A Távol-Keletről olcsón beszerzett, házilagosan fertőtlenített orvostechnikai eszközök életveszélyt jelenthetnek - állítja Nagy Antal, a debreceni Dispomedicor orvosieszköz-gyártó tulajdonosa.
- A kormány megannyiszor deklarált szándékai alapján az ön cége a támogatások sokszoros haszonélvezője lehet, mint tisztán hazai, egészségipari, innovatív, fejlődő országokkal együttműködő, exportképes vállalkozás.
- Bárcsak így lenne! Amíg a beruházások megvalósításáról volt szó, nem is volt híja a támogatásnak. A fejlesztésekhez rendelkezésünkre álltak a források, a forgóeszköz-finanszírozás szűkössége azonban drámaian gátolja elsősorban az exportcéljaink teljesítését. A hazai piac gondjai még a kívülállók számára sem ismeretlenek. A 70 éves Dispomedicor főleg egyszer használatos orvosi eszközöket gyárt – műtéti szetteket, infúziós szerelékeket, biztonsági injekciós tűket –, ilyenekre pedig az adóssággal küzdő kórházak igyekeznek minél kevesebbet költeni. Ez a hazai forgalmunkat évi 6 milliárd forinttal csökkenti.
- Ha ugyanazt meg lehet olcsóbban is kapni, a felelősen gazdálkodó intézmény köteles is azt választani. Ön szerint a versenyben nem a jobbnak kell nyernie?
- Csak az a kérdés, nem lejt-e a pálya az olcsó gagyi felé. A hazai jogszabályok szerint a műtéteknél felhasznált steril eszközöknek gyártói megfelelőségi nyilatkozattal igazolt, teljes körű minőségbiztosítási rendszer mellett kell készülniük. Csak ez garantálja a sterilitást. A széles körben gyakorlat ezzel szemben az, hogy a kórház a lehető legolcsóbb forrásból nem steril holmit szereztet be, majd házilagosan sterilizálja. Megteheti, hiszen ő ezt a terméket nem forgalmazza, így semmit sem kell bizonyítania. A „CE" jelölés, ami vonatkozhat nem steril orvostechnikai eszközökre is, akár valódi is lehet, de ez természetesen semmiféle garanciát nem jelent arra, hogy a kórházban feldolgozott és sterilezett, műtőbe kerülő szettek valóban semmilyen fertőzést nem okozhatnak. Márpedig tapasztalatom szerint a kórházak négyötöde sajnos ezt az utat járja.
- Mennyivel kerülnek többe az ipari körülmények között előállított orvostechnikai eszközök?
- Végeredményét tekintve az ipari előállítás az olcsóbb. A reális összehasonlítás elvégzéséhez ugyanis számításba kell venni az eleve jó minőségű - kémiai és biológiai fertőzéstől mentes – alapanyagot, a sterilitást garantáló minőségügyi, technikai és személyi feltételek biztosítását, a termék és a gyártókörnyezet folyamatos biológiai ellenőrzését, ami a tételenként sok százezer vagy több millió forintot is meghaladó költségű mikrobiológiai laborvizsgálatot jelenti. Ha ebből bármi is kimarad – és ez a sufnituninggal elérhető spórolás valódi tartalma –, az látszólag olcsóbb, akár csak ötöde vagy még kevesebb a kiadás. Az ezzel okozott bajok kezelése, például az elfertőződött sebre adott antibiotikumok, a megnövekedett idejű kórházi tartózkodás, legrosszabb esetben a beteg anyagiakkal nem is mérhető elvesztése azonban többe kerül, mint a biztonságos termék megvásárlása. Az is elgondolkodtató, hogy az uniós tagországok közül már csak Magyarországon nincsenek a közbeszerzési eljárások során alkalmazott, a beszerzett termékekre vonatkozó minimumelvárások. Nyugat-Európában egyre gyakrabban európai terméktanúsító házak független laborvizsgálati eredményeihez kötik a Távol-Keletről származó termékek alkalmasságát. Ha a minőség és a biztonság lenne a beszerzés kritériuma, összességében a mostani, csupán az alapanyag-beszerzést számba vevő, országosan 12-15 milliárd forintos kiadás reálisan kétszer ennyi lenne az általunk is gyártott termékkörök esetében. A világon egyre több országban elfogadott az egészségnyereség fogalma, amelynek kapcsán egy adott termék beszerzésénél a terméknek nem csupán az árát, hanem az adott beteg életminőségére gyakorolt hatását is figyelembe veszik.
- Bár a hivatalos nyilatkozatok szerint a kórházi fertőzések hazai adatai kedvezőbbek, mint az európai átlag, nyilvánosan hozzáférhető információk híján, saját tapasztalatokból kiindulva ezt kevesen hiszik el.
- Induljunk ki abból, hogy Európában minden 18. pácienst nem az alapbetegsége, hanem valamilyen kórházi fertőzés miatt kezelnek. Ha a hazai egészségügy helyzetét valamelyest ismerjük, feltételezhetjük, hogy ennél itt sem jobbak a valós számok, de az sem lehetetlen, hogy rosszabbak. A magyar statisztika nagyjából évi 500 főre teszi a kórházi fertőzés miatt elhunytak számát, az esetek jelentése, a fertőzéses okok laboratóriumi kivizsgálása sokszor elmarad. Vagyis a valóságos veszteség ennek akár a többszöröse lehet.
- Semmiképp sem feltételezném, hogy a kórházak készakarva teszik el láb alól a betegeket. A jó áron beszerzett, nem steril műtéti szetteket igenis fertőtlenítik, jobb helyeken korszerű, komputerizált készülékben, dokumentált, visszakereshető paraméterek mellett.
- Teljesen egyetértek. A kórházi menedzsment jóhiszeműen feltételezheti, hogy a csillogó-villogó, rendszeresen ellenőrzött sterilizálóberendezés használatával mindent megtettek a betegbiztonságért. Ez azonban tévhit. Az csupán egy többlépcsős folyamat egyetlen eleme, hogy magas hőmérsékleten megpróbálják csírátlanítani a műtéteknél használt törlőket, kötszereket. Nagyon bonyolult lenne az egész folyamatot elmagyarázni, legyen elég most annyi, hogy nem minden sterilizálható, ami annak látszik. A több ezer kilométeres hajóút során, gyakorta egyszerű kartondobozokba rakva, olyan mértékben szennyeződhet a még nem steril alapanyag is, hogy azt már sehogy sem lehet sterillé tenni. A rendkívül magas csíraszámú – vagyis baktériumokkal fertőzött, nemegyszer kémiai szennyeződést is tartalmazó- kötszer ugyanis a gondos sterilizálást követően tele lesz jól megfőzött baktériumhullákkal, vagyis toxikus, lázkeltő fehérjével, ami a sebbe kerülve gyulladást okoz.
- Ez elég ijesztően hangzik. Ráadásul a kórházi fertőzések megelőzésére hirdetett miniszteri programban erről szó sem esik. Minden marad a régiben?
- Tavaly jóval optimistább voltam, mert Varga Mihály akkori nemzetgazdasági miniszter összehívott egy orvostechnológiai munkacsoportot. Az volt a feladatunk, hogy indulásként felmérjük a kórházi igényeket és a hazai gyártói kapacitásokat, továbbá javaslatot tegyünk a közbeszerzéseknél alkalmazandó minimumfeltételekre. Csakhogy az új kormányzati struktúrában megszűnt a nemzetgazdasági tárca, Varga Mihály új posztot kapott – minket meg szélnek eresztettek. Remélem, nem végleg.