A kórházi kapacitások újraosztására készül a kormány, a várható érdeksérelmek pedig újabb vihart kavarhatnak a sokat próbált ágazatban. Közben az is egyértelművé vált, hogy a kabinet kiűzné az állami egészségügyből a magánellátókat. Ez szakértők szerint megvalósíthatatlan.
Még el sem kezdődtek az egyeztetések a kórházak státusának tervezett megváltoztatásáról, Nagykanizsán máris száznál többen tüntettek a Kanizsai Dorottya Kórház súlyponti szerepének megőrzéséért. “Pedig ha a politika és a demagógia ismét legyőzi a szakmát, beláthatatlan mélységbe süllyed az adósságtehertől sínylődő gyógyító ágazat” – mondta lapunknak az egyik kis kórház vezetője. Annak ellenére, hogy intézménye biztosan egy nagy kórház telephelyeként működik majd.
A következő hetekben sorra kerülő megyei és budapesti egyeztető fórumokon kellene megszületnie a megállapodásnak arról, hogy egy adott térség kórházai milyen gyógyítási feladatokat látnak el ezután, melyik alkalmas arra, hogy központi intézményként a gyógyítás teljes spektrumában fogadja a betegeket. A kórházvezetőknek a fenntartó Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézettel (GYEMSZI), a finanszírozó Országos Egészségbiztosítási Pénztárral (OEP), az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálattal és a kormányhivatalokkal közösen kell kialakítaniuk az új konstrukciót. Az ágazatért felelős államtitkárnak ugyanis február végéig kell javaslatot tennie a kormány elé a konkrét átalakításokról annak érdekében, hogy az intézmények március végéig új struktúrában dolgozzanak és megszabaduljanak a becslések szerint 60 milliárd forintra rúgó adósságuktól. Az egészségügyért felelős államtitkárság ezzel kapcsolatban arról tájékoztatott: “A központi költségvetési szervek pénzügyi problémáinak kezelésére a céltartalékok között 60 milliárd forint áll rendelkezésre, amely a kormány döntését követően használható fel a tartozásállománnyal összefüggő gazdálkodási nehézségek rendezésére.”
Bár Zombor Gábor bizakodva tekint a változások elé, ám arra kicsi az esély, hogy konszenzusos megállapodás szülessen. Az államtitkár nemrég egy háttérbeszélgetésen közölte, hogy egyezség híján kénytelenek lesznek megyénként és a fővárosban is kijelölni, hogy melyik kórház lesz a centrum, amely köré csoportosulhatnak a tervezhető műtéteket, az alapvető beavatkozásokat végző intézmények. A központi kórházaknak korszerű sürgősségi ellátó részleggel kell rendelkezniük, és egy telephelyen kell alkalmasnak lenniük a multidiszciplináris (több orvosi szakmát művelő) és definitív (befejezett) betegellátásra. A kevésbé súlyos eseteket a hozzájuk tartozó kisebb intézményben látják majd el.
Nem ördögtől való az elgondolás, hiszen például Vas megyében – a sárvári rehabilitációs intézetet kivéve – a szombathelyi megyei kórház áll a centrumban, s mellette működnek a kisebb intézmények. A legtöbb megyében más a helyzet, ott egymással rivalizálnak az ellátók. Emiatt borúlátó Molnár Attila, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének elnöke. A Zala Megyei Kórház gazdasági igazgatója az ellenállás okát úgy fogalmazta meg, hogy nem csak a vezetők egzisztenciáját érintheti a változás, ennél sokkal nagyobb gond az orvosok és szakdolgozók sorsának bizonytalansága. Márpedig ez utóbbi elkerülhetetlen lesz, hiszen ha egy megye két kórházában ugyanazon gyógyító szakmában két fél osztály működik, azt biztosan összevonják, mivel a szétaprózott ellátás nem költséghatékony. Így aztán lesz, ahol megszűnik az egészségügyi dolgozók állása, amit valahogyan kezelni kell – mondja.
Mivel a kórházi struktúra átalakítása együtt jár az egészségügyi háttérintézmények összevonásával, feladataik szétosztásával, a betegútszervezés is átkerül az OEP-hez a megszűnő GYEMSZI-től. A pénztárnak nagyobb lesz a döntési szabadsága abban, hogy az egyes ellátásokat melyik intézménytől vásárolj a meg. “Az OEP adatbázisa alapján ugyanis nemcsak az követhető, hogy egy-egy kórházban milyen feladatot végeznek, de az is kiolvasható belőle, hogy indokolt volt-e a beavatkozás, és ki kell-e azt fizetnie a közbiztosítónak” – állítja Molnár Attila, aki korábban éveken át vezette az egészségbiztosítási pénztár finanszírozási osztályát. A szakember két fontos elemet emel ki az államtitkárság terveiből. Pártolja, hogy az OEP által finanszírozott kapacitásokat lakosság- és feladatarányosan osztják majd el, tehát úgy, hogy ne az adott osztály ágyszáma határozza meg az intézménynek járó díjat. Azt is örvendetesnek tartja, hogy megyei szinten határozzák meg a minimális gyógyító kapacitásokat. “Higgye már el végre az ágazat vezetése, hogy a kórházi menedzsment képes optimalizálni az ellátást, hozzá tudja igazítani azt például a szezonális betegforgalmi ingadozásokhoz. Ha a kórházvezetők ezt az önállóságot és bizalmat megkapják, az egészségpolitika bizton számíthat a támogatásukra” – állítja.
Ezzel az elvárással valószínűleg nem lesz gond, hiszen az intézmények menedzsmentjére mint felelős vezetőkre tekint a kórházak működtetéséért felelős központi intézmény főigazgatója. Ónodi-Szűcs Zoltán úgy fogalmazott a Medical online munkatársának: a GYEMSZI-utód Állami Egészségügyi Ellátó Központ dolga nem a kórházak mindennapi problémájának megoldása, hanem hogy megfogalmazza az intézményekkel szembeni elvárásokat. Értelmetlennek nevezte, hogy a helyben megoldható feladatokkal is hozzájuk forduljanak, hiszen az komoly akadálya az önálló gyógyító munkának.
Van, aki nem optimista. “Nem látom a realitását annak, hogy a tervezett változásokat végigviszik” – jelentette ki lapunk munkatársának az egyik kórház főigazgatója. Nem tiltotta ugyan meg, hogy névvel idézzük őt, de azt mondta, hogy túlzottan nem örülne annak. Valószínűleg sokan tartanak a leváltásuktól, állítólag a Zala megyei, a nyíregyházi, a szolnoki és az egri kórház vezetőinek már útilaput kötöttek a talpára. “Azért nem lehet ebben az országban következetesen végigvinni az egészségügy átalakítását, mert a politika mindig beleszól, főleg a fővárosban kell tartani a kemény összecsapásoktól” – mondta a főigazgató. “Beleszólt, amikor az 1990-es években még regnáló Egészségbiztosítási Önkormányzat (a testület a járulékfizető munkáltatók és a munkavállalók, valamint a kormány képviselőiből állt) 32 kis kórházat akart bezárni; beleszólt Molnár Lajos egészségügyi minisztersége alatt a 2007-ben zajló kórházbezárásokba. Most sem lesz ez másként, hiszen az átalakítást koordináló testületekben benne vannak a kormányhivatalok.” A helyi ellenállást is le kell valahogy gyűrni. Például a nagykanizsai kórház előtti demonstrációt követően Teleki László, az MSZP országgyűlési képviselője úgy fogalmazott: a betegek érdekében meg kell akadályozni ezt az emberek ellen szóló kormányzati lépést, mert életekről van szó. A politikai motivációk miatt elképzelhető, hogy a többségben kormánypárti polgármesterek sem szegülnek szembe a választóikkal.
A nagyszabású átalakítások előkészítése közben Zombor Gáborék új feladatot kaptak a miniszterelnöktől. Lapunk értesülése szerint pár hónapja egy kormányülésen Orbán Viktor adott utasítást Balog Zoltánnak, az Emberi Erőforrások Minisztériuma vezetőjének az állami és magánellátások teljes szétválasztására. Úgy tudjuk, ebben nem ismer pardont a miniszterelnök. Nem könnyű azonban meghúzni a határvonalat. Valóban vannak olyan esetek, amikor állami kapacitást – egy rendelőt, labort, eszközöket – használnak privát rendelésekhez az orvosok. Ennél bonyolultabb a helyzet, amikor egy olyan egészségügyi szolgáltatásnál kell különbséget tenni állami és magántevékenység között, ahonnan az előbbi egyébként kivonult. Szakértők szerint a vesedialízis például egy ilyen terület. Ha innen kiszorítják a magánellátókat, az nagyon súlyos következményekkel járna. Vannak továbbá olyan, kísérletinek mondható projektek, amelyek egy állami intézmény keretében, de önálló finanszírozáson alapulva kínálnak magasabb szintű vagy gyorsabban elérhető szolgáltatásokat a fizetőképes betegeknek. Az Uzsoki Utcai Kórházban eddig sikeresen működött egy ilyen modell, de a legutóbbi hírek szerint a politika megakadályozhatja a folytatást. Az biztos, hogy a magántőkét nem lehet kiszorítani az ágazatból, a kereslet és a kínálat megtalálja egymást. Elég arra utalni, hogy a kormányközeli üzleti körhöz sorolt Lantos Csaba is lehetőséget lát az egészségügyben. A kabinetben azonban úgy látják, az állami ellátórendszer versenyképes ajánlatot tud nyújtani az embereknek. Egy kormány tag nemrég egy háttérbeszélgetésen kijelentette, korántsem biztos, hogy a járulékfizetők tömegével vándorolnának át a magánkórházakba, ha megnyílna a piac. “A vidéki emberek egyáltalán nem gondolják azt, hogy a több pénzért tényleg jobb szolgáltatást kapnának, ahogy én ismerem őket, nem lépnének ki az állami rendszerből” – fogalmazta meg sajátos véleményét a miniszter. Állítása szerint ő nem az állami vezetőknek fenntartott csúcskórházakban – például a Honvédban – kapja meg az ellátást, ha rászorul. E helyett a körzetének megfelelő intézményekbe megy, ahol szerinte magas szintű a szolgáltatás.
FONTOSABB VÁLTOZÁSOK
•Jelentős előrelépés lesz, hogy az Egészségbiztosítási Alap úgynevezett járó- és fekvőbeteg-kasszáját összenyitják, ami a ma is egységben működő kórházi szakrendelők vezetőinek ad szabad kezet a gazdálkodásban. Ők dönthetik majd el – az orvosi szakmával együtt -, hogy az adott beteg gyógyulása szempontjából mire van szükség.
•Jogszabályban rögzítik azt is, hogy az úgynevezett egynapos sebészeti ellátásban végezhető beavatkozásokat csak szakmailag megalapozott indokkal lehet a kórházakban elvégezni és finanszírozni.
•A tervek közt szerepel az egy lakosra jutó, fejkvótaszerű finanszírozás bevezetése. Ezt követően annak a kórháznak fizet a biztosító, amelyben ellátták a beteget. Az orvostudományi egyetemek klinikái és az országos intézetek, vagyis az ellátás legmagasabb csúcsán lévő intézmények speciális beavatkozásaiért továbbra is kiemelt díjat fizetne az OEP. Ezek a finanszírozási összegek a kvótán felül jutnak el hozzájuk.
A KORMÁNY NEM SZERETI A MAGÁNELLÁTÁST
Hiába indult sikeresen a múlt ősszel az Uzsoki Utcai Kórházban a magánbetegek transzparens ellátása, a politika nem ad zöld lámpát a kezdeményezésnek. Pedig az intézményben a privát ellátást igénylőknek a közfinanszírozott betegekétől elkülönített részleget alakítottak ki. Az OEP által fizetett díjtételeket alapul véve dolgozták ki a magánellátás díjait, ami a külföldi betegek mellett a hazai páciensek számára is megfizethető. Ezt bizonyítja, hogy nagy a kereslet a szolgáltatásokra. A betegek számla ellenében fizetnek, az őket ellátó orvosok pedig az intézménytől kapják a pluszmunkáért járó jövedelmet, így a hálapénz kizárt. Számos területen várják a betegeket, köztük az ortopédiai, a kardiológiai, a neurológiai, a sebészeti, a szülészeti ellátásokban is. A befolyó összeget a kórház visszaforgatja a gyógyítás feltételeinek javítására, ezzel a közellátottak is jól járnak. A széljárás azonban megváltozott, s ma már csak a külföldiek vehetik igénybe a magángyógyítást.