Több száz, döntően tb-finanszírozott egészségügyi vállalkozást hoz nehéz helyzetbe a minimálbér és a garantált bérminimum januártól kötelező emelése. A cégeket képviselő szervezetek a nemzetgazdasági miniszterhez fordultak.
Egyelőre nem látszik, miből tudják majd előteremteni a januártól esedékes kötelező béremelések fedezetét azok a vállalkozások, amelyek árbevételének nagy része az egészségbiztosító által finanszírozott termékek, illetve egészségügyi szolgáltatások értékesítéséből származik. Az érintett cégek ugyanis évek óta nem emelhették áraikat, miközben költségeik folyamatosan emelkedtek, így bár fontosnak tartják a dolgozók bérszínvonalának növelését, azt az árak változatlanul hagyása mellett nem látják megvalósíthatónak.
A területen működő szakmai és érdekképviseletek ezért Varga Mihályhoz fordultak, felhívva a nemzetgazdasági miniszter figyelmét arra, hogy a sorozatgyártású gyógyeszközök árát tizennegyedik, az egyedi rendelésre készülő segédeszközök előállítói árait pedig hatodik éve nem emelhették a gyártók-forgalmazók. (Az előbbi körbe tartoznak például a daganatos betegek által használt sztómazsákok, kötszerek, rögzítőeszközök, az utóbbiba a speciális kontaktlencsék, gyógycipők stb.) De hasonló helyzetben vannak a dialízisállomásokat működtető vállalkozások is, miután a művesekezelés finanszírozása kilencedik éve nem emelkedett.
Ebben a helyzetben kellene a november végén aláírt bérmegállapodás értelmében jövőre 15 százalékkal emelni a minimálbért és 25 százalékkal a garantált bérminimumot, 2018-ban pedig további 8 százalékkal az előbbit és 12 százalékkal az utóbbit. A gyógyászati segédeszköz területen ez hozzávetőlegesen 450 vállalkozást hoz nehéz helyzetbe, amelyeknél mintegy 3800 munkavállalónak kellene emelni a fizetését. A műveseállomásokon további körülbelül 1500 dolgozót érint a bérmegállapodás.
A szakmai és érdekvédelmi szervezetek szerint ezért mindenképpen szükséges egy árkorrekció, amelyre a szövetségek az elmúlt években már több olyan javaslatot is tettek, amely egyaránt figyelembe veszi a betegek és a költségvetés teherbíró képességét. A cégek hosszú ideje sürgetik a segédeszközök általános forgalmi adójának 5 százalékra csökkentését. Ez ugyan áfabevétel-kiesést jelentene a költségvetés egyik, ugyanakkor kiadáscsökkentést a másik oldalán úgy, hogy a betegek terhei nem nőnének, és a befagyasztott árakhoz is hozzá lehetne nyúlni.
Magyarországon becslések szerint 1-1,2 millió ember szorul tartósan vagy átmenetileg gyógyászati segédeszközre (gyse). A rendszeresen kerekesszékkel közlekedők, hallókészüléket vagy gyógycipőt viselők száma nagyjából nyolcszázezerre-egymillióra tehető. Rajtuk kívül mintegy kétszázezer betegnek kell speciális kötszert, pelenkát vagy kompressziós harisnyát használnia egy-egy műtét után.