működő, beteg rendszer kompenzációs mecha­nizmusa, így kiiktatása egyetlen tollvo­nással beláthatatlan következményekkel járna - fejtegette egy hozzászóló az 1001 orvos hálapénz nélkül Facebook-csoport oldalán. Hozzátette, hogy a hálapénz megmérgezi a beteg-orvos kapcsolatot, megalázó, torzító hatású, átláthatatlan, rossz - ennek ellenére nem ez az egész­ségügy legfőbb betegsége.

A közösségi médiában szerveződő, a hálapénzt elutasító orvosok mozgalma a szegedi klinikákról indult, a tagjai által fogalmazott nyílt levelek a paraszolvencia kiiktatásának kívánalma mellett a beteg­ellátás biztonságának hiányára is felhív­ják az emberi erőforrások miniszterének a figyelmét. A petíciót aláíró 64 orvoshoz a januári első munkanapra további 717 kollégájuk csatlakozott, azt firtatva, milyen lépéseket kíván tenni a kormányzat az egészségügyben dolgozók anyagi meg­becsüléséért, és hogy mikor hívnak össze széles körű szakértői kerekasztalt, ahol az ágazat vezetői szóba elegyednek a szakma képviselőivel. Egyelőre azonban a jogszabá­lyok nem vesznek tudomást az új érdekérvé­nyesítő mozgalmakról, a minisztérium ille­tékeseinek nem velük, hanem a hangját évek óta nem hallató „reprezentatív" szakszerve­zet képviselőjével kell egyeztető tárgyaláso­kat folytatniuk a 2016-os béremelésekről.

Mivel a becslések évi 20 milliárdtól 70 milliárd forintig terjedő paraszolvenciát valószínűsítenek, becsületesebb lenne kijelenteni, hogy senkinek fogalma nincs, ki milyen címen ad, illetve fogad el pénzt az egészségügyben, ÁZt azonban a gya­korlott betegek is érzékelik, hogy a pénz - legyen az bármennyi - igencsak egyenlőt­lenül oszlik el a gyógyítók között. A neves operatőröknek, szakmai notabilitásoknak nem túlságosan titkolt extra árfolyamuk van, míg a pályakezdők jellemzően kima­radnak a pénzosztásból. Mivel a zsebbe tett összegek után többnyire nem adóznak, és járulékot sem vonnak le belőlük, kiváltá­sukra legalább a borítékba tett pénzeknek a duplájára volna szükség, és ehhez adódna még az igazságtalan fizetési aránytalansá­gok megszüntetésének költsége.

Az még csak-csak érthető, hogy a szürke­-fekete zónában keletkező jövedelmek nagy­ságáról nehéz információt szerezni, az azon­ban meglehetősen bizarr, hogy a szinte teljes mértékben államosított egészségügy kere­seti viszonyairól a legfrissebb hozzáférhető adat 2014-es. A Magyar Államkincstár által utalt bérekből negyedévente készült össze­foglaló, amelyet az Egészségügyi Nyilván­tartási és Képzési Központ közöl az interne­tes honlapján, ám éppen egyéves késéssel. Mivel azonban 2015-ben mindössze 5,3 milliárd forint bértöbblet kifizetéséről lel­hető fel minisztériumi közlemény, az ágazat összességében 400 milliárd forintot is meg­haladó bruttó bértömegének változása elha­nyagolható volt. A Magyar Orvosi Kamara is, immár sokadszor, középtávú bérfelzár­kóztatási programot sürget. A Magyar Rezi­dens Szövetség felmérése szerint az orvosok migrációjának megállításához minimálisan nettó 300 ezer forint kezdő alapbérre lenne szükség, a szakorvosokat 500 ezer, a főorvo­sokat 700 ezer forint nettó fizetéssel lehetne marasztalni. Ezenfelül kellene az oktatás­ban, a szakorvosképzésben részt vevő dok­torokat díjazni.

Jóllehet nem tér ki a statisztika az orvosi szakmánkénti és beosztások szerinti rész­letekre, az átlag világosan mutatja, hogy a valóság és a vágyott kereset a korábbi eme­lések ellenére igen messze van egymástól..A teljes munkaidőben foglalkoztatott orvo­sok havi nettó keresete 2010-ben átlagosan 197 ezer, 2014 végén 320 ezer forint volt. Igazságtalan lenne azonban csupán a dok­torok elégedetlenségéről szólni, a szakdolgo­zók fizetése is méltatlanul alacsony - állítja az RTL Klub nézőinek szavazataival az év emberének választott Sándor Mária, a fekete pólós demonstrációt elindító, a szakszerve­zeti mozgalomból és a munkahelyéről is kiszorult, szókimondó ápolónő. Állítását a számok nem is cáfolják, hiszen' a szakdol­gozók átlagosan havi 137 ezer forintot visz- · nek haza, míg az „egyéb" kategóriába sorolt, a fizetésrendezésekből évek óta kihagyott egészségügyi adminisztrátoroknak, pénz­ügyeseknek, informatikusoknak 112 ezer forintos átlagkeresettel kell beérniük.

Az idei béremelésre a szaktárca szerint 12,8 milliárd forintot szán a központi költ­ségvetés. Ezzel az összeggel a korábban nem megemelt, hanem „kiegészített" alapbé­rekhez igazítják a különböző pótlékokat, például az ügyeletért vagy a túlmunkáért járó fizetséget. A minisztérium úgy számol, hogy ez a szakdolgozóknak havi 5-15 ezer, az orvosoknak 20-25 ezer forint többletet jelent. A különféle jövedelemkiegészítő ösz­töndíjakkal maradásra bírt rezidensek első csoportja hamarosan szakvizsgát tesz, így a jövedelmük jelentősen csökkenne, ezért a szakvizsga megszerzését követően, legfel­jebb öt éven át havi 151 ezer forint plusztá­mogatásban részesülnek - feltéve, hogy köz­finanszírozott egészségügyi szolgáltatónál helyezkednek el. Csakhogy ezzel kezelhe­tetlen bérfeszültség keletkezik - pontosab­ban folytatódik - a preferált pályakezdők és a gyakorlott szakorvosok között.

 Kórházi napidíjat és a vizitdíjat 2008-ban  leszavazók kétharmada ma már támogatna egy plusz fizetési kötelezett­séget, ha a bevétel az egészségügyben maradna - derült ki a Publicus Intézet novemberi felméréséből. A Szinapszis Kft. pedig a Rezidens Szövetség megbízásából azt kutatta, mekkora a hálapénzrendszer támogatottsága. A megkérdezett orvosok 89 százaléka elutasította ugyan a hála­pénz intézményét, de a kétharmaduk a „jelen helyzetben", szükséges rosszként, megalkuszik vele. Ami pedig a donorokat illeti, a többség több figyelmet, jobb ellá­tást óhajt megszerezni a pénzéért. Konk­rétan a „saját" orvos választása az, amit a válaszadók 63 százaléka célként jelölt meg. Ugyanakkor a szabad orvosválasztást a túlnyomó többség szerint az egészségügyi intézményeknek ingyenesen, fizetési köte­lezettség nélkül kell biztosítaniuk. Ennyi egymást kizáró kívánalomnak azonban lehetetlen megfelelni. A klasszikus közgaz­dasági egyenlet, amely szerint az „ingyenes, jó minőségű és könnyen hozzáférhető" hár­masából egyszerre csak kettő tud teljesülni, továbbra is igaz. Ha ingyenes és könnyen hozzáférhető, akkor nem jó minőségű, ha pedig jó minőségű, akkor vagy nem ingye­nes, vagy nem hozzáférhető is .