Az egészségügy az utolsó „szocialista csökevény”, amelyben feudalisztikus viszonyok uralkodnak – mondta Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyi államtitkár nemrég egy televíziós beszélgetésben. Egyetlen mondat, amely tökéletesen megragadja annak lényegét, miért is van az, hogy az egészségüggyel ma Magyarországon mindenki egyformán elégedetlen – legyen orvos, nővér, beteg, hozzátartozó vagy akár politikus.
Elég messze vagyunk attól, hogy eldobhassuk a tajkártyánkát, bár az új személyi igazolvány bevezetésének egyik célja az volt, hogy megszabaduljunk attól és az adóigazolványunktól.
Fontolva haladás jellemzi az egészségügyi kollektív szerződésről zajló egyeztetéseket az államtitkárság és a szakmai szervezetek között – közölte lapunkkal Éger István, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke a legutóbbi tárgyalás kapcsán. Szerinte „rettentő az ágazat helyzete”, ezért gyors és kielégítő megállapodásra lenne szükség.
Nem a rossz állapotú mentőautók, nem is a létszámhiány, de még csak nem is az alacsony fizetések jelentik a legnagyobb problémát az Országos Mentőszolgálatnál, hanem az általánosan jellemző morális válság – állítja a szervezet élére tavaly decemberben kinevezett főigazgató. Máté Gábor korábban mentőápolóként dolgozott az OMSZ-nél; az egyik ükapja az a Kresz Géza, aki 1887-ben megalapította a mentők elődjét.
A többség úgy érzi, mind hosszabban kell várakozni az orvosi ellátásra. Vagy az emberek egyre türelmetlenebbek, vagy a javulásról szóló hivatalos statisztika nem tükrözi a valóságot.
Túl sok helyen túl sok mindent „bütykölnek" a kórházak, ezért a kis esetszámú, nem megfelelő személyzettel működő osztályokat, netán egész intézményeket be kell zárni - ezt az elvet képviselte ciklusokon átívelően az egészségpolitika, legfeljebb a mondandó csomagolása különbözött.
A járóbeteg-ellátás 4,7 milliárd forintot kapott, ennek negyede jutott az önálló intézeteknek.
