Parlamenti ciklusokon átívelő, konszenzusos terveket kell kidolgozni az egészségügyben bizonyítékokon alapuló döntésekkel.
Tudományos bizonyítékokon, explicit kritériumokon alapuló, nyilvánossá tett egészségpolitikai döntésekre van szükség az egészségügyi közkiadások meghatározásánál. Ez nemcsak azért fontos, mert a rendelkezésre álló forrás szűkös, és nem lehet fenntartani belőle a jelenlegi infrastruktúrát, humán erőforrást, s a biztosítási csomag finanszírozására nem elegendő, hanem azért is, mert a támogatási döntések elsődleges célja az egészségi állapot javítása - fogalmazott dr. Kaló Zoltán, az ELTE TáTK intézetvezető egyetemi tanára a Napi.hu portál „Az egészségügyi ellátórendszer fenntartható fejlesztése" címmel rendezett szakmai konferenciáján december elsején.
Saját bevallása szerint kissé kisarkítva, ám mégis a valós problémákat érzékeltetve vázolta az egészségügy jelen helyzetét: fokozódó erkölcsi válság mutatkozik, megeshet, hogy határidőre nem fizetnek ki egészségügyi dolgozókat, a beszállítók folyamatosan kifizetetlen számláik miatt panaszkodnak, az intézmények pedig amiatt, hogy ők sem kapnak elég pénzt. A rendszerben a gyógyszergyártók is elégedetlenek, mondván, idehozzák a világ legmodernebb gyógyszereit, míg a finanszírozó szerint a gyártó megpróbálja őket manipulálni. A gyártók között is nézetkülönbségek vannak, s általában rossz a közvélekedés róluk, mintha csak taposóaknákat gyártanának, s nem gyógyító készítményeket. A betegek elbizonytalanodnak, s a komplementer medicinák felé fordulnak. Rengeteg a panasz az ellátórendszerre, elég csak beleolvasni az online fórumokba, blogokba, szinte horrorisztikus történeteket osztanak meg egymással.
Mi lehet a megoldás? Kaló professzor szerint mindenképpen a partnerség, sértődés helyett a vélemények elfogadása még akkor is, ha kritika fogalmazódik meg. Nem maradhatnak el a széles körű szakmai egyeztetések, s olyan konszenzusos terveket kell kidolgozni, amelyek parlamenti ciklusokon is átívelnek.
Ehhez pedig szükség van tudományos bizonyítékokon alapuló döntésekre, hiszen nem elég azt tudni, hogy mit finanszírozunk, azt is tudni kell, hogy miért tesszük. A szakmai alapot az egészségügyi technológiai értékelés adja, beleértve az egészséghatás-vizsgálatot, a költséghatékonysági modellezést, a költségvetési hatás elemzését, a döntéseket pedig tudományos módszerekkel kell monitorozni. Ha ezek megvalósulnak, akkor lehet eredményességalapú kockázatmegosztási megállapodásokat kötni, s fizetni, ha eredmény mutatkozik, ugyanakkor árat csökkenteni vagy támogatást visszavonni, ha nem.
Hogy miért nincs szükség technológia értékelő szakemberekre, azt - a sértődések megelőzése érdekében - lengyel példán mutatta be. Tényként kezelhető, hogy Közép-Kelet-Európában túlárazottak a gyógyszerek, hiszen az európai referenciaár szerint kell kalkulálni (tehát nem a gyártók hibája), emiatt tízből nyolc gyógyszer nem költséghatékony. Felvetődik a kérdés, kire van szükségük a gyógyszergyártóknak emiatt? Leginkább is lobbistákra, hiszen a személyes meggyőzés a fontos, vagy a jelentős lobbierőt képviselő betegszervezetekre,de legkevésbé a technológiai értékelést végző szakemberekre. A döntéshozatali mechanizmus ugyanis nem transzparens, a támogatás megszerzéséhez az informális ismeretek a fontosak. Húsz évvel ezelőtt az orvoslátogatói hálózat volt a legkritikusabb eleme a gyógyszeripari vállalkozás sikerének, vagyis annak, hogy kap-e a cég támogatást, most viszont a személyes kapcsolatok a legfontosabbak. Egy lengyel cikk szerint a közszférában dolgozók és a technológiai értékelésen, beadványokon dolgozó tanácsadó cégek egy szűk és egy szorosan összefonódó társadalmi kört alkotnak, vagyis ők tudják befolyásolni a támogatói döntéseket.
Nyugat-Európában ugyanakkor más a helyzet: nyilvánosak a támogatáspolitikai döntésekről szóló dokumentumok, a technológiai értékelési háttéranyagok, a holland, francia technológiai értékelő cégek szakemberei 10-15 éve dolgoznak ugyanott, nyilvánosan zajlik a meghallgatás, ha találkoznak az ipari képviselőkkel. Az EU mindezt támogatja, mert pénzt ad arra, hogy a döntés előtt párbeszédet folytassanak felek.
Magyarországon ehhez képest jelentős elmaradásban vagyunk, de komoly lehetőségeink vannak, hiszen a régióban először nálunk alakult meg Technológiai Értékelő Iroda (TÉI), s csak nálunk folvik.a régióban mesterképzés technológiai értékelési fókusszal. Kellő számú szakember került ki a hazai képzőhelyekről, erős egészség-gazdaságtani társaságunk van.
A hazai tanácsadói piac elérheti a félmilliárd forintot, tagjai leginkább az OEP-től kerültek ki, s hivatalosan nem kérnek külső szakértői véleményt, nincs konzultáció, párbeszéd. Nem érhetőek el a támogatáspolitikai döntések indoklásai, holott sok közpénzt osztanak szét, így kérdés, hogy vajon jól osztják-e szét.
Ígéretesnek tartja, s pozitív változást vár attól, hogy az OGYÉl-be becsatolták az TÉI-t, mert ezzel esély van arra, hogy transzparenssé váljon a működés. A gyógyszerügyi hatóság ugyanis jól, bizonyítékokon alapulva működteti a gyógyszer regisztrálásokat.
Kaló professzor szerint jó irányba indulhatunk, hiszen rendelkezésre állnak a szakemberek, az egyetemi központok és a tanácsadó cégek, valamint a jó és a rossz szakmai tapasztalatok, így csak a politikai elkötelezettség hiányzik ahhoz, hogy az egészségügyi közpénzek elosztásának szakmai alapjait és transzparenciáját javítsuk, ha ez sikerül még kevés pénzből is sokkal többet lehet majd kihozni.