Oberfrank Ferenc volt OEP-főigazgató szerint egyszerűen hazug az egészségügy rendszere – derült ki a neves közéleti személyiségekből álló Eötvös József Csoport vitaestjén a Párbeszéd Házában.

Az ellátórendszer nem is tekinthető igazán rendszernek, hiszen például a finanszírozás és a betegellátás teljesen elválik egymástól – kezdte mondandóját Oberfrank Ferenc, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár volt főigazgatója. Szerinte a törvényi szabályozás nem teszi lehetővé a minőségbiztosítást és az ellenőrzést, valamint nincsenek meg a közegészségi állapot szempontjából kritikus prevenció feltételei sem.

A szakember kifejtette, hogy az elsődleges probléma nem a forráshiány, hanem a szabályozásból és a hagyományokból eredő, nem hatékony struktúra. Mivel a szervezeti működés kiszámíthatatlan és átláthatatlan, nem létezik megfelelő államigazgatási menedzsment, amely az egészségügyi szervezetrendszert működtetni tudná. 

„Hogyan működik mindezek ellenére az egészségügy?” – tette fel a költő kérdést Oberfrank. A kutatóorvos szerint „hallgatólagos megállapodás létezik az ellátási döntéshozók és a politika között”, így a fő problémákhoz nem nyúlnak hozzá. Ebben a hazug rendszerben a problémákat nem döntéshozói szinten kezelik, hanem automatikusan kifejlődnek az olyan mikroszintű alkalmazkodási stratégiák, mint amilyen a hálapénz elfogadásának a gyakorlata.

Ugyanakkor az állam egyedül nem tudja megoldani az egészségügy problémáit, erre legfeljebb „tisztes, de nem forradalmi” próbálkozásokat tehet, mint amilyen Ónodi-Szűcs Zoltán öt pontja. A megoldás az lenne, ha a kormányzat prioritásként, nem pedig ágazati problémaként kezelné az egészségügyet, s ha együttműködne a for-profit és a civil szektorral az intézményi struktúra átalakításában – mondta a volt OEP-főigazgató.

Az Eötvös József Csoport olyan neves közéleti személyiségekből áll, mint Sólyom László volt államfő, Bod Péter Ákos volt jegybankelnök vagy Chikán Attila, az első Orbán-kormány gazdasági minisztere. A csoport célja, „hogy rendszeres összejövetelekkel olyan intellektuális és értékelvű közösséget teremtsen, amelyben közéleti kérdések színvonalas és őszinte megvitatására kerülhet sor”.